Anand, Topalov és Lékó a sakkvébé esélyesei

Az argentínai San Luisban szeptember 28-án indulnak a sakkórák a FIDE nyolc résztvevős, kétfordulós sakkvilágbajnokságán. A nagy érdeklődéssel várt egymillió dolláros díjalapú viadalon hazánkat két kiválóságunk, a világranglistán negyedik Lékó Péter és a nyolcadik Polgár Judit képviseli. Lékó tavaly Vlagyimir Kramnyikkal a klasszikus világbajnoki címért csatázott, a drámai küzdelem végül 7-7-re végződött, a döntetlen az orosz világelsőnek kedvezett, megvédte címét. Az indiai Viswanathan Anand, a bolgár Veszelin Topalov, az orosz Peter Szvidler és Alekszandr Morozevics, az angol Michael Adams és az üzbég Rusztam Kaszimdzsanov lesznek nagymestereink riválisai.

A sakkvilágbajnokságok történetében másodszor rendeznek körmérkőzéses viadalt a világbajnoki címért. A FIDE 1947-es kongresszusán döntöttek arról, hogy Alekszandr Aljechin halálával megüresedett világbajnoki trónusért a kor legjobb hat sakkozója négyfordulós körversenyt játszik. Az amerikai Reuben Fine visszalépésével az öt nagymester végül "ötmenetes" versenyben döntötte el a világbajnoki cím sorsát. Az első két fordulót Hágában játszották, a befejező három kört pedig Moszkvában. Mihail Botvinnik a várakozásnak megfelelően nagy fölénnyel végzett az élen, és a sakkozás hatodik világbajnoka lett. Szmiszlovot 3-2-re, Kereszt 4-1-re, Reshevszkyt 3,5-1,5-re és Euwet 3,5-1,5-re győzte le, tíz nyerés és 8 döntetlen mellett két partit vesztett. A végeredmény: 1. Botvinnik 14, 2. Szmiszlov 11, 3-4. Keresz és Reshevszky 10,5 5. Euwe 4 pont.

A Nemzetközi Sakkszövetség a világbajnoki meccsverseny kiírásakor szabályozta, hogy a világbajnoknak minden harmadik évben párosmérkőzésen kell megvédenie címét a világbajnok-jelöltek versenyének győztesével. (Később világbajnok-jelölti párosmérkőzéseket játszottak.) A világbajnoki ciklusok kisebb-nagyobb bonyodalmak mellett egészen 1993-ig viszonylag békésen zajlottak le. A szovjet nagymesterek 1972-ig uralták a sakkvilág trónusát, ekkor az amerikai Robert Fischer elhódította a címet Borisz Szpasszkijtól. A Reykjavíkban megrendezett mérkőzés nagy bonyodalmakkal indult, az amerikai nagymester kevesellte a díjalapot, majd a 250 ezer dollárra felemelt összeg már Fischert is jobb belátásra bírta. A kihívó azonban fölöslegesen kockáztatott az első partiban, a gyalogvadászatra indult futóját befogták. A parti elvesztése után nem jelent meg a második játszmánál. A címvédő Szpasszkij 2-0-ás vezetésnél elfogadta Fischer bocsánatkérését, a Szovjet Sakkszövetség határozott utasítása ellenére végigjátszotta a meccset, és végül még 12,5-8,5 arányban elvesztette a döntőt. Szpasszkij 1984-ben játszott először francia színekben, jelentős szerepet játszott új hazája sakkéletének fellendítésében.