Kezdjük ezt a kézilabda-elemzést néhány közelmúltban olvasható állítással, ténnyel, hírrel.
Nem kell hangsúlyoznunk, mekkora a tülekedés az egyes sportágak között azért, hogy a nyári olimpia műsorán maradjanak, de még nagyobb harc folyik azért, hogy oda felkerüljenek. A nyári olimpiai sportágak "mozgatása" a szemünk előtt zajló folyamat,
de a kézilabda kapcsán csak az utóbbi időben hallottunk arról, hogy közel sem biztos a helye a nyári olimpiai programban.
Mielőtt ebbe belemennénk, érdemes megnézni, hogyan alakult a legutóbbi négy olimpián ennek a sportágnak - a női és férfi változatának is - az ötkarikás élmezőnye.
2024, Párizs | a negyeddöntő mezőnye | negyeddöntősök földrészek szerint | nem európai elődöntősök száma |
férfiak | Németország, Franciaország, Spanyolország, Egyiptom, Norvégia, Szlovénia, Dánia, Svédország | Európa: 7, Afrika: 1 | 0 |
nők | Norvégia, Brazília, Dánia, Hollandia, Magyarország, Svédország, Franciaország, Németország | Európa: 7, Dél-Amerika: 1 | 0 |
2021, Tokió | a negyeddöntő mezőnye | negyeddöntősök földrészek szerint | nem európai elődöntősök száma |
férfiak | Franciaország, Bahrein, Németország, Egyiptom, Svédország, Spanyolország, Dánia, Norvégia | Európa: 6, Afrika: 1, Ázsia: 1 | 1 |
nők | Norvégia, Magyarország, Montenegró, Oroszország, Franciaország, Hollandia, Svédország, Dél-Korea | Európa: 7, Ázsia: 1 | 0 |
2016, Rio de Janeiro | a negyeddöntő mezőnye | negyeddöntősök földrészek szerint | nem európai elődöntősök száma |
férfiak | Horvátország, Lengyelország, Dánia, Szlovénia, Brazília, Franciaország, Németország, Katar | Európa: 6, Afrika: 1, Dél-Amerika: 1 | 0 |
nők | Brazília, Hollandia, Spanyolország, Franciaország, Svédország, Norvégia, Oroszország, Angola | Európa: 6, Afrika: 1, Dél-Amerika: 1 | 0 |
2012, London | a negyeddöntő mezőnye | negyeddöntősök földrészek szerint | nem európai elődöntősök száma |
férfiak | Izland, Magyarország, Dánia, Svédország, Spanyolország, Németország, Horvátország, Tunézia | Európa: 7, Afrika: 1 | 0 |
nők | Brazília, Norvégia, Oroszország, Dél-Korea, Horvátország, Spanyolország, Montenegró, Franciaország | Európa: 6, Ázsia: 1, Dél-Amerika: 1 | 1 |
Látható tehát, hogy
a nyári olimpiákon totális fölényben van az európai kézilabdázás,
hiszen a felsorolt 4 olimpián összesen két olyan ország volt, amely nem európaiként szerepelt a legjobb négy között. Ez ennek a sportágnak a legnagyobb problémája jelenleg. Azaz, hogy eredményességben és népszerűségben is le van maradva olyan világsportágak mögött, mint a kosárlabda vagy a röplabda. De még az idehaza egy kézlegyintéssel elintézett gyeplabda is sokkal szélesebb spektrumon jelenik meg az olimpián, mint a kézilabda.
De, hogy ne rébuszokban beszéljünk, nézzük meg a többi csapatsportág ilyetén számait a 2024-es párizsi olimpiáról:
kosárlabda | elődöntősök mezőnye |
férfiak | Franciaország, Németország, USA, Szerbia |
nők | Franciaország, Belgium, USA, Ausztrália |
Látható, hogy az USA mindkét nemnél ott van, sőt, mindkét aranyérmet megnyerte.
Ausztrália jelenléte a női mezőnyben üzleti szempontból szintén kulcsfontosságú. Nem szólva arról, hogy 2021 óta már a 3x3-as kosárlabda is ott van az olimpiai műsoron.
röplabda | elődöntősök mezőnye |
férfiak | Olaszország, Franciaország, Lengyelország, USA |
nők | Brazília, USA, Törökország, Olaszország |
Ugyanaz a helyzet, mint a kosárlabdában: az USA dominanciája miatt ennek a sportágnak az olimpiai léte megingathatatlan, áthelyezése elképzelhetetlen. Brazília szintén óriási piac.
A sportág strandváltozata iszonyatosan népszerű, ez is a röplabdát erősíti az olimpián.
gyeplabda | elődöntősök mezőnye |
férfiak | Németország, India, Hollandia, Spanyolország |
nők | Hollandia, Argentína, Belgium, Kína |
Mást nem is kell mondani, csak azt, hogy
a világ két legnépesebb országa (India, Kína) ott van ebben a sportágban az élmezőnyben.
A kézilabda (sajnos) nem tud ilyet felmutatni.
Mindjárt folytatjuk, hogy miért veszélyes ez, de előbb idézzük fel a brit Lord Sebastian Coe tervét, amely arról szól, hogy a kézilabdát át kellene tenni a téli olimpia műsorára.
Első hallásra erre is mondhatnánk, hogy "na és", a lényeg az olimpia és az, hogy a sportág ne kerüljön le a műsorról.
Akik azonban látják a fától az erdőt, azt is tudják, hogy ez őrületes presztízsveszteséget jelentene a kézilabdázásnak. Egy téli olimpiát sokkal, de sokkal kevesebben követnek figyelemmel, mint egy nyárit. Ez lenne az első lék a hajón, amely természetesen üzleti szempontból sem lenne mindegy.
Aztán az is tény, hogy egy téli olimpiai megjelenéssel az egész sportág versenynaptárát át kellene rendezni. Nem csak arról van szó, hogy a téli olimpiák évében januárban aligha lenne férfi kézilabda-Eb, hanem arról is, hogy az olimpiai kvalifikáció menete, időrendje is megváltozna. Lord Coe terve tehát nagy veszélyeket rejt, s ennek alaposan alájátszik, hogy a következő két nyári olimpiának a helyszíne cseppet sem "kézilabdabarát". Ugyanakkor az Olimpiai Charta I. fejezete (Az Olimpiai Mozgalom) 6. §-ának (Olimpiai Játékok) 2. pontja világosan fogalmaz: „Kizárólag azt a sportot lehet téli sportnak tekinteni, amelyet havon vagy jégen űznek.”
Ma már a sportági folklór része, hogy az 1996-os atlantai olimpia női kézilabda döntőjének (Dél-Korea-Dánia) végén - 60 perc leteltével, de a hosszabbítás kezdete előtt - a nézők nagy része elhagyta a csarnokot, mert senki nem szólt nekik, hogy döntetlen esetén minden megy tovább.
Ezt a sztorit ma nevetve mesélik az akkori szemtanúk, pedig a történet döbbenetes.
Ha 29 év elteltével megkérdeznénk egy átlag amerikai sportkedvelőt, hogy mit tud a kézilabdáról, aligha mondana bármi értelmeset. Minden bizonnyal az átlag ausztrál sportfogyasztó is ugyanígy lenne ezzel. Márpedig a következő két nyári olimpia rendező országában a kézilabda teljesen marginális sportág, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy az ezen a két olimpián alanyi jogon elinduló amerikai és ausztrál női és férfi kézilabda-válogatott a majdani olimpiai mezőny két leggyengébb csapata lesz.
Biztosan voltak olyanok is, akik a minap befejeződött férfi világbajnokság alatt hüledezve olvasták a hírt, hogy az amerikai férfi kézilabda-válogatott tagjainak saját pénzen kellett hazautaznia Porecből, ahol az Elnök Kupa döntőjét játszották. Ez a furcsa hír már önmagában beárazta a sportág amerikai jelenlétét és helyzetét.
Akár röhöghetnénk is mindezen, ha a helyzet nem lenne tragikus.
És nem csak azért, mert korábban tényleg újsághirdetésben toborozták a férfi csapat tagjait. Hanem azért, mert a kézilabda - bár látványos és gyors sportág lett - egyszerűen nem tud gyökeret verni a tengerentúlon.
Nem véletlenül kapnak a fejükhöz az illetékesek, hiszen a 2028-as, Los Angelesben rendezendő olimpia egyre közeledik. Éppen ezért lehetett arról is olvasni, hogy 2026-ban Las Vegasban valamiféle sportágnépszerűsítő showt akarnak kreálni, s ebbe bevonják - többek között - a Győr és az Odense csapatát is.
Szükség is van erre, mert a kézilabda Amerikában jelenleg nagyon kevés embert mozgat meg.
A sportág gyakorlatilag amatőr alapokon nyugszik. Nagy kérdés, hogy mi lehet ennek az oka?
Amikor a 2025-ös férfi világbajnokságon a Szlovénia-Egyiptom mérkőzés után többen arra panaszkodtak, hogy a kézilabdázásnak nincsnek egzakt szabályai, nem jártak messze a valóságtól. Három olyan szabályrészlet van, amely egy-egy meccsen döntő fontosságú, de amelyeknek a megítélése még mindig szubjektív, azaz a bírókra van bízva.
Az első pont az, amellyel régóta kellene valamit kezdeni. Hogy mit?
Be kellene vezetni a támadóidőt.
Erre az utóbbi években voltak már ígéretek és kísérletek is, de a lényeget tekintve nem jutottunk el sehova. Magyarul: még mindig a bírókra van bízva azt, hogy meddig engednek egy-egy támadást. És mit engednek meg a hazai pályán a vb-t vagy Eb-t rendező csapatnak? Érdemes visszanézni a 2025-ös férfi vb-n a Horvátország-Izland középdöntős meccs első horvát támadásának hosszúságát.
Több mint egy percen át tartott úgy, hogy a két bíró nem emelte fel a kezét, nem jelezte a passzív játékot. Aztán jöttek az izlandiak, akiknek 20 másodperc után azzal kellett szembesülniük, hogy a játékukat passzívnak ítélte meg a bírópáros.
Meggyőződésünk, hogy ez az egyik legfontosabb ósdi szabály, amely miatt a kézilabda Amerikában nem tud népszerű lenni. Ott ugyanis nem szeretik azokat a sportágakat, amelyeknek nincs letisztult, egyszerű, közérthető szabályrendszere. Ahol a szubjektív döntések felülírhatnak bármit - mindent. Ahol az egyik oldalon minden belülvédekezés hétméteres, a másik oldalon egyik sem az. Ahol a nézőknek fogalmuk sincs arról, hogy miért ítélnek a bírók belemenést vagy miért nem.
Ahol az ütések megítélése sem egyértelmű.
Miért kétperces kiállítás az egyik? Miért azonnali piros lap a másik?
A 2025-ös férfi világbajnokságot három ország rendezte, ebből kettő skandináv állam volt: Norvégia és Dánia. A 2026-os férfi Eb-t - amelynek a győztese már kijut a 2028-as Los Angeles-i olimpiára - Dánia, Norvégia és Svédország rendezi meg. A 2023-as férfi világbajnokság egyik rendezője Svédország volt.
Ugyanebben az évben a női vb-t három skandináv ország, Dánia, Norvégia és Svédország rendezte meg. 2020-ban a férfi Európa-bajnokságot Ausztria mellett Norvégia és Svédország bonyolította le, miközben a női Eb-t Dánia. A 2019-es férfi világbajnokság egyik rendezője - már megint - Dánia volt. A 2016-os női Eb házigazdája Svédország.
A sort hosszasan lehetne folytatni, de ez a felsorolás is jól megmutatja, hogy mennyire Észak-Európa központú lett a kézilabda-világesemények rendezése.
(Azt már szinte le sem merjük írni, hogy 2031-ben a férfi világbajnokságot Dánia, Izland és Norvégia rendezi meg, de egy évvel korábban, a 2030-as férfi Eb-rendezői között ott van Dánia is. 2028-ban meg a női Eb-t bonyolítja le Dánia, Norvégia és Svédország.)
A világ kézilabdázása úgy jár az amúgy jellegtelen és abszolút kisvárosba, a dániai Herningbe, mintha hazamenne. Az EHF és az IHF is biztosra megy ebben a kérdésben de azt is mondhatnánk: a kézilabdázás vezető imádnak északra járni. Januárban, merthogy a férfi Eb-t és a vb-t is minden egyes év első hónapjában rendezik meg. Szögezzük le: miközben ezek az északi államok - általában - jól megrendezik a versenyeket, ez az északközpontúság sem válik a sportág előnyére. Így ugyanis nehéz elterjeszteni a világ azon részében a kézilabdát, ahol ez nem annyira népszerű.
Az IHF elnökeként a kézilabdázás élén több mint negyed évszázada trónoló Hasszan Musztafa ezt is másképpen látja. Szerinte annyi bőven elég, hogy a világbajnokságok létszámát 32-re emeli, ezzel pedig beenged a versenyre olyan országokat, amelyeknek a tudásuk alapján nem sok keresnivalója lenne ott.
Ennek újabb következménye, hogy egy hatalmas csarnokban (Porec) még 100 néző sem gyűlik össze egy-egy világbajnoki mérkőzésen, legyen az Elnök Kupa, de Zágrábban is volt olyan középdöntős meccs a 2025-ös vb-n, amelyen alig ezer néző lézengett, hogy a varasdi helyszínről most ne is beszéljünk.
Az, hogy az Egyesült Államok vagy éppen Ausztrália kézilabda-világbajnokságot rendezzen, hagymázas álom. Pedig ezzel tényleg lehetne segíteni a sportág terjesztésén, népszerűsítésén. Gondoljuk csak meg, hogy a FIBA mennyivel bátrabb volt, amikor a 2023-as férfi kosárlabda-világbajnokságot Indonéziában, a Fülöp-szigeteken és Japánban bonyolította le. A merész húzás bejött, bár a kosárlabdát és annak a férfi szakágát aligha kell népszerűsíteni a világon.
2026-ban egy sportág eladhatóságának szinte első számú függvénye a közösségi média uralása, a Facebook-, az Instagram-, az X-oldalainak napi használata. Mivel az IHF elnökének az innováció szó nagyjából olyan, mintha kínaiul óhajtanánk vele beszélni, ezen a területen a sportág óriási hómezőkön botorkál - csakhogy maradjunk az északi stílusnál.
Egy 1992-ben született, azaz 33 éves volt dán kézilabdázó, Rasmus Boysen egymaga többet tesz ezen a területen, mint az egész IHF és annak vezetése.
Boysen időben és jól ismerte fel, hogy egy kis munkával akár a világ internetes kézilabda-guruja is lehet.
A viccet félretéve: Rasmus Boysen őrült sokat tesz azért, hogy a sportág népszerűbb legyen. Ám egymaga nem tud minden falat áttörni. Kellenének hozzá társak, kellene egy olyan IHF-elnök és vezetés, amely partner lenne a munkájában. (Tegyük azért hozzá, hogy ebben a kérdésben az EHF profibb, de az ő tevékenységük is messze elmarad attól, ami ideális lenne.)
Nem véletlenül ismerték fel Amerikában, hogy ma már (szinte) minden a videós megjelenéseken, a közösségi médiában való jelenléten múlik. Nem véletlen, hogy a Bernie Ecclestone-féle Forma-1-es szemlélet, amely szinte irtotta a sportágat a közösségi médiából, teljesen megváltozott.
A Liberty Media ennek homlokegyenest az ellenkezőjét teszi, akárcsak az NFL, az NBA vagy az NHL és az MLB. Ott már régen rájöttek, hogy egy-egy meccs összefoglalóját úgy kell megvágni, hogy annak legyen egy félperces, egy egyperces, egy tízperces és egy teljes változata.
Hogy azok, akik nem tudnak már egy teljes mérkőzést végig nézni se maradjanak le semmiről. Azt pedig nagyon jól tudjuk, hogy a 2000 után születettek ma már egy-egy sporteseményt teljes egészében csak akkor tudnak végignézni, ha tényleg a legfanatikusabbak közé tartoznak.
Igen is, meg nem is. Azt minden normális, a kézilabdát szerető ember tudja, hogy az egyiptomi IHF-elnök felett eljárt az idő. Mind a korára vonatkozóan (81 éves lesz az idén), de a leginkább a szemlélete miatt. A kézilabdázásnak egy fiatal, innovatív, a kort és a közösségi médiát is jól értő elnökre lenne szüksége. Egészen biztosak vagyunk abban, hogy az IHF berkein belül van ilyen ember. A kérdés csak az, hogy Musztafa és "baráti köre" mennyire szeretné azt, hogy kő repüljön az állóvízbe.
Az sem titok ugyanis, hogy az egyiptomi elnök úgy tudott minden választást megnyerni, hogy bűvkörébe vonta a kézilabdázás szempontjából fejlődő országokat. Ne feledjük el, egy-egy elnökválasztó kongresszuson Guinea szavazata pontosan annyit ér, mint Németországé.
Musztafának már akkor meg kellett volna buknia (már akkor meg kellett volna buktatni őt), amikor a 2015-ös katari férfi vb-ről egy tollvonással kizárta az oda kijutó ausztrálokat, s az üzleti szempontokat előtérbe helyezve betolta a mezőnybe a Katarba ki nem jutó németeket.
Ilyen más - komoly sportágban - aligha történhetett volna meg következmények nélkül. Ám mire számítsunk akkor, amikor az IHF következő, elnökválasztó kongresszusának idén Egyiptom ad otthont? A kérdés költői, a válasz pedig sejthető.