A magyar női kézilabda-válogatott egy, az utolsó másodpercekig izgalmas, drámai csatában legyőzte a vb-címvédő franciákat a részben hazai rendezésű Európa-bajnokság bronzmérkőzésén. A mieink így tíz évvel egy szintén hazai rendezésű torna után állhatnak fel a dobogóra. A meccs és az érthető sírás után örömmel nyilatkoztak a főszereplők.
25-24 a javunkra! Ez a legfontosabb, amit leírhatunk a női kézilabda-Eb bécsi bronzmérkőzése után. Illetve azt, hogy ez a győzelem valóban egy párját ritkító csapatmunka eredménye a torna utolsó napján, a magyar csapat 9. mérkőzésén.
Fotó: Magyar Nemzet/Mirkó István / Magyar Nemzet/Mirkó István
"Tényleg mindent otthagytunk a pályán, az utolsó energiánkat mozgósítottuk egy nagyon nehéz mérkőzésen. Az utolsó tíz percben ugyan átvették a vezetést a franciák, de onnan is visszajöttünk, és csak az járt a fejemben, hogy még egyszer nem történhet meg velünk az, mint az olimpián (a svédek elleni negyeddöntőben - a szerk.), vagyis nem lehet döntetlen a vége, mert a hosszabbításból szerintem már nem mi jöttünk volna ki győztesen. És nem is hagytuk, hogy megtörténjen! Most csak boldogság van bennem, semmi más!" - mondta a beálló Füzi-Tóvizi Petra.
"Úgy jöttünk ide, hogy mindenképpen éremmel akarunk hazamenni. Az elődöntő után nyilván csalódottak voltunk, de úgy éreztük, hogy csak úgy mehetünk haza, ha visszük a bronzérmet. Meglett a fára a csúcsdísz" - tette hozzá már a károcsony jegyében a debreceniek játékosa, aki bevallotta, kicsit fásultabb volt reggel a megszokottnál.
De, amikor pályára lépsz, ez mind elmúlik, és már csak azt érzed, hogy ma meg kell halni, és szerintem meg is haltunk ezért a bronzéremért. Le a kalappal, óriásit küzdött az egész csapat
- mondta, hozzátéve, "nagyon durva szurkolás volt ma is, köszönjük, mindenkinek, aki eljött, hogy drukkoljon nekünk".
Janurik Kinga ezúttal "csak" harmadik számú kapus volt a tornán, kevesebb szerep jutott neki a megszokottnál, de, hogy az öltőzőben ő az egyik vezér, az minden nyilatkozatából árad.
Mindig azt mondtuk, hogy nagyon kevés olyan dolog van az életben, amire, ha nyílik egy kapu és előtte vagyunk, akkor muszáj bemenni. Szerintem egész életemben ez lesz top élményem a válogatottal,
mert fantasztikus volt az egész meccs és fantasztikus, hogy ezekkel a lányokkal élhettem ezt át" - mondta a Ferencváros rutinos kapusa, aki a norvégok elleni vesztes elődöntő után úgy nyilatkozott, hogy a bronzérmet senki nem veheti el a magyar csapattól.
Fotó: Magyar Nemzet/Mirkó István
"Nem szoktam hazudni" - mondta nevetve az Origo felvetésére.
Érmet minden szurkolónak!
"Betartottuk, amit ígértünk, minden nap úgy keltünk fel és úgy feküdtünk le, hogy bárki is próbálja meg elvenni tőlünk ezt az érmet, nem sikerülhet neki. Többször kellett megnyernünk ezt a meccset, de megtettük. Mi újoncok vagyunk ezen a szinten, 12 év után jutottunk el ide, hogy ismét bronzéremért játszhatunk, miközben a franciák olimpiai és világbajnokok, akik már rengetegszer voltak ilyen helyzetbe. Amikor átvették a vezetést, megfordult a fejemben, hogy
a rutin feléjük billenheti a mérleg nyelvét, de a szív nálunk volt,
így pedig nem volt semmi esélyük" - mondta a kapu.
Janurik kitért a csapatot Bécsbe is elkísérő több ezer szurkolóra.
Mindig azt mondjuk, hogy a magyar szurkolók a világ legjobbjai, de ez tényleg így van! A norvégok elleni mínusz nyolcnál ugyanúgy mellettünk voltak, mint, amikor hat-hét góllal nyertünk. Komolyan mondom, ha ezt a bronzérmet százmilliárd felé tudnám osztani, minden szurkolónak jutna belőle egy darab, mert ők is megérdemlik
- zárta Janurik Kinga.
Fotó: Magyar Nemzet/Mirkó István / Magyar Nemzet/Mirkó István
Az Eb-újonc, sőt pár hete még válogatott újonc Csíkos Luca maga sem gondolta volna, hogy december 15-én Európa-bajnoki bronzérmesként utazhat haza Bécsből.
"Nincsenek erre most szavak!
Úgy jöttünk ide, hogy győzni fogunk, egész nap csak arra gondoltunk, hogy márpedig elhozzuk ezt a bronzot és sikerült is.
Megálmodtuk és meg is tudtuk valósítani!" - hozzátéve, hogy nagyon sokat segítettek neki a csapattársak, hogy átélhesse ezt az élményt.
A meccset szinte végig a pályán töltő Kuczora Csenge elismerte, örültek, hogy nem lett döntetlen, mégha szerinte arra a kétszer öt percre is maradt volna még tartalék a csapatban, illetve Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány is tudta volna úgy forgatni a csapatot, hogy meccsben maradjanak.
"Még egy mérkőzés viszont már nem menne" - tette hozzá nevetve.
Vért izzadtak a sikerért
"Ezen a meccsen vért izzadtunk, de megérte, mert itt van az eredménye. Nagyon remélem, hogy ezután még több gyerek kezd el kézilabdázni, még többen nézik ezt a sportágat, mi pedig jó példák lehetünk a gyerekek számára" - mondta a balátlövő, aki az ünneplést firtató kérdésre csak annyit válaszolt mosolyogva, hogy "lesz".
Az Eb álomcsapatába is bekerülő győri jobbszélsőnek, Győri-Lukács Viktóriának egy pillanatra nem fordult meg a fejében, hogy nem a magyar csapat fogja megnyerni a bronzmeccset.
"Az egész nap olyan volt, hogy nem láttam senkin, hogy stresszelne. Egyszerűen annyira együtt volt a csapat, hogy most még a meccs előtt is tudtunk nevetni, viccelni.
Ennek egyszerűen meg kellett lennie, mert annyira sokat dolgoztunk érte, és olyan egységes ez a csapat, hogy ezt most egyszerűen megérdemeljük, és az éremmel megyünk haza
- mondta a kiváló szélső, akinek felidéztük, hogy a második félidő közepén az egyik gólja után olyan elemi erővel tört ki a feszültség, hogy onnantól nem is lehetett kérdés, melyik csapat fog nyerni.
Fotó: Magyar Nemzet/Mirkó István
"Erre a pillanatra speciel nem emlékszem, de én minden gólom úgy éreztem, hogy meg fogok őrülni, hogy sikerült belőnöm, hogy én is tudtam segíteni a csapatnak. Hibáztam párat, de most már kit érdekel, hazavisszük a medált, és mindenki csak erre fog emlékezni" - zárta Győri-Lukács.
Vámos Petra egy ellenőrzéssel kezdte a napot: a magyar válogatott irányítója azt nézte meg, hogy egyáltalán játékra alkalmas állapotban lesz-e vasárnap délutánra. Mindannyiunk szerencséjére a vizsgálat eredménye egy "igen" lett.
"A norvég meccs után nem voltam ebben annyira biztos, amikor még hőemelkedésem volt....
Szerintem, amit ma letettünk az asztalra, az egy nagyon komoly meló volt, megmutattuk, hogy számolni kell velünk.
Lehet, hogy fiatalok vagyunk, de a szívünkkel és a fejünkkel bárkit meg tudunk verni. Most mérhetetlenül boldog és büszke vagyok, mert álmomban sem mertem volna gondolni, hogy végül csakugyan bronzéremmel zárjuk az Eb-t. Ez egy elmondhatatlan érzés" - mondta kissé elérzékenyülve az elnyűhetetlen irányító.
Valami átkattant
Vámos elmondta, nem véletlen, hogy a magyar csapat eljutott idáig, mert évről évre egyre közelebb került egy ilyen eredményhez, de minden egyes kudarcból úgy jött ki a csapat, hogy ugyanezt a hibát még egyszer nem fogja elkövetni.
Fotó: Magyar Nemzet/Mirkó István
"Az elmúlt másfél év tapasztalata, hogy mentálisan mennyit léptünk előre. A horvátok elleni meccsen (a magyar csapat mínusz hat gólról fordítva győzött és vívta ki az olimpiai selejtezőn való szereplés jogát - a szerk.) átkattant valami, minden a helyére került, és onnan fogva sokkal látványosabb lett a fejlődés."
A csapat az Eb-n is minden meccsből tanult, például azt, hogy nem csak szép kézilabdával lehet fontos meccset nyerni.
"Ez volt a kilencedik meccsünk, ami valljuk be, ritkán hozott szép játékot, inkább egy hatvan perces verekedés volt. Harc a testünkkel, harc mindenféle fáradtság ellen.
Nem akartunk mi futni az eredmény után, azt akartunk, hogy a franciák legyenek azok, akik minden gólért meg kell, hogy szenvedjenek.
Mindig mi tudtunk egyet előre lépni, szinte az egész mérkőzést képesek voltunk dominálni. Ami egy újabb lépcsőfok a csapat fejlődésében" - mondta Vámos.
De hány lépcsőfok van még ebben a csapatban és mi lesz a következő, ahova fellép, kérdeztük az éppen Franciaországban, a Metzben játszó irányítót.
"Nagyon nehéz megmondani, hiszen ez nem egy egyenesen felívelő folyamat. A mai meccs ellénre is azt mondom, nem lenne reális innentől fogva mindig a dobogóra várni a csapatot. Az viszont tény, hogy kezdünk közelíteni a top csapatok felé. Ez az érem most egy plusz motiváció, egy kézzel fogható visszaigazolása annak, hogy nagyon jó úton vagyunk" - válaszolta.
"Ez a csapat most nagyon együtt van! Én ma nem lőttem gólt, de a lányok egy pillanatig nem hagynák, hogy emiatt elkeseredjek. Ami most egy Eb-éremmel nyilván nem is jöhet szóba. Itt mindenkinek megvannak a komfortemberei, akik tudják, hogy mit kell mondani, ha valaki kicsit mélyebben van, és tudjuk egymást motiválni" - avatott be a csapatkohézió titkaiba az irányító, aki egy öltözői titkot is kiadott az újságíróknak.
Vova ígért nekünk egy táncot az öltözőben, ez minden győztes meccs után szokása, egy-két mozdulatot táncol. Szóval remélem, hogy készíti a térdeit és bírni fogja, mert most nagyon nagy örülés lesz az öltözőben
- tette hozzá nevetve. A kapitányról szólva még elmondta, hogy nagyon jól ismeri a csapatot és nagyon megbízik a játékosaiban, ha pedig kell, akkor tőle jönnek a legjobb tanácsok a kispadról.
Fotó: Magyar Nemzet/Mirkó István
A tornán sokadszor lett a mérkőzés legjobbja Klujber Katrin, aki ismét 9 góllal zárt egy Eb-meccset. Felvetésünkkel, miszerint most az egész csapat érdemelt volna egy olyan táblát, amit ő átvett, teljes mértékben egyet értett.
Fáradhatatlanok
Ez most valóban a csapat díja és elismerése. Az egész Eb-t igazi csapatként harcoltuk végig, és én nem vagyok az az ember, aki visszanéz meccseket, de ezt biztos, hogy meg fogom nézni, mert, amit ma műveltünk, az eszméletlen volt
- mondta a Ferencváros átlövője, aki hidegvérrel dobálta be a heteseket is.
"Ma fel sem vetődött, hogy valaki elfáradhat, ha mégis, akkor egymásból merítettünk erőt, vagy Vova (Golovin Vlagyimir) cserélt remek érzékkel. Mindig jött valaki, aki hozzátette a magáét a sikerhez."
Fotó: Magyar Nemzet/Mirkó István
A közhelyesen hangzó "van-e feljebb" kérdésre így válaszolt.
Ennél most nincs, történelmet írtunk és megvalósítottuk az álmainkat.
Reményeink szerint felfelé vezet az utunk, aminek az lehet a kulcsa, hogy megmarad ez a csapategység és az ebből áradó erő" - mondta. Nem lehetett szó nélkül elmenni a meccs utolsó perceiben adott fantasztikus gólpassza mellett.
"Éreztem, hogy jönnek rám, és tudtam, hogy csak Vica (Győri-Lukács Viktória - a szerk.) embere lehet az, így ő ott lesz egyedül.
Mondjuk, elmondtam magamban egy imát, amikor láttam, hogy visszazárnak rá, de onnan, hogy megkapta a labdát és beugrott vele, már fordultam és mentem is cserélni, mert tudtam, hogy bármilyen kritikus helyzet is legyen, ő be fogja dobni.
Kellett egy kis szerencse is hozzá, de most mellettem, mellettünk állt, amiért nagyon is megdolgoztunk" - zárta Klujber Katrin.
Szemerey Zsófia a válogatott első számú kapusa volt ezen a tornán, a három kapus - Böde-Bíró Blanka és Janurik Kinga volt a két kollégája - közül ezúttal messze ő töltötte a legtöbb időt a pályán. Pedig kisebb sérüléssel kezdte a tornát, amire összeszedett még egyet a középdöntő utolsó meccsén, éppen a franciák ellen. Mégis kimagaslót nyújtott ezúttal is.
"Megbeszéltük a lányokkal, hogy a szélsőket és a beállót fogjuk feladni, középen pedig annyira tömörlünk, amennyire csak lehet. Nekem is változtatnom kellett a védési technikámon, mert tudtam, hogy annyira nem jó a lábam, hogy hosszú kitörésekre vagy kicsúszásokra vállalkozzak. Szerintem egy kicsit ez is megzavarta a franciákat, de majd visszanézem a meccset.
Mondjuk most már kezd kimenni belőlem az adrenalin, úgyhogy egy-két jelenet is tisztábban megvan
- mondta a Metz kapusa, aki elmondta, hiába volt több ezer magyar szurkoló a Stadthalle lelátóin, nem hallotta, amikor a nevét skandálták. A magyar drukkerek által teremtett fantasztikus atmoszférát ugyanakkor nagyon élvezte.
Fotó: Magyar Nemzet/Mirkó István / Magyar Nemzet/Mirkó István
"Elnézést kérek a szurkolóktól, hogy nem hallottam a nevemet, de egyébként óriási, amit véghezvittek itt is, valóságos hazai pályát teremtettek nekünk, ami óriási pluszt adott. De én ilyenkor eksztázisban vagyok, kintről semmit nem hallok, csak az edzőket és a kispadot. De nagyon szépen köszönjük a szurkolást, óriás segítséget adott nekünk" - mondta a kiváló kapus.
"Majd meg fog gyógyítani egy-két sérülést. Úgy voltam vele, ha az edzők azt kérik, hogy lépjek pályára és csak egy kicsit is képes vagyok erre, akkor, ha kell fél lábon ugrálva is meg fogok tenni mindent a csapat sikeréért és az Eb-éremért" - válaszolta az Origónak.
Kapcsolódó cikkek:
