Ne beszéljünk érmekről, míg 20 év elmaradt lépéseit kell pótolnunk

A magyar férfi kézilabda-válogatott 7. helyen végzett a világbajnokságon, és ezzel Marosi László szerint tulajdonképpen erőn felül teljesített, de a szakmai alelnök is látja, hogy rengeteg munka vár még rájuk úgy csapat, mint elnökségi szinten. 20 éve elmaradt lépéseit kell pótolni.

A férfi kézilabda világbajnokság értékelése általában könnyű a magyar csapatnál: bementünk-e a nyolc közé, vagy sem. Franciaországban ez sikerült, nem is akárhogyan, hiszen az olimpiai bajnok dánokat parentáltuk el az útból a nyolcaddöntőben, mégis bőven van bennünk hiányérzet. Ha másért nem, azért biztosan, mert ezen az egy meccsen játszott igazán jól a magyar válogatott.

„Nagy Lacival azért egészen más, ezt talán nem kell bizonygatnom” – mondta az Origónak Marosi László, az MKSZ szakmai alelnöke emlékeztetve rá, hogy a magyar csapat legfontosabb játékosa az első meccsen, Németország ellen bokasérülést szenvedett, így tulajdonképpen az egész csoportkört kihagyta, a dánok ellen viszont ott volt a pályán.

Akkor most örülünk?

„Azzal kezdeném, hogy elégedett voltam a játékosok hozzáállásával, mindenki úgy harcolt, ahogy azt válogatott mezben elvárjuk tőlük. A legjobb nyolcba jutással teljesítettük az elvárást, és megmutatta magát néhány fiatal játékos, akiknek értelemszerűen hamarosan húzóemberekké kell válniuk.”

Bánhidi Bencének voltak kiváló meccsei Forrás: AFP/Charly Triballeau

Marosival beszélgettünk a tavalyi Eb előtt is, akkor ő is tartott tőle, hogy

Talant Dujshebaev cunamiszerű fiatalítása bukással végződik,

idén azonban nyugodtabb volt a fiatalok miatt. „Juhász Ádám megugrotta a szintet, még ha nem is irányítóként. Felnőtt a feladathoz, csak az utolsó meccsre fogyott el, de nagyon tehetséges, intelligens játékosról beszélünk, fog még fejlődni” – mondta Marosi, akinek a klub elnökeként Tatabányán a játékosa az irányítóból lett szélső.

A szélsők kérdése egyébként is sarokpont volt, sokan kritizálták Xavi Sabatét, amiért szélsők helyett beállókat vitt a vébére, de Marosi (aki szintén szélsőként fejezte be átlövőként kezdett pályafutását) szerint a kapitány kinevezése az elnökség felelőssége, a taktika meg a szövetségi kapitányé.

„Tehetünk javaslatokat, természetesen folyamatos a kommunikáció az edzői stáb és a szakmai vezetés között, de – ahogy tavaly is elmondtam – ha megtisztelünk valakit a bizalmunkkal, akkor nem bíráljuk felül a döntéseit.

Xavi Sabaté a védekezés miatt döntött négy beállós kiutaztatása mellett, és a világbajnokságon teljesítette a csapatával az elnökség elvárását.”

Csávi bevitte a csapatot a nyolcba Forrás: MTI/EPA/Yoan Valat

Kíváncsiak voltunk, ez azt jelenti-e, hogy meghosszabbítják a spanyol kapitány szerződését, ami a világbajnokság végeztével lejárt, de Marosi ezzel kapcsolatban türelmet kért.

Nem bántuk a dánokat

Nagyon kíváncsiak voltunk, tudatos lépés volt-e a szakmai stáb részéről, hogy a Fehéroroszország elleni, gyalázatos teljesítménnyel elszenvedett meccsel Svédország helyett Dániával találkoztunk az élet-halál kérdés nyolcaddöntőben. „Arra összpontosítottunk, amire kellett” – válaszolta Marosi.

"A világbajnokság előtti megbeszéléseken egyetértettünk abban, hogy ez a svéd válogatott nem gyengébb a jelenlegi dán csapatnál. Ettől még szó sincs arról, hogy szándékosan kaptunk ki a fehéroroszoktól, az a meccs egyszerűen rosszul sikerült, részben talán azért, mert már előtte biztossá vált a továbbjutás.

A csapat tagjai pedig egyáltalán nem csináltak be attól, hogy a dánokkal kell játszaniuk a nyolcaddöntőben.

Amelyet aztán bravúrosan megnyertek, így mindenki láthatta, hogy Xavi Sabaté képes a csúcsformát egy torna legfontosabb mérkőzésére időzíteni."

A dánok ellen emlékezetes meccset játszottunk Forrás: AFP/Philippe Desmazes

„A csoportban nyújtott gyengébb teljesítményre magyarázat Nagy László hiánya. Azt látni kell, hogy vele egészen más csapat a magyar válogatott, így a torna értékelésénél figyelembe kell venni, hogy szinte a teljes csoportkört kihagyta.”

Tokiót még hagyjuk, de mi lesz jövőre?

A jövőre nézve biztató volt a fiatalok játéka, Ligetvári Patriknak voltak egészen kiváló meccsei a hármas védő posztján, hasonló a helyzet Bánhidi Bencével, és Bodó Richárd is játszott jól fontos mérkőzésen. Juhásszal együtt ez már egy fél kezdőcsapat, és Lékai Mátéban, Mikler Rolandban, Ancsin Gáborban is bőven van még egy olimpiai ciklus, így akár azt is mondhatnánk, hogy rendben vagyunk.

Ha viszont azt nézzük, hogy

Bodó három évvel idősebb, mint a világbajnokság álomcsapatába választott játékosok közül hárman

(Tollbring, Sagosen és Remili is 21 évesek), ráadásul Juhász nem a posztján játszott, Ligetvári pedig kevés nemzetközi meccsen lép pályára, már árnyaltabb a kép.

Bodó Richárd Forrás: MTI/EPA/Sebastien Nogier

„Kellenek a rutinos játékosok a csapatba, és én egyébként sem a korát nézem egy játékosnak, hanem azt, hogy mennyit tud segíteni a válogatottnak. A mostani fiatalítási ütem a jó, a 2016-os Eb-n annyira kevés volt a rutinos játékos, hogy támasz nélkül maradtak a fiatalok. Franciaországban ez jól működött, más kérdés, hogy az utánpótlásban rengeteg munkát kell még elvégeznünk” – mondta Marosi, majd hozzátette, a 98-as korosztályt érdemes lesz kivárni.

„Nem szabad elengednünk azokat a játékosokat sem, akik a balul sikerült Európa-bajnokságon szerepeltek. Segítenünk kell az ő fejlődésüket is, mert tehetséges kézilabdákról van szó.”

Mi történik az utánpótlásban?

„Mostanában én is állandóan azt hallom, hogy soha nem látott pénzből gazdálkodik a magyar kézilabda, arról viszont kevesebb szó esik, hogy

most be kell foltoznunk azokat a lyukakat is, amik akkor keletkeztek a rendszeren, amikor nem volt ennyire stabil a háttér.”

„20 év elmaradt lépéseit kell most pótolnunk, és a háttér megerősítése értelemszerűen nem hoz azonnal helyezésekben mérhető eredményt. Rengeteg képzési programunk indult, vagy indul el hamarosan, épülnek a munkacsarnokok, ahol edzéseket lehet tartani. Alapvető feltételek hiányoztak, ezeknek a pótlásán dolgozunk, de természetesen idő kell mindezek kifutásához.”

Marosi László szakmai alelnök (b) Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

A közvélemény azonban nem türelmes, azonnal eredményeket akar látni, és közben gyakran nem a helyén kezeli a magyar kézilabda-válogatottat. De hol is van a helye a nemzetközi mezőnyben a magyar csapatnak?

„A magyar sportban megszokott, hogy csak az érmeket értékeli a közvélemény, de én akkor is azt mondom, a vb 7. helye nem csak azért siker, mert

megelőztük az olimpiai bajnokot, és az Eb-győztest is,

hanem azért, mert az első 10-12 csapat játékerőben nagyon közel van egymáshoz, közülük bárki kiejthet bárkit egy jó meccsen” – mondta Marosi, majd hozzátette, a hetedik hely azért inkább hízelgő a csapatra nézve.

Európa-bajnokságon még soha, világbajnokságon utoljára húsz éve játszottunk éremért, igaz, a 2004-es és a 2012-es olimpián is elődöntőbe jutott a magyar válogatott. „A gondolataink között már ott van Tokió, hiszen az olimpia lesz a következő évek munkájának kifutása, de addig még rengeteg csatát kell megvívnunk” – tette hozzá Marosi.