A magyar női röplabda-válogatott 1980 óta nem vehetett részt nyári olimpiai játékokon,
az 1980-as, Moszkvában rendezett játékokra is úgy jutott ki, hogy Japán lemondta a részvételt.
A távol-keleti ország csatlakozott az USA és a Jimmy Carter amerikai elnök által hirdetett bojkotthoz. A szovjet hadsereg afganisztáni beavatkozása miatt az Egyesült Államok és szövetségesi távol maradtak a moszkvai játékoktól.
De ne szaladjunk ennyire előre.
Az 1975-ös női röplabda Európa-bajnokságot Jugoszláviában rendezték meg, ezen a tornán a magyar csapat ezüstérmes lett. (Erről a sikerről sorozatunk következő részében írunk majd.)
Ezzel az ezüstéremmel az is eldőlt, hogy a magyar csapat ott lehet az 1976-os montreali olimpia nyolcas mezőnyében.
Az 1972-es müncheni játékokon a női csapat az ötödik helyen végzett, most a magyar állami sportvezetés azt várta az együttestől, hogy ennél jobban szerepeljen a kanadai városban.
A '76-os olimpián a magyar csapat mellett Japán, a házigazda Kanada és Peru szerepelt a mieink csoportjában. A nyitányon az egyik legnehezebb ellenféllel,
a háromszoros világbajnok japánokkal kellett megküzdeni.
A japán női válogatott 1964-ben hazai pályán megnyerte az olimpiát, 1968-ban és 1972-ben ezüstérmesek lettek. Ennek megfelelően a kissé megilletődött magyar csapat 3-0-s vereséggel kezdte meg az olimpiát egy olyan meccsen, amelyen egyik szettben sem értük el a 10 pontot. (6, 3, 4.)
Nehéz helyzetbe került a magyar csapat, mert innentől fogva csak két győzelemmel lehetett elérni az elődöntőt. Ez végül sikerült. A második csoportmérkőzést a házigazda Kanada ellen lejátszani. A 3-1-es magyar siker után újra felcsillant a remény arra, hogy az állami sportvezetés által kitűzött célt teljesíteni lehet.
Ehhez az utolsó csoportmeccsen Perut kellett legyőzni, itt is 3-1-es magyar siker született.
Ezen a mérkőzésen a perui együttes megnyerte az első szettet, de innentől fogva csodásan játszott a magyar válogatott. Nem csoda, hogy a drámai mérkőzés végén az egész társaság sírt örömében, a szövetségi kapitány pedig még a sajtótájékoztatón is könnyezett. Nem csoda, hiszen ezzel sikerült a négy közé jutni, olimpián ilyen jól még soha nem szerepelt Magyarország női röplabda-válogatottja.
Csakhogy ekkor 6 nap szünet következett.
Az érthetetlen lebonyolítás miatt az elődöntőbe jutott négy együttesnek (Szovjetunió, Japán, Magyarország, Dél-Korea) ennyit kellett várniuk arra, hogy újra pályára léphessenek. Nem kell hangsúlyozni, hogy ez milyen nehézséget jelent egy olyan csapatnak, amely hetek óta összezárva erre az eseményre készült. Nem azt mondjuk ezzel, hogy az elődöntőben a ritmusból való kiesés miatt kaptunk ki 3-0-ra a szovjetektől,
de a lendületbe került magyaroknak nem tett jót ez a hosszú szünet.
A bronzmeccsen Dél-Korea ellen az első játszmát megnyertük, a másodikban hiába vezettünk 9-2-re, a harmadikban meg 9-3-ra mégis elvesztette a csapat a meccset 3-1-re.
Így lettünk negyedikek, ami – mai szemmel nézve – óriási eredmény,
de akkor mindenki csalódottsággal vette tudomásul, hogy nem sikerült az éremszerzés. A 18 éves Bardi Gyöngyi is, aki összesen 329 alkalommal ölthette magára a magyar válogatott mezét. A Montrealban 18 éves Bardi a magyar válogatott egyik legjobbja volt, aki annak köszönhette csapattagságát, hogy az olimpia előtt Bánhegyiné Radó Lucia súlyos sérülést szenvedett.
Ha valaki azt gondolja, hogy idehaza zajos ünneplés fogadta a csapatot, az nagyon téved. Olyannyira nem volt ez így, hogy a szövetségi kapitánynak távoznia kellett a posztjáról. Az esetnek volt egy különös politikai felhangja is, mert
Biszku Béla, aki akkor az MSZMP KB egyik legfontosabb politikusa volt, azt akarta, hogy mindkét lánya tagja lehessen a magyar válogatottnak.
Csakhogy erre csak az egyik lány volt szakmailag alkalmas. Csak az egyik ütötte meg a válogatott szintet.
Kotsisné ezt meg is mondta a sportvezetőknek, közelebbről Páder János OTSH-elvtársnak, majd távozott a válogatott éléről. (Ha megnézik a montreali olimpián járt válogatott összetételét, láthatják, hogy Biszku Béla mindkét lánya ott volt az olimpián.) Kotsisné elment a Bp. Spartacusba edzőnek. Az igazságérzete dolgozott, nem bírta elviselni azt, amit rákényszerítettek.
De emberi nagyságára az is jellemző volt, hogy a történtektől függetlenül az 1977-es finnországi Európa-bajnokságon a helyszínen szurkolt a magyar válogatottnak és utódjának, Hennig Ernő kapitánynak. Később, az 1980-as moszkvai olimpia előtt fél évvel hívták csak vissza, a moszkvai olimpiára már ő vitte a csapatot.
Az 1976-os montreali olimpián szereplő csapat
Bardi Gyöngyi, Bánhegyiné Radó Lúcia, Biszku Éva, Biszku Zsuzsa, Feketéné Csapó Gabriella, Gajdos Ágnes, Királyné Siry Emerencia, Schadekné Eichler Katalin, Schlégl Judit, Szalayné Sebők Éva, Szloboda Zsuzsa és Torma Ágnes.Négy évvel később, az 1980-as moszkvai olimpiára selejtezőt kellett játszania a magyar válogatottnak. Az 1980 januárjában, Bulgáriában megrendezett eseményen
hatalmas csalódásra nem sikerült az első két helyen végezni, így mindenki azt hitte, ennyi volt a moszkvai olimpia.
Csakhogy az élet és a politika közbeszólt. Japán lemondta a részvételt, az FIVB pedig arról értesítette a magyar szövetséget, hogy az együttes utazhat az olimpiára.
A váratlanul ölünkbe hullott lehetőség után Kotsisné azonnal edzőtáborba vonult a csapattal, majd számos edzőmérkőzést követően utazott a válogatott a szovjet fővárosba. Ahol
a nyitány parádésan sikerült, mert a brazilok ellen 3-2-re nyert Magyarország.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a miénk volt a könnyebb csoport, mert a túloldalon az A-csoportban a szovjetek és az NDK mellett Peru és Kuba szerepelt. Nálunk meg a brazilok, a románok és a bolgárok.
Az első meccs győzelme után mindenki azt gondolta, hogy Románia ellen könnyed ujjgyakorlat következik. A román válogatott kezdőhatosa erős volt ugyan, de a cseréik már nem képviseltek magas szintet.
Ennek ellenére Románia kiélezett meccsen 3-2-re legyőzte a magyarokat.
Bulgária közben két meccsből kettőt nyert, ők már a négy között voltak, ellenük kellett volna nyerni a négy közé jutáshoz. A januári olimpiai selejtezőn kikaptunk tőlük, Moszkvában 85 perc alatt 3-1-re nyertünk ellenük. Ha 3-0 lett volna ide, mi vagyunk a csoportelsők, és elkerüljük a szovjet csapatot az elődöntőben. A 3-1 a bolgároknak kedvezett.
Tehát csakúgy, mint Montrealban, Moszkvában is a szovjetekkel kellett megküzdeni a döntőbe jutásért. Az első két szettben csodásan játszottunk,
néhány mozgó vonal és bírói ítélet is kellett ahhoz, hogy a vonal mellett lila fejjel üvöltő szovjet szövetségi kapitány, Nyikolaj Karpol megnyugodjon.
15-11 és 15-13 a szovjeteknek, ez már sok volt nekünk, a harmadik szettben lesöpörtek bennünket a házigazdák, 15-2 a vége, maradt újfent a bronzmeccs.
A harmadik helyért újra a bolgárok ellen kellett játszani.
Iszonyatos izgalmak után az ellenfél nyert 3-2-re, így Magyarország újra negyedik lett az olimpiai tornán.
A montreali teljesítményt ismételtük meg négy évvel később, Moszkvában.
Az 1980-as moszkvai olimpián szereplő magyar csapat
Balajczáné Juhász ÁgnesEnnyi idő elteltével az ember már másképpen lát bizonyos dolgokat.
Az akkori sportsajtó és sportvezetés fanyalgása teljesen érthetetlen,
hiszen Magyarországnak csodálatos női röplabda-válogatottja volt, amely 10 éven keresztül nemcsak a kontinens, hanem a világ egyik meghatározó együtteseként lépett pályára. A negyedik helyezés azért is fájó, mert a bronzérem után ma már olimpiai életjáradékot is kapnának azok a játékosok, akik még köztünk vannak.
Olimpiai játékokon Magyarország 1980 óta nem járt ebben a sportágban, és a 2020-as tokiói játékokon sem lesz ott. A 2019-es budapesti Eb-n igen, amelyre itt kaphatóak a jegyek.
Visszaemlékezésünk második részében azokat a női Európa-bajnokságokat (1975, 1977, 1981, 1983) idézzük majd fel, amelyeken a magyar női válogatott érmet nyert.
A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg