A háború verte szét minden idők legjobb európai kosárcsapatát

Vágólapra másolva!

Az 1980-as évek végén a felbomlani készülő Jugoszláviában felnőtt egy olyan kosárlabdázó generáció, amely képes volt legyőzni a verhetetlennek hitt amerikai csapatot. Volt közöttük horvát, szerb és szlovén nemzetiségű is, de őket ez nem érdekelte, csak kosárlabdázni akartak. 1990-ben világbajnoki címet szereztek, de az ország felbomlása a csapatot is magával rántotta.

Történelmi háttér

1946-ban a II. világháború utóhatásaként Magyarországtól délre egy soknemzetiségű, föderatív alapon szerveződő, önmagát szocialistának valló állam alakult meg. Az ország hat tagköztársaságból állt össze: Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Szlovénia, Macedónia, Montenegró és Szerbia. Jugoszlávia amellett, hogy egy több nyelvet beszélő ország volt, különböző vallású és etnikumú részekből tevődött össze. A világháború után, egészen az 1980-ban bekövetkezett haláláig Josip Bros Titónak sikerült egyben tartani a tagországokat.

1986-ban Slobodan Milosevics lett a szerb kommunista pártnak a vezetője, akinek a szándéka az volt, hogy szerb irányítás alá vonja teljes Jugoszláviát. A tagállamok vezetői ennek hatására kezdtek ellene lépéseket tenni, hogy a köztársaságuk önálló államként tudjon tovább működni.

Tito halála után kezdett bomladozni Jugoszlávia egysége Forrás: AFP/PrismaArchivo/Leemage

A jugoszláv sport működése

A jugoszláv sport kiválasztási rendszerének működése a 70-80-as években úgy nézett ki – nem csak kosárlabdában –, hogy a fiatalok a kisebb klubokban nevelkedtek. A bajnokságokban, ha olyan teljesítményt tudtak nyújtani, hogy az ország nagy egyesületeinek valamelyike felfigyelt rájuk, leigazolta őket a szarajevói Bosna, a horvát Cibona vagy a Dinamo Zágráb, illetve a belgrádi Partizán vagy a Crvena zvezda. Ezek a csapatok már a nemzetközi kupákban is szerepelhettek, ami nagy presztízst és kiváló anyagi lehetőséget jelentett.

Jugoszláviában a sporton kívül kevés olyan kitörési lehetőség volt a fiatalok számára a Tito halála utáni időszakban, ami hírnévvel és gazdagsággal kecsegtetett.

Ezeknek az óriáskluboknak olyan erős társadalmi beágyazottságuk és politikai kötődésük volt, hogy a 80-as években elvétve fordulhatott elő szerb nemzetiségű játékos zágrábi együttesben vagy egy horvát bármelyik belgrádi csapatban.

A jugoszláv kosárlabda aranykora

A nyolcvanas években, amikor Jugoszlávia tartópillérei megreccsentek, olyan kosárlabdázó generáció született meg, amelyik méltó ellenfele lehetett a verhetetlennek hitt amerikai csapatnak. 1987 nyarán az olaszországi Bormióban rendezte meg a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA) a juniorok világbajnokságát.

A jugoszláv csapat olyan későbbi klasszisokat tudott felvonultatni, mint Vlade Divac, aki később a Los Angeles Lakersben Magic Johnson oldalán szerepelt, vagy Toni Kukoc, aki háromszoros NBA-bajnok lett a 90-es évek második felében Michael Jordan és Scottie Pippen csapattársaként.

Az együttes edzője az a Svetislav Pesics volt, aki jelenleg a Hanga Ádámot is soraiban tudó Barcelona kispadján ül. Őt a kollégái a valaha volt egyik legjobb kosárlabdaedzőnek tartják. A döntőben Jugoszlávia az Egyesült Államok csapatával találkozott, ahol Toni Kukoc 11 hárompontosának hathatós segítségével a plávik megnyerték az aranyat. A horvát nemzetiségű bedobónak 12 kísérletre volt szüksége a 11 triplához.

Dávid Kornél és Toni Kukoc csapattársak voltak Chicagóban a 90-es években Forrás: NBAE/Getty Images/2017 NBAE/Jeff Haynes

Ez a junior korosztály néhány idősebb játékossal (Drazen Petrovic, Zsarko Paspalj) kiegészülve játszhatott a szöuli olimpián 1988-ban, ahol a döntőig jutott, de ott kikaptak a litván Sabonis vezette rutinosabb Szovjetuniótól.

1989-ben Zágrábban csúcsra ért a jugoszlávok nagy generációja, végig dominálták a tornát, és a döntőben a legendás Nikosz Gallisz vezette Görögországot legyőzve megnyerték az Eb-t.

1990-ben Argentínában rendezték a világbajnokságot, ahol az elődöntőben Jugoszlávia legyőzte az Egyesült Államokat, majd a fináléban a Szovjetuniót is. Világbajnok lett minden idők legjobb európai kosárlabda-válogatottja, de a csapat szétesése már ekkor megkezdődött. Közbevetőleg érdemes megjegyezni, hogy a jugoszlávok ezen a vb-n a harmadik csoportmeccsükön 82-75-re kikaptak Puerto Ricótól.

1991-ben még megvédték az Eb-címüket a plávik egy javarészt átalakult együttessel, de 1992-ben a barcelonai olimpián Horvátország már önálló csapatként, Drazsen Petroviccsal és Toni Kukoccsal jutott a döntőbe, ahol az Egyesült Államok válogatottjával, a Dream Teammel csaphattak össze. Természetesen amerikai győzelem született, de a dobogón az új hazájukat büszkén képviselő horvát kosarasokat láthattak a nézők. Jugoszlávia nem vehetett rész a játékokon. Az 1990-ben vb-t nyert társaság tagjai már soha többé nem játszottak egy csapatban.

A gyújtóbomba

A jugoszláv sportolók próbáltak kimaradni a politikai csatározásokból. Mindegy volt, hogy szerb, horvát vagy szlovén, csak az ellenfelet akarták legyőzni.

A játékosok tudták is tartani magukat ehhez az elvhez, de a pattanásig feszült politikai viszonyok között csak egy szikra kellett, egy tett, amivel az egyik félnél hőssé, a másiknál ellenséggé válhattak.

Egy ilyen szikra volt Divac és a horvát zászló esete. Az 1990-es vb-aranyérem ünneplése közben, Buenos Airesben a pályára rohant egy szurkoló, aki elkezdte lengetni a horvát nemzeti lobogót, de a szerb nemzetiségű Vlade Divac kikapta a kezéből, és elhajította. A csapat hazatérése után a szerb sajtóban hős, a horvátban ellenség lett. Ennél nagyobb problémával is szembe kellett néznie a centernek, a nem szerb nemzetiségű csapattársai elpártoltak mellőle, és megszűnt az a bajtársiasság, ami jellemezte korábban a nemzeti együttest.

Nem nemzetiségi ellentéteket akartam szítani. Csak azt akartam kifejezni, hogy a győzelmet az egységes Jugoszláv válogatott érte el

– így magyarázta tettét Divac.

Az ünneplés közben Divac kikapta a horvát zászlót a szurkoló kezéből, és eldobta Forrás: reddit.com

Nem csak a kosárlabdázóknál történt olyan cselekedet, amely hatással volt az akkori Jugoszlávia politikai eseményeire és mindennapi életére is. 1990. május 13. az a dátum, amikor a horvát Dinamo Zágráb fogadta a szerb Crvena zvezdát a jugoszláv labdarúgó-bajnokságban. A két csapat mérkőzésein megszokottak voltak a komoly rendbontások, de azon a napon sokkal több történt a horvát fővárosban, mint sport. A meccs kezdete előtt még a melegítéskor a zágrábi ultrák a pályára rohantak, akiket a rohamrendőrök próbáltak szétverni. A hazai játékosok a rendbontás ellenére nem mentek be az öltözőbe.

A csapatkapitány Zvonimir Boban észrevette, hogy egy rendőr éppen egy horvát szurkolóval verekszik, erre úgy reagált, hogy odament, és a fanatikust védve belerúgott a rendőrbe.

A hazai labdarúgó-szövetség eltiltotta, és kimaradt az 1990-es világbajnokságra utazó jugoszláv válogatottból, de Horvátországban nemzeti hős lett.

Divac és Petrovic

Jól jellemzi a szerb-horvát viszonyt Vlade Divac és Drazen Petrovic barátsága. A két klasszis kosárlabdázó ellentétes személyiség, de elválaszthatatlan barát volt. A szerb Divac volt a mindig jókedvű, bohém fickó, aki a 216 centis magassága mellett virtuóz megoldásokra volt képes a pályán. A horvát Petrovic a komoly, elszánt ember, aki a teljes életét a kosárlabdázásra tette fel. A szakértők és a szurkolók legnagyobb része a valaha élt legjobb európai játékosnak tartják őt. Ők ketten voltak a jugoszláv válogatott aranygenerációjának alappillérei, akik a magánéletben is testvérként szerették egymást.

A szerb-horvát ellentét kiéleződésével az ő viszonyuk is megromlott. Miután mindketten az NBA-be kerültek, először naponta telefonáltak egymásnak, de Jugoszlávia felbomlásával az ő barátságuk is elmúlt. Kettejük tragédiája, hogy 1993-ban Petrovic autóbalesetben elhunyt, és sosem tudták rendezni a viszonyukat.

Az emlékezet

Jugoszlávia felbomlása után, 1998-ban és négy évvel később is a „kis Jugoszláviának” nevezett, valójában szerb csapat világbajnoki címet szerzett. 2002-ben Indianapolisban a TEAM USA-t, vagyis a házigazda amerikai válogatottat a negyeddöntőben legyőzve hódították el az aranyat. Szerbia, Horvátország és Szlovénia ma is a világ legjelentősebb kosárlabdanemzetei közé tartoznak, számtalan NBA-játékost neveltek ki, akik a tengerentúlon is meghatározó játékosokká váltak.

A rajongók legnagyobb bánatára már soha nem fog kiderülni, ha a nagy Jugoszlávia válogatottja megmérkőzhetett volna a Dream Teammel, annak mi lett volna a kimenetele. Soha nem tudjuk meg, hogyha az egykori Jugoszlávia utódállamainak legjobb kosárlabdázói egy nemzet válogatottját alkothatnák, akkor is az Egyesült Államok lenne-e a világ kosárlabdázásának egyeduralkodója.

Ezt is elsöpörte a háború és a történelem.