Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA szingapúri világbajnokságon ezüstérmet nyert férfi vízilabda-válogatott csapatkapitánya büszke a csapatára, de a második hely okozta frusztrációt már a januári Eb-n szeretné kijátszani magából. A torna álomcsapatába is beválasztott Manhercz Krisztián a visszhangokról, a csapat jövőjéről, a kapitányi szerepről és az olimpiai álomról is őszintén nyilatkozott az Origo Sportnak.
Pár nap elteltével megváltozott az ezüstérem megítélése? – kérdeztük Manhercz Krisztián csapatkapitányt a Duna Arénában.
Ez most ezüst maradt (nevet). Az emberben persze változik, hogyan értékeli a mutatott teljesítményét, de az biztos, hogy a sajtótájékoztató, a fogadtatás egyaránt nagyon pozitív hangulatú esemény lett.
Mindkét válogatott, a női és a férfi számára ez egy hatalmas siker, még akkor is, ha az utolsó napon vereséget szenvedtünk.
Egy elképesztően intenzív és tanulságos két-három héten vagyunk túl – remek felkészülés, kemény meccsek, és egy olyan torna, amiből mindenki tanulhat. A szövetségi kapitányokat ismerve tudom, hogy fognak is tanulni belőle. Ez ugyanis csak az első állomása volt egy négyéves útnak. A cél pedig természetesen az, hogy az út során aranyakat is nyerjünk – a férficsapat nevében ezt biztosan kijelenthetem. Menni kell tovább, elemezni a hibákat – például a horvátok elleni negyeddöntő vagy a szerbek elleni elődöntő során elkövetetteket –, és tanulni belőlük. Ez lesz a következő időszak feladata.
Csudai Sándor - Origo.hu
Az előző olimpián már lehetett érezni, hogy a magyar közönség egyre jobban értékeli a második, vagy akár a negyedik helyeket is, míg korábban szinte csak az arany számított jó eredménynek. Érez ebből valamit?
Nagyon sok gratulációt kaptunk, amit ezúton is köszönök mindenkinek – nézőknek, vízilabdaszeretőknek, családoknak. A legkritikusabbak persze mi magunk vagyunk saját magunkkal szemben.
Ha volt is idegesség vagy kritika, az belülről jött. Az viszont szerencsés, hogy már januárban jön az Európa-bajnokság, ahol az esetleges frusztrációt vagy rossz érzéseket ki tudjuk játszani magunkból.
Ez egy lehetőség arra, hogy gyorsan továbblépjünk.
Manhercz szerint mentálisan is készülni kell a játékokra
Érez annyi erőt a csapatban, hogy az olimpián ne csak az egyik esélyes legyen majd, hanem akár egy, a többiek felett álló favorit? Mint egykor a háromszoros olimpiai bajnok aranygeneráció. Látja ezt a csapaton?
Abszolút. Már most is az egyik esélyesek voltunk a világbajnokságnak, döntőt játszottunk. Nyilván az olimpia egészen más súlyú esemény, de az utóbbi két olimpián is ott voltunk a legjobb négyben. Itt az ideje, hogy ezt tovább építsük. Ezért beszélünk mindig négyéves tervekről, mert tudatosan kell haladni – nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is fel kell építenünk magunkat odáig.
Galéria: Így fogadták a Duna Arénában az ezüstös pólósokat
1/28
Így fogadták a Duna Arénában az ezüstös pólósokat
Mennyire érzi jól magát csapatkapitányként? Az álomcsapatba is bekerült, és úgy tűnt, inkább feldobta ez a szerep, mint visszahúzta volna.
Nagyon élveztem. Ebben hatalmas szerepe volt a csapatnak is, mert egy pozitív mentalitású társaságról van szó.
Kapitányként nem nagyon kellett ellenállásokkal vagy problémákkal megküzdenem. Nekem az a célom, hogy minden játékos a lehető legtöbbet hozza ki magából, és a csapat a legsikeresebb legyen.
Szóval igen, engem inkább feldobott ez a szerep, a parton és a vízben is.
Mindig a legjobb 15 játékos kerül a csapatba
Nagyobb értéke van így ennek az ezüstnek, hogy a világ egyik legjobb játékosa és az egyik legjobb kapusa, Zalánki Gergő és Vogel Soma sem volt ott? Sokan azt gondolják, velük az arany is elérhető lett volna.
Igen, a sportban gyakran előkerül ez a „mi lett volna, ha”. De ez volt most az aktuálisan legjobb, a rendelkezésre álló játékosokból összerakott magyar válogatott, ezzel mentünk a vb-re. Én nem szeretek azon gondolkodni, mi lett volna, ha valaki még ott van. A magyar válogatottat mindig az aktuálisan legjobb tizenöt játékos képviseli – ez így lesz az Európa-bajnokságon is.
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Cseh Sándor női kapitány félig viccesen azt mondta, hogy őt zavarná a 2027-es, budapesti vb előtt, ha folyamatosan azt hallgathatná, hogy címvédőként indul a magyar válogatott.
Ha nyerünk, nyerünk, ha nem, akkor marad egy cél, amit tovább kell hajszolni.
Két éve világbajnokok lettünk, de engem személy szerint nem zavart, hogy Doha előtt „címvédőztek”. Nem lett jó vége, ez igaz, de aki világbajnokságot nyer, annak ezt a terhet tudnia kell elviselni.
Most viszont Budapestre készülhetünk úgy, hogy ez a teher nincs rajtunk – és ez akár előny is lehet.
A Los Angeles-i olimpia eszébe jut néha? Hiszen itthon még mindig azt tartják a legnagyobb pólósnak, aki olimpiát nyer.
Őszintén? Most még nem. Eddig a világbajnokságra készültem, most a pihenésen van a hangsúly. Az olimpia három év múlva lesz, addig egyrészt ki kell jutni oda, másrészt nagyon sok víz lefolyik még a Dunán. Én mindig azt vallottam, hogy az éppen aktuális feladatokra kell koncentrálni. Ha eljön az idő, és ott leszünk, akkor majd lehet foglalkozni vele – de nem előbb.
- Még több cikk
