Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA svájci jégkorong-világbajnokságon lassan befejeződik a negyedik csoportkör, de emellett is bőven tartogat érdekességeket a torna. Példának okáért egy teljesen véletlen szituációnak köszönhetően sikerült interjút készíteni az NHL-ben szereplő és ott 2018-ban a csúcsra jutott Washington Capitals egyik igazgatójával. Szó volt a liga előtt álló kihívásokról, arról, mi tesz egy hokist kiváló játékossá és beszéltünk Budapestről is.
Szerda este úgy voltam vele, tudom, nem játszik a magyar jégkorong-válogatott, de azért csak elmegyek a stadionba és megnézem a többi csoportriválist. Ráadásul azért bántóan sokszor nem fordul elő az emberrel, hogy leülhet élőben megnézni az olimpiai és világbajnok USA csapatát, amint a németekkel csapnak össze (mindkét együttes még a magyarok ellen is jégre száll majd). A médiaszektorban egy szabad hely volt, le is ültem oda egy őszes hajú úr mellé, akinek öt perc játék után megjegyeztem, ez azért finoman fogalmazva sem az az amerikai csapat, amelyik agyonnyerte magát az elmúlt bő egy évben. Mosolygott és bemutatkozott, mondta Danny Brooks vagyok, a Washington Capitals vezető toborzási igazgatója. Kicsit lement az arcomból a vér, mondtam is magamban, nah, szép volt Isti, ezek után örülj neki, ha még beszélgettek az este. Kellemesen csalódnom kellett, sőt, csütörtökön a finn-lett csata után interjút is készíthettem vele.
Fotó: JAMIE SABAU / GETTY IMAGES NORTH AMERICA
A Washington Capitals 2018-ban ért fel a csúcsra
Mit csinált a Washington Capitals előtt?
Korábban edzősködtem, a KHL-ben voltam, aztán az NHL-ben, majd visszatértem a KHL-be. A KHL-ben töltött idő után pedig végleg visszajöttem, és tíz évvel ezelőtt csatlakoztam a Washington Capitalshoz. Egészen pontosan lassan már 11 éve lesz ennek.
Hogyan talált rá erre a lehetőségre?
Voltak barátaim a szervezetben, akik felhívtak a munkával kapcsolatban, és megkérdezték, érdekelne-e, és azóta itt vagyok.
Toborzási igazgatóként kezdte, vagy más pozícióban?
Nem, szabad ügynökként kezdtem, aztán idővel a játékos-toborzás vezető igazgatója lettem.
Hogyan írná le a feladatait a szervezetben?
Rengeteg utazással jár a munkám, mintha az egész világot bejárnám, szóval van, hogy a munka ott talál Finnországban, Svédországban vagy éppen Oroszországban. Alapvetően egész Európa hozzám tartozik, plusz az amerikai egyetemi jégkorong és a Major Junior League is Kanadában.
Tehát Ön felel a következő generációs játékosokért.
Igen.
Melyek a fő szempontjai? Mit néz meg egy játékosban, amikor hokizni látja?
Négy dolgot emelnék ki:
- Tudni kell korcsolyázni,
- Kell, hogy legyen jégkorong-érzéke,
- Képesnek kell lennie a játékszervezésre is,
- Valamint jobbá kell tennie a körülötte lévő játékosokat is, szóval ez a négy a legfontosabb.
A jégkorong-érzék számomra nagyon fontos, képesnek kell lenni a megfelelő húzásokat, játékelemeket megtenni a megfelelő időben és a megfelelő helyzetekben. Ugyanakkor a játék a sebesség szempontjából nagyon megváltozott. Ha nem vagy gyors és nem tudsz korcsolyázni, bajban leszel. Nem fogsz tudni lépést tartani az NHL szintjével, túl gyorsak az új játékosok és mellette mondhatjuk, hogy túl jók is.
Hogyan látja a jégkorong fejlődését?
A sebességben látom. A korcsolyázási sebességben és a végrehajtás sebességben, ami az, ahogy a játékosok milyen gyorsan tudnak játékelemeket végrehajtani kis területeken. Képesnek kell lenni gyorsan felmérni a játékot, ahogy mondtam, jégkorong-érzékre van szükség. És persze a korcsolyázás is, az manapság rendkívül fontos.
Hiányzik az edzői munka, mivel most más feladatokkal foglalkozik?
Az edzői munka nagyon sokat segített, de igen, két nagyon különböző munkáról van szó, azonban vannak átfedések. Például, amikor jelentéseket írok és a játékosokról beszélek, látható a jelentéseimben, hogy sok edzői szakszó van bennük. Úgyhogy szerintem az edzői munka nagyon sokat segített ebben a feladatkörben.
Melyik volt a három legtehetségesebb játékos, akiket a Capitals számára talált?
Ez nehéz kérdés, mert szerencsénk volt, találtunk néhány jó játékost. Nehéz lenne akárcsak egy konkrét nevet is említeni, de rengeteg kiváló játékosunk volt.
Az NHL-ben vannak szupersztárok, megasztárok, és van még egy polc, amelyen ott van Sidney Crosby és Alexander Ovechkin.
Ők egy másik bolygóról jöttek, az ilyen játékosok csak egyszer fordulnak elő egy generáció életében. Ők nem olyanok, mint a hétköznapi játékosok, mert lehet, hogy van egy gyerek, aki az első helyen kerül kiválasztásra az NHL drafton, de ez nem jelenti azt, hogy generáción átívelő játékos lesz belőle. Rendkívül kevés generációs játékos van, csak nagyon kevés ilyen elit hokisról beszélhetünk. Ezért fontos hogy, becsüljük meg, amit csinálnak, és ha van lehetősége bárkinek élőben látni őket játszani, és még inkább edzeni, azt nézze meg.
Mindig figyeltem az ellenfél csapatának az edzését, és nem az emberelőny gyakorlásukat, vagy ilyesmiket néztem, hanem azt, hogy megértsem, hogyan edzenek azok a játékosok, milyen keményen edzenek minden nap.
Ha például Sidney Crosby edzését nézed, ő egy teljesen más szinten van. Úgy értem, azok a dolgok, amiket a játéka fejlesztése érdekében tesz, ezért ő a világ legjobb játékosa. Ő az a srác, akit a csapatodban akarsz látni, de ugyanez a helyzet Nathan MacKinnonnal is.
Az a srác olyan intenzív, ő "vezeti a buszt" a Colorado számára, de nagyon szigorú magával szemben. És ez az, ami ezeket a srácokat olyan nagyszerűvé teszi. Úgy értem, ők nagyszerűek, és nem csak azért, mert Isten adta tehetségük van, ebben nincs kétség, hanem azért, mert a munkamoráljuk egy másik szinten van.
Mi a helyzet Ovechkinnel?
Alex más, úgy értem ő egy hihetetlen ember. Nyilvánvalóan tud gólt lőni, ő lett minden idők legnagyobb góllövője a játék történetében. Mellette pedig egy csodálatos srác is, fantasztikus ember, és azt a sok jó dolgot, amit az emberekkel tesz, azt mindig észrevétlenül teszi, inkább a háttérben marad.
Ha arra kérném, hogy elevenítse fel a legemlékezetesebb pillanatát a Washington Capitalsnél a 2018-as Stanley Kupa-győzelem mellett, mit mondana?
Ez nehéz, mert a kupa megnyerése az egyszerűen hihetetlen volt, semmi máshoz nem hasonlítható érzés. Ráadásul maga a pokol volt megnyerni, és ez egyike azoknak a dolgoknak az életedben, amiket mindig el akarsz érni a jégkorongban, szóval ez nagyon sokat jelent. Nagyon szerencsés vagyok, hogy lehetőségem volt ezt megélni.
Egyedülálló több szempontból is, például az egyik dolog az, hogy haza lehet vinni mindenkinek a kupát. Ön is megtette, hazavitte?
Igen, hazavittem a bostoni otthonomba. Nagyon klassz volt, de azt hiszem, amikor volt egy kis időm rá, megnéztem az összes embert, aki rajta volt. A neveket, akik rajta voltak, a nagyságokat, a játék nagyjait, akik megnyerték a kupát annak a története során. Amikor leülsz és megnézed a régi Montreal Canadiens legendákat, azok a nevek egyszerűen őrületesek.
Visszatérve az NHL-re, mit gondol, mi a legnagyobb kihívás, amivel most a liga szembenéz?
Most bővítjük a meccseket, szóval 84-re megyünk 82 helyett. Nyilvánvalóan ezeknek a játékosoknak ez nehéz, mert hosszú a szezon. Ez egy kemény liga, de emellett az utazás is nagyon megterhelő. Főleg, ha Vancouverben, Seattle-ben, Los Angelesben vagy Anaheimben játszol, nehéz a sok utazás. Amikor edzősködtem St. Louisban, akkor az ország közepén voltam. Onnan nem volt rossz keletre vagy nyugatra menni, de ha valamelyik partvidéken játszol, akkor át kell szelni többször az országot, ami kemény.
Ez megnehezíti a regenerációt is?
Igen, a regenerálódás és az alvás majdnem olyan fontos, ha nem fontosabb, mint önmagában a táplálkozás. Ezek a játékosok igazi gépek, mindaz, amit csinálnak, valószerűtlen, és ez teszi őket naggyá.
Ha már a gépeket említette, akkor meg kell, kérdezzem, mit gondol az 54 évesen még mindig aktív Jaromír Jágrről?
Mindig megnézem játék közben, amikor Csehországban vagyok, és korábban a Capitals tagja is volt. Az a hihetetlen, hogy még mindig játszik, ráadásul a cseh liga még mindig egy nagyon-nagyon jó liga. Elképesztő, hogy mit csinál, ilyen szinten játszik az ő korában. Egyszerűen egy fantasztikus sportoló, és azt hiszem, amit az emberek nem értenek, például, hogy karrierje csúcsán elhagyta az NHL-t, hogy az Avangard Omszkhoz igazoljon a KHL-be. Most pontosan nem emlékszem, hány évet töltött Omszkban, de legalább három-öt évet játszott a KHL-ben a karrierje csúcsán. El tudod képzelni, hogy ha még mindig az NHL-ben lett volna abban a csúcs időszakban? Vajon utolérte volna Gretzkyt? Valószínűleg nem, de a dolgok, amiket a karrierje során művelt, azok egyszerűen hihetetlenek.
Zárásként, mit jelent Önnek a jégkorong?
A játék személy szerint lehetőséget adott nekem arra, hogy bejárjam a világot, több száz, vagy ezer nagyszerű emberrel találkozzak, megértsem a kultúrákat és az embereket, és hogy mi motiválja őket. Például tegnap mi is beszélgettünk Budapestről, az egyik kedvenc városomról a világon. De ha megkérdezed az embereket, hogy mi is az a Budapest, azt válaszolják valószínűleg, ó, az egy város Magyarországon. Oké, de mi a jelentős ebben a városban? Napokig tudnék beszélni Budapestről és arról, hogy milyen hatással volt a világtörténelemre. Ha a hoki nem adja meg nekem ezt az élményt, soha nem tapasztalhattam volna meg mindezt.
