Vágólapra másolva!
Harmadszor játszott Pakson, a Marx György-emlékversenyen a hatszoros olimpiai bajnok, kétszeres világbajnoki döntős Viktor Korcsnoj. A svájci színekben szereplő 76 éves nagymester nem lett világbajnok, "csak" négy évtizeden keresztül a világ egyik legjobbja volt. 1976-ban hagyta el a Szovjetuniót, mert pályafutásának folytatását veszély fenyegette. "Én nem disszidáltam, hanem engedély nélkül külföldön maradtam" - figyelmeztetett kedvesen, amikor az interjú készült. 1961-ben játszott először hazánkban, akkor Budapesten a II. Maróczy Géza-emlékversenyen szerepelt.

- Sakkozók és sakkrajongók bámulattal figyelik, hogy sorozatban játssza versenyeit. Kortársai már csak bemutató meccseken, szimultánokon szerepelnek. Honnan meríti az energiát?
- Most nem érzem, hogy lettek volna fölös energiáim. Az első félidő után még vezettem, de sajnos megbetegedtem, éppen a műtött szemem gyulladt be, és ez nagyon rányomta bélyegét a teljesítményemre. Szörnyen játszottam, az utolsó négy partból csak fél pontot szereztem.

- Sokadszor játszott hazánkban. Versenyei közül melyikre emlékszik vissza nagyon szívesen?
- Kellemesek az emlékeim, hiszen mindig sikeres voltam. Ez a paksi szereplésem a legrosszabb eredményem, a várakozás alatt szerepeltem. Feltétlenül kiemelném a II. Maróczy-versenyt. Ha jól emlékszem 2 pontos előnnyel nyertem meg a tornát. Nyertem Gyulán 1965-ben, az kisebb világrekord, hogy a 15 partiból 14,5 pontot szereztem. Három éve Pakson lettem tornagyőztes. Mindig gondom volt a magyar nyelvvel. Öreg koromra vettem egy magyar szótárt, és elkezdtem feleségemmel, Petrával együtt ismerkedni a számunkra néha alig kimondható szavakkal. A nagyon nehéz nyelvtanhoz tanárra lenne szükségünk, de nekem is csak 24 órából áll egy nap...

- Most rosszul sikerült a viadal hajrája, de árulja el sikereinek titkát! Paksra Banja Lukán aratott tornagyőzelemmel érkezett.
- Könnyen lehet, hogy a sorozatos versenyek azért is fárasztottak ki, mert télen kimaradt a síelés. Banja Luka előtt Las Vegasban játszottam, ez zsinórban a harmadik viadalom volt. Jóval több meghívásom van, mint például a középkorú sakkozók többségének. A gyakorlat azt mutatja, ha nem fogadom el a meghívást, legközelebb már nem leszek a szervezők listáján. Bevallom őszintén, gyengeségemet is mutatja, hogy nem tudom visszautasítani a meghívások többségét.

- Hogy néz ki most egy napja, mennyi idő jut a sakkra?
- Úgy gondolom, hogy egy igazi profi sakkozónak naponta legalább annyi időt kell edzéssel, elemzéssel töltenie, amilyen hosszú egy igazi sakkjátszma. Naponta ez 4-5 órát jelent. Nagyon szeretek olvasni, elsősorban a detektívregényeket kedvelem, de a pszichológiával foglalkozó könyvek is lekötik a figyelmemet. Ami a fizikai felkészülésemet illeti, naponta több kilométert sétálok, és ezt határozott tempóban. Életrajzi könyvem már négy nyelven megjelent - angol, német, orosz, olasz -, sajnálom, hogy magyarra még nem fordították le. No ebben a könyvben megírtam, hogy 1973-ban, Leningrádban egy rendőrautóval ütköztem. Mint fontos személyiségnek nem vették el a jogosítványomat, de megéreztem a veszélyt, és többé nem ültem a volán mögé, inkább gyalogos lettem. Sok érdekes történetet is felidézek, például amikor Sztálin leánya meghívott vendégségbe...

- Az utóbbi pár évben már több versenyen is játszott Oroszországban, vagy éppen az utódállamokban. Milyen most a kapcsolata az orosz sakkozókkal, a szervezőkkel?
- Állandó kapcsolatom nincs, de nem is olyan régen meghívtak engem és Petrát Moszkvába, a Tal-emlékversenyre. Rögtön megkérdeztem, hogy játszani? A válasz az volt, hogy 21-es kategóriájú lesz a torna, tehát csak vendégnek. Elfogadtuk a meghívást, de azért eljátszottam a gondolattal, hogy akár játszhatnék is. Tavasszal felhívott Szvesnyikov nagymester, hogy játszanék-e a Cseljabinszk csapatában az orosz csapatbajnokságon, nem tudtam nemet mondani.

- A sakk még mindig a főszerepet játssza életében.
- Miért a legfontosabb számomra? Amikor elhagytam a Szovjetuniót, én nem emigráltam, hanem engedély nélkül távoztam. Azért döntöttem így, mert folytatni akartam sakkozói pályafutásomat. Ha maradok, vége a karrieremnek. Természetesen ez nem azt jelenti, ha ma befejezném az aktív játékot, akkor hazamennék. Talán ezért is sakkozom tovább.

- Sokan úgy gondolták, az akkori szovjet hatalom eldöntötte, hogy kinek kell világbajnoknak lennie.
- Ez ilyen formában nem igaz. Nem döntötték el, hogy Bronstein, vagy Keresz nem nyerhet Botvinnik ellen, vagy én Karpovval szemben, de a hatalom minden igyekezete arra irányult, hogy például Botvinnik nyerjen, aki mögött egyenesen Sztálin állt.

- Karpovval szembeni rivalizálása mögött ráadásképpen ott lebegett a Fischer-kérdés. Hogyan hatott a szovjet sakktársadalomra Fischer berobbanása?
- Sokkolóan. A véleményformálók, az újságok persze lenézték Fischert, mi több, ellenségnek kiáltották ki, de valóságban rettegtek tőle. A szovjet sakkozókat győzelemre nevelték, egyszerűen nem tudták feldolgozni a vereséget. Ezért Fischer sokakban bénultságot idézett elő. Számos módon próbálták meg ezt feloldani. Még Black Jacket és preferance-ot is játszottunk, csak hogy hozzászokjunk a vereséghez.

- Karpov és Kaszparov is tagja volt a Szovjet Kommunista Pártnak. Ön nem foglalkozott a politikával?
- Engem különösebben nem érdekelt az a világ. Karpov fontos szerepet játszott és játszik, és Kaszparov egyenesen nagy politikussá szeretne válni. Korábban Karpovval csatázott, napjainkban jóval keményebb ellenfelet választott magának, egyenesen Putyin elnököt.

- Hogyan értékeli a mexikói világbajnokság esélyeit, ki nyeri meg a nyolcfős döntőt? Milyen tanácsokat adna Lékó Péternek, hogy minél sikeresebben harcoljon a világbajnoki címért?
- Nem adhatok tanácsot Lékónak, hiszen ő már döntött, ki a példaképe, edzője, legfőbb támogatója. Három Petroszjan egyengeti pályafutását. Sakkozói ideálja Tigran Petroszjan, edzője, szekundánsa Arshak Petroszjan, felesége Szofi Petroszjan. Egy Korcsnoj három Petroszjannal szemben esélytelen. Az utóbbi időben különösen az örmény Levon Aronjan játéka tetszik, aztán persze Viswanathan Anand és Vlagyimir Kramnyik következik.

- Úgy gondolja, hogy Vlagyimir Kramnyik a sakkozás igazi királya?
- Mint svájci állampolgár joggal mondhatnám, hogy semleges vagyok a kérdésben. Számomra nagyon fontos, hogy a címet Garri Kaszparovtól hódította el. Érdekes, hogy volt egy szavazás: ki volt a múlt század legjobb sakkozója. Én Garri Kaszparovra adtam voksomat, a többség azonban Bobby Fischer mellett döntött.