Öt zsinórban megnyert bajnoki cím után a szombathelyi Falco KC elveszítette az idei bajnoki döntőt. A sárga-feketék nem kis meglepetésre nagyon simán – bár a második meccset csak egy dudaszós kosárral veszítették el – kaptak ki a döntőben 3-0-ra a Szolnoki Olajbányásztól. A fináléban a Falco csapatkapitánya, Perl Zoltán, a Falco csapatkapitánya sem a tőle megszokott színvonalon játszott, pedig, ha ő elkapja a fonalat, akkor jaj a riválisoknak.
Az idény során a csapattal a Bajnokok Ligájában a legjobb 16 közé jutott és Magyar Kupát nyert, számos egyéni elismerést begyűjtött, de az elveszített bajnoki döntő miatt mégis inkább félig üres a pohár.
„Sajnos régebben megtapasztaltam ezt az érzést, hét éve részese voltam egy elveszített bajnoki döntőnek, akkor is a Szolnok nyert, buktunk el kupadöntőket is, csak éppen ezeket már régen eltemettem magamban. A sportban előfordul, hogy olykor nem az esélyesnek kikiáltott csapat nyer, és most is mindenki minket tartott a legnagyobb esélyesnek. A rajt előtt három célunk volt, a BL-ben bejutni a tizenhat közé, megnyerni a Magyar Kupát és megvédeni a bajnoki címünket, és ebből mondhatom, hogy a legfontosabbat, az utóbbit nem sikerült elérnünk, amiért csalódott vagyok. Ugyanakkor tudtuk, egyszer minden sorozat megszakad, de megélni nem jó” – mondta Perl a Magyar Nemzetnek adott hosszú interjúban.
A 29 éves játékos édesanyja profi, míg édesapja amatőr szinten kosárlabdázott. Nem tolták a sportág felé, mégis törvényszerű volt, hogy a kosárlabdapályán fog kikötni. Kezdetben csak a töménytelen mennyiségű edzés volt „a pólónkból csavarni kellett az izzadtságot, annyit és annyira keményen edzettünk”, emlékszik vissza, és egy idő után elkezdtek jönni a sikerek is. „Fordult a kocka, ahol elindultunk, ott elsők lettünk.”
Húsz éves volt, amikor az olasz Orlandina Basket (Szicíliában, Capo d'Orlando városában) játékosa lett, majd a másodosztályú Universo Trevisóban töltött egy idényt. Különösen utóbbit kedvelte meg, elmondása szerint az ottani minőségi képzés tette azzá a játékossá,
aki saját posztján az idényben az egész Bajnokok Ligája legjobb pontszerzője lehetett.
A Movistarnál töltött spanyol idény azonban csalódás volt.
„Rossz választás volt. A klub nem volt rendesen felépítve, a csapatból hiányzott a játékosok közötti összhang, az edzői stáb a szakmai felkészületlenség miatt nem tudott tekintélyt kivívni magának, és nekem kicsit el is mentem a kedvem a kosárlabdától is. ”
Szombathelyre hazatérve aztán persze visszatért a kedve, és persze a régi érzés is, mert sorozatban öt bajnoki címet ünnepelhetett a Falcóval. Nem egy sportágban egy ilyen sikeres csapat kapitánya – a csendes, de a közös hangot mindenkivel megtaláló Perl már 20 évesen csapatkapitány volt Szombathelyen – már biztosan sztár lenne, de Magyarországon a kosárlabda nem csinál sztárt senkiből.
„Sajnos annak ellenére nem tudunk átlépni egy határt, hogy a nézőszámokat tekintve a kosárlabda a teremsportok közül a leglátogatottabb. Magyarországon a labdarúgás után a kézilabda következik a népszerűségi listán, és az olimpiai sportágak élversenyzői is több reflektorfényt kapnak, amit meg is érdemelnek.
Ezzel együtt tudok élni, személy szerint nem is hiányzik a nagy rivaldafény, elég szűk az a kör, amelynek a tagjaiban megbízom és akikkel szívesen töltöm a szabadidőmet, és bár Szombathelyen imádják a játékot és a csapatot, a népszerűség egyáltalán nem terhes.
Persze örülnék, ha a kosárlabda jobban szem előtt lenne, még több embert vonzana, mert akkor a merítési lehetőség is nagyobb lenne, de erre nekem nincs több ráhatásom, mint hogy a lehető legjobban teljesítek.”