Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Kiküldött munkatársunk helyszíni jelentése a XXXII. nyári olimpiai játékokról, Tokióból.
2019-ben láttam egy kisfilmet a tévében Márton Annáról. Az akkor 24 éves kardvívónő éppen a Káli-medencében tartózkodott, bement egy présházba, borokat ivott és kedvesen beszélgetett az emberekkel. Mindezt úgy tette, hogy mögötte ott volt a tévéstáb, a kamera, az operatőr.
Mégsem lehetett egyetlen percig sem érezni ebben a filmben a mesterkéltséget, csak a természetesség, a kedvesség és a szeretet jött át a tévéből.
Az, hogy ez a lány imádja az életet, kedveli a jó borokat, szívesen beszélget az emberekkel, ha kell, foglalkozik a szőlővel, a tőkékkel, a kacsokkal, az indákkal. Nem sokkal később a düsseldorfi Európa-bajnokságon ültünk le beszélgetni. Bor nem lévén a német szállodában, Anna sört kért, és nagyon sokat beszélt az olimpiáról. Pedig akkor még az sem volt fix, hogy ő egyéniben kijut, meg az sem, hogy a csapat is ideér. Ott és akkor ezt mondta: "Gondolja meg, négy éven át gürizünk egyetlen versenyért, amelyet nem lehet megismételni.
Áldozatokat hozunk, összegyűlik a feszültség. Az egyéni sportok egyik nagy igazságtalansága, hogy itt nincs ismétlés. Ha elrontod az olimpiát, nem tudsz javítani – vívásban biztosan nem.
Egy úszónak teljesen más, ott több számban is lehet indulni. A vívás annyi sok jót ad, hogy ezt ennek tudatában is érdemes csinálni. Nem akarok most Tokióra gondolni, csak magamra és a csapatra koncentrálok. Élvezni akarom ezt az időszakot, nem remegni attól, hogy mi lesz. Olimpiát az nyer, akinek a feje rendben van. Úgy csináljuk végig a négy évet, hogy ezzel tisztában vagyunk. Aki felül tud ezen kerekedni, az lesz a bajnok."
Aztán jött a budapesti világbajnokság, a koronavírus-járvány, majd a 2020-as országos bajnokság decemberben, ahol Márton Anna súlyos sérülést szenvedett. Ott és akkor elszakadt a térdszalagja. Mindenki tudta, hogy egy operáció esetén a felépülés olyan hosszú lehet, hogy az olimpiai indulás is veszélybe kerülhet.
Márton nem feküdt kés alá, más módszerekkel gyógyult.
Ez annyira sikeres volt, hogy idén márciusban ő nyerte meg a budapesti Világkupát. Az is eldőlt, hogy Márton Anna nem egyedül jön Japánba, mert a csapat is kijutott az olimpiára.
Éppen ezért tűnt tragikus pillanatnak hétfőn a magyar lány első meccse, amikor az argentin Marija Belen Perez Maurice elleni asszóban 4-4-es állásnál egy rossz mozdulat következtében kiugrott a térde. Márton Anna a lábához, a nézőtéren ülő magyarok a szívükhöz kaptak. Nem véletlenül. Akkor úgy tűnt, hogy Márton számára vége lesz az olimpiának, nem tudja folytatni. Ő azonban összeszorított foggal, a hatalmas fájdalommal dacolva ment vissza a pástra, hogy legyőzze az ellenfelet. Ekkor még csak a legjobb 16 közé jutott be.
Majd elmondása szerint bevett egy marék fájdalomcsillapítót, hogy folytatni tudja a vívást.
Még két győzelmet ért el. Előbb a dél-koreai Csoj Szu Jeonnal találkozott, és nagy csatában legyőzte az ázsiait 15-12-re, majd a négy közé jutásért a teljesen ismeretlen üzbég Zajnab Gyajibekovával csapott össze és nyert 15-11-re.
Igazából a sérülése után mondhatta volna azt, hogy nem vív, hogy négy nap múlva ott lesz a csapatverseny, amely legalább annyira fontos, mint az egyéni, hogy arra pihen rá. Nem mondta, hanem megpróbálta magát összerakni, miközben megpróbálták őt is összerakni.
Tudta, hogy az egyéni versenyben talán soha nem látott lehetőség előtt áll azzal, hogy a legjobb négy közé került.
Azt is tudta, hogy az elődöntőben borzalmasan nehéz dolga lesz, mert a szakág egyik nagyasszonya, az egyéniben kétszeres világbajnok, Rióban ezüst-, illetve csapatban olimpiai aranyérmes orosz Szofija Velikaja vár rá. "Nem akarok arra emlékezni, hogy korábban milyen mérkőzéseket vívtam ellene" - mondta Márton a megnyert negyeddöntő után.
Csak azt akarom, hogy ezt a meccset úgy vívjam le, hogy semmi előzmény ne hátráltasson, hogy a páston dőljön el, ki a jobb, hogy ne fogja meg a gondolataimat semmi."
Ilyen előzmények után indult el a női kardvívás olimpiai elődöntője, a Márton-Velikaja összecsapás. Amelynek az elején Márton Anna 3-0-ra elhúzott, ekkor minden szépnek és jónak tűnt. Csakhogy Velikaja nem azért nyert korábban világbajnokságot és olimpiát, hogy az ilyen helyzetektől megrettenjen. Meg aztán a zsűri is tudta, hogy ebben az esetben kit kell segíteni. Maradjunk annyiban, hogy nem is olyan enyhén tolták meg az orosz szekerét. "Ez ki is zökkentett, erre jobban fel kellett volna készülnöm" - jegyezte meg a 15-8-ra elvesztett asszó után az interjúzónában Márton Anna. Látszott, hogy bántja a vereség, de az is, hogy nagyon bosszantotta a mérkőzésvezető részrehajlása.
Pedig jól kezdtem a mérkőzést, uraltam a csörtét, de nem volt válaszom arra, ami 3-0 után történt. A jövőben erre is jobban fel kell készüljek. Most pedig elmegyek és megverem a francia lányt a bronzmeccsen.
Ez a francia lány Manon Brunet volt, akit Márton Anna nagyon jól ismert, hiszen azonos korosztálybeliek (Márton 1995-ben, Brunet 1996-ban született), sokat vívtak egymás ellen. Mindkettejük számára óriási volt a tét, mert csak a győztes kaphatott érmet és állhatott fel a dobogó harmadik fokára.
Sajnos, a vége nem sikerült a magyarnak, mert Brunet nagyon simán, 15-6-ra legyőzte Mártont,
aki ezzel a negyedik helyen végzett. Ismerve a körülményeket azonban nyugodtan kijelenthető: ez a negyedik helyezés is remek eredmény Márton Anna számára.
Az elveszített asszó után Márton Anna elmondta, nagyon sajnálja az elveszített bronzmérkőzést, amit véleménye szerint elizgult.
"Sajnálom, hogy nem sikerült. Igazából saját magamat vertem meg, kicsit úgy éreztem magam, mintha az első olimpiámon lennék. Nehéz egy vesztes elődöntő után a bronzmeccsre felállni.
Úgy érzem elizgultam. Abszolút le voltam blokkolva az elején, fejben nem voltam ott, sajnos.
Nagyon örülök, hogy ennyien szurkoltak nekem, és remélem nem okoztam nagy csalódást. Biztos, hogy most rehabilitációval fog telni a következő nap, de szeretnék csapattal javítani ezen a negyedik helyen" – mondta Márton Anna az M4Sportnak.
Az orosz házidöntőt az atlantai olimpia egyéni férfi bajnokának, az ötszörös egyéni világbajnok Sztanyiszlav Pozdnyakovnak a lánya, a 2018-ban vb-győztes Szofija Pozdnyakova nyerte meg Szofija Velikajával szemben, aki sorozatban harmadik egyéni olimpiai fináléját veszítette el.
