Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huEzen a héten csütörtökön kezdődik el az a női kézilabda-Európa-bajnokság, amelynek egyik csoportját és a középdöntő küzdelmeit Debrecen rendezi meg. (Magyarországon kívül Ausztria és Svájc még a két rendező ország.) Az olimpián 6. helyen végzett magyar csapat tehát hazai pályán játszhat, s ha eljut a négy közé, még Bécset is meghódíthatja. Az Eb kapcsán most felidézzük az első női Európa-bajnokságot, amelynek 1994 szeptemberében Németország adott otthont. S amelynek elődöntőjében a magyar női együttes minden idők egyik legotrombább bírói csalását szenvedte el. Női kézilabda-Eb, 1994, egy negyedik hely története.
Az első pofon a legnagyobb, de ebben az esetben erről szó sem volt. Amikor 1994 szeptember 16-án a Laurencz László vezette magyar csapat megérkezett Németországba, régi ismerős mosolygott rájuk a női kézilabda-Eb műsorfüzetének címlapjáról. Az az Elekes Csilla, aki korábban a magyar női válogatott oszlopos tagja volt, de aztán megunta a banánt és disszidált. Németországba. S miután az Eb előtt az utolsó pillanatban igent mondott a német kapitány, Lothar Doering hívó szavára, Rácz Mariann után ő volt a második magyar, aki honfitársai ellen válogatott meccsre készülhetett.
Fotó: Illyés Tibor / MTI Zrt. Fotószerkesztõség/Magyar Távirati Iroda Zrt.
Erre azonban egy kicsit várni kellett, mert először jöttek a csehszlovákok. Pontosabban, az első meccsen Csehországot vertük meg 25-19-re, a másodikon a csoport leggyengébb tagjának tartott Szlovákia ellen lett 23-23 a vége. Az elutazás előtt Laurencz kapitány amúgy az 5-8. helyre taksálta csapatát.
Ne feledjük, 1992 decemberében ez a társaság még a B-világbajnokságon küzdött Litvániában,
1993-ban pedig az A-csoportos vb-n lett 7. Szlovákia ellen a szünetben 9-17 volt az állás, a mínusz 8 gólról való felállás és a pontmentés már akkor is igazi bravúrnak számított.
Ez a női kézilabda-Eb feledhetetlen volt
A csoportban a harmadik meccset Románia ellen játszottuk, a 24-16-os magyar győzelemre (Farkas Ágnes 9, Kocsis Erzsébet 8 gólt lőtt) már a nemzetközi szaksajtó is felkapta a fejét. Hát még arra, hogy a folytatásban a magyar csapat 25-22-re elverte az 1993-as világbajnokság győztesét, a németeket. Ezen az Eb-n ez volt a legcsodálatosabb 60 perce a magyaroknak.
Persze, lehetett volna ezt még fokozni, csakhogy nem hagyták.
Előbb azonban még le kellett játszani a csoport utolsó összecsapását, a tét nélküli magyar-orosz ütközetet. Laurencz László fél szemmel már a berlini elődöntőre figyelt, meg a lányok is, akik beleszaladtak egy 19-27-es vereségbe. Mivel azonban e az eredmény nem osztott, nem szorzott, a mieink boldogan készülődtek Berlinbe, az elődöntőre, amelyet Dánia ellen kellett megvívniuk. S akkor sem gondolt senki semmi rosszra, amikor megláttuk a bíróküldést. Vezeti. Serbu, Dobre (románok).
Fotó: Illyés Tibor / MTI Zrt. Fotószerkesztõség/Magyar Távirati Iroda Zrt.
Az 1993-as norvégiai világbajnokságon Dánia 12 gólos különbséggel verte meg Magyarországot. Annak ellenére tehát, hogy Farkas Ágnesék ezen az Eb-n a világbajnokot is legyőzték, nem ők voltak az esélyesek. Ráadásul pár hónappal korábban az EHF Kupa döntőjében a dán Viborg idegenben lőtt több góllal nyerte meg a serleget a Debrecen előtt.
Ennek a cikknek a szerzője személyesen élte át, mi történt ezen az elődöntőn.
Semmi túlzás nincsen abban, hogy olyan szemérmetlen bírói csalást, amelyet ezen a mérkőzésen a román páros ellenünk elkövetett, még nem látott a világ. A lényegen azonban ez nem változtatott: Dánia hosszabbítás után 29-28-ra nyert és bejutott a döntőbe (később meg is nyerte az Európa-bajnokságot.)
Serbu és Dobre, ez a két román hamiskártyás előre kiosztotta a lapokat. Az ellenfél kezébe mindig póker, nekünk meg legjobb esetben a drill juthatott. Pedig szépen kezdődött. A negyedórányi megilletődöttség után szárnyakat kapó Laurencz-csapat tényleg mesébe illő dolgokat produkált Andersenék ellen. Csakhogy a mese legfőbb sajátossága az, hogy a jó elnyeri jutalmát. Berlinben nem ez történt. Hiába múlták felül Kocsisék játékban ellenfelüket, hiába a csodálatos bejátszások, Németh Helga bámulatos betörései, Meksz káprázatos védései minden kevés volt.
A két román az i-re a pontot akkor tette föl, amikor egygólos magyar vezetésnél a rendes játékidő végén előbb kiállította Szántó Annát, majd ítélt egy teljesen jogtalan hetest, s ez ellen a „royal flush" ellen már nem tudtak a hosszabbításban mit kezdeni a mieink.
Kikaptunk és ez a botrányos csalás rányomta a bélyegét a másnapi bronzmeccsre is, amelyen Norvégia 24-19-re legyőzte a magyarokat, akik tehát két vereséggel zárták az Eb-t, s lettek negyedikek.
Akik ott voltak Berlinben, soha nem felejtik el, hogy a zokogó magyar lányok hogyan tántorogtak le a pályáról az elcsalt elődöntő után. A nemzetközi sajtótájékoztatón Laurencz László szövetségi kapitány szabályos expozét olvasott fel, amelyben komolytalan cirkusznak minősítette az Európa-bajnokságot.
Negyvenéves sportpályafutásom alatt még nem találkoztam ilyen bíráskodással. Példátlan, amit a két román játékvezető, valószínűleg büntetlenül művelt a sportág nemzetközi szervezeteit vezető szakemberek szeme láttára. Egyértelműen eldöntötték a mérkőzést.
Itt mindenkinek az volt az érdeke, hogy létrejöjjön a német-dán döntő, s akik ez ellen akartak tenni, elsöpörték" - nyilatkozta az edző. A mester határtalan elkeseredésében nem tartotta kizártnak lemondását sem, bár hozzátette, ezt első felindultságában gondolta, s ha marad, azt kizárólag a lányok miatt teszi. Szerencsére ezt nem vette senki komolyan – Laurencz sem.
Fotó: Marton Magocsi
Laurencz egyben tévedett: mégsem maradt következmények nélkül a két román bíró ügyködése.
Az EHF ugyanis érezte, hogy a játékvezetők ténykedése tényleg minden határon túlment és ezért két évre eltiltotta őket.
Ez legalább annyira példátlan döntés volt, mint a két román berlini ténykedése. Egyszer azonban minden jónak vége szakad, a két év is hamar elröppent, s a berlini borzalom után 6 évvel jött a romániai Európa-bajnokság. Amelyet amúgy – nem mellékesen – Magyarország nyert meg Ukrajna előtt. Mit gondolnak, a bukaresti döntőben kik fújták a sípot?
Serbu és Dobre Romániából. Mondhatnánk, hogy nem mertek csalni, de mi már akkor is megelégedtünk azzal, hogy korrekt játékvezetést produkáltak. Amúgy ezen az Európa-bajnokságon nem ez volt az első alkalom, hogy Serbut és Dobrét az EHF a magyarok meccsére küldte, mert a franciák ellen szintén megnyert összecsapáson is ő fújtak.
E mérkőzés előtt a magyar szövetség vezetése még megpróbált tiltakozni a küldés ellen
(hiába, a berlini emlékek még nagyon frissek voltak), ám erre nem volt lehetőség.
Ezzel együtt az 1994-es, első alkalommal megrendezett Európa-bajnokságon érmet vettek el tőlünk a románok. Vagy egy aranyat vagy egy ezüstöt. S ez ma már sporttörténelem.
