Kiküldött munkatársunk, Lantos Gábor helyszíni jelentése a XXXIII. Nyári Oimpiai Játékokról, Párizsból.
Az olimpia második hetének első napján a vízilabdatorna mezőnye a La Défense uszodába költözött. Oda, ahol eddig a medenecés úszók versenyezek, s ahol a magyarok Kós Hubert és Milák Kristóf révén 2 arany és 1 ezüstérmet szereztek. Ez akár jó hatással is lehetett a magyar férfi vízilabda-válogatottra, amely eddig adós maradt a kiegyensúlyozottan jó teljesítménnyel.
Varga Zsolt csapata a csoportkörben előbb a spanyoloktól, majd az ausztráloktól is kikapott. Az eredmények azonban úgy alakultak, hogy már a hétfői, Szerbia elleni meccs előtt a magyarok biztosan továbbjutottak, csak azt nem tudtuk, hányadik helyen. Ha nyerünk, mindenképpen harmadikok vagyunk, vereség esetén viszont a negyedik helyen megyünk tovább a csoportból. Csak emlékeztetőül: 2000-ben, Sydney-ben a magyar csapat úgy lett olimpai bajnok, hogy a csoportmeccseken kétszer kikapott - előbb a horvátoktól majd a jugoszláv csapattól.
Bármennyire nem számított tehát ez a magyar-szerb meccs a továbbjutás szempontjából, azért jó lett volna nyerni, mert a három vereség a csoportkörben nem festett volna jól.
Az első ráúszásnál a magyar csapat hozta el a labdát. Kezdetben a kapusoké volt a főszerep, mert szinte minden lövés bennük akadt el. Három perc után egy magyar emberelőnyt szép megúszást követően Fekete Gergő váltott gólra. Ezzel vezetett a magyar csapat 1-0-ra. Nem sokáig, mert a szerbek valami irtózatos góllal egyenlítettek Cuk révén. Ugyanő nem sokkal később ugyanolyan hatalmas gólt lőtt és már a szerbek vezettek 2-1-re. Vámos Márton balkézzel a végtelenségig lóbált, de csak kiegyenlített. Sajnos azonnal emberhátrányba kerültünk, amelyet a szerbek jól használtak ki és Dusan Mandics góljával lett 3-2 az állás oda.
Sajnos lett ez még rosszabb is. Még az első negyed vége előtt egy szerb előnyt Nemanja Vico fejezett be egy gyönyörű góllal. Mivel több találat nem esett, így a szerbek az első játékrész után 4-2-re vezettek.
Jól indult a második negyed, mert Fekete Gergő a szerb kapus kezei között lőtt gólt. A hatalmas csarnokban csak a góloknál volt zaj, a közönség amúgy csendben figyelte a játékot. Végre Zalánki Gergő is megvillant, távoli lövése után a labda a felső sarokban kötött ki. Ezzel a magyar csapat 70 másodperc alatt ledolgozta kétgólos hátrányát. Sőt, két elrontott szerb támadás után Nagy Ádám akciógóllal már a harmadik magyar gólt dobta ebben a negyedben, s ezzel Magyarország ismét vezetett 5-4-re. S ha egy üzlet beindul: egy lefordulást követően Manhercz Krisztián már 6-4-re módosította az állást. Várható volt, hogy 4-0 után ebben a negyedben a szerbek is lőnek egyet, Dusan Madicsnak sikerült is ez, majd Rasovicsnak az újabb, s oda lett a kétgólos előny. 6-6-nál minden újra kezdődött. Szerencsére még volt bennünk gól, nem is akármilyen. Középről, távolró Varga Dénes eresztett meg egy sistergős bombát.
Védekezésben nem annyira jeleskedtek a csapatok, sok volt a gól, de amíg mi vezettünk, ez nem volt érdekes. Sajnos, Dusan Madics gondoskodott arról, hogy ez ne így legyen. de a középrő elengedett távoli magyar lövések ezen a kora délutánon megoldhatatlan feladat elé állította a szerbeket. Ráadásul Zalánki Gergő is megérkezett az olimpiára, az ő góljával lett 8-7 ide, majd a negyed utolsó momentuma valami varázslatos volt. Varga Dénes saját térfelünkön szerzett egy labdát, látta, hogy a szerb kapus kiúszik és az egész pályát átívelve hatalmas góllal zárta le a második negyedet. A nagyszünetben tehát 9-7 volt az állás ide.
Két magyar góllal indult a harmadik negyed és úgy tűnt, hogy a magyar csapat véglegesen megérezett az olimpiára. 11-7-es állásnál sokkal nyugodtabban lehetett játszani. A szerbek elkeseredetten küzdöttek, de vagy a magyar védelem, vagy Vogel Soma oldotta meg a dolgot. Az önbizalommal teli magyar csapat innentől fogva szinte örömpólót mutatott be, egymás után estek a szebbnél szebb magyar találatok.
Ez volt az a meccs, ahol tényleg minden összejött. Persze azt tudtuk, hogy nem ússzuk meg kapott gól nélkül, de Dusan Mandics csak szűkíteni tudott a nagy magyar előnyön. De ahogy ebben a negyedben a magyar csapat játszott, azzal bárkit le tudott volna győzni ezen a tornán. Csak hit és önbizalom kérdése volt az egész. Márpedig e tekintetben ezen a meccsen nem állt rosszul Magyarország.
Ráadásul tényleg gyönyörű gólokat lőttünk, volt, amikor a levegőben félhúzással tettük be a szerbek kapujába a labdát. Fekete Gergő nagyon elemében volt, amihez nyúlt, az góllá változott. A harmadik negyed 15-9-es magyar vezetéssel zárult.
A negyedik negyedben egy kicsit könnyedebbre vette a figurát a magyar csapat, s ezért a szerbek is többször betaláltak. Ez azonban nem vátoztatta meg a meccs képét, mert amikor kellett, akkor nagyon szép megoldásokkal operáltunk. Ilyen volt Molnár Erik emberelőnyös gólja, amivel 17-12 lett az állás.
Az utolsó percekben tényleg csak a számszerű eredmény volt a kérdéses. Ami meg is született: Magyarország-Szerbia 17-13.