Régen volt akkora tétje egy női Grand Slam-döntőnek, mint az idei Australian Open-finálénak. Igaz, arra sem volt példa évek óta, hogy a ranglista első és második helyezettje találkozzon egy GS döntőjében. A Grand Slam-serlegen és a négymillió ausztrál dolláros pénzdíjon túl, a világelsőségről is ez a csata döntött. Fokozta a várakozást, hogy Simona Halep és Caroline Wozniacki még soha nem nyert Grand Slamet, de mindketten zártak már a ranglista élén és egyaránt két-két GS-döntőt buktak korábban.
A 26 éves román és az egy évvel idősebb dán (igazából lengyel)
először játszott a Daphne Akhurst Memorial kupáért.
Wozniacki az elmúlt négy évben maximum a 3. fordulóig jutott Melbourne-ben, de októberben megnyerte a WTA Finalst. Simona Halep tavaly és 2016-ban is már a 128 között kiesett Melboure-ben.
Carolina Wozniackit a US Openen állították meg kétszer a diadal kapujában (2009-ben és 2014-ben), Simona Halep pedig a Roland Garroson vesztett el két finálét (2014-ben és 2016-ban.)
Az elmúlt ötven évben, azaz az Open éra kezdete óta
nem fordult elő, hogy egy női Grand Slam-döntő mindkét résztvevője meccslabdáról fordítva jutott el a fináléig.
Halep útja volt a kacskaringósabb és a nehezebb. Az első mérkőzésén kifordult a bokája és majdnem feladta a küzdelmet. A 16 közé kerülésért, az amerikai Lauren Davis ellen 3 óra 44 percig küzdött, a döntő játszmában, 10:11-nél 0:40-ről jött vissza a román. Az elődöntőben Angelique Kerber ellen járt kötéltáncot: a németnek két mérkőzéslabdája volt 3:6, 6:4, 6:5-nél. Wozniacki a 2. fordulóban botladozott a világranglista 119. Jana Fett ellen: a horvát 5:1, 40:15-re vezetett a 3. szettben, ezt élte túl a korábbi NBA-játékos, David Lee menyasszonya, hogy aztán meg se álljon a döntőig.
Ők ketten hatszor találkoztak korábban, négyszer Wozniacki volt a győztes, ráadásul a legutóbbi három meccsüket a dán nyerte. Külön érdekesség, hogy Grand Slamen és döntőben még soha nem kerültek össze.
Meglepően sok román jutott be a Rod Laver arénába, ahol annak ellenére nem maradt üres hely a lelátón, hogy Melbourne-be visszatért a kánikula szombatra. Simona Halep szurkolói akkor kezdték igazán hallatni a hangjukat, amikor a kedvencük kiegyenlített 2:5-ről. Az ausztrálok talán jobban magukénak érezték Halepet, mert az edzője, Daren Cahill az ő honfitársuk. Wozniacki nevét így ritkán skandálták a nézőtérről.
Őt azonban ez nem zavarta abban, hogy előbb elhúzzon 3:0-ra, azt megőrizze 5:2-ig és akkor se lankadjon a koncentrációja, amikor a rövidítésre maradt a döntés.
Egy picivel a játék minden elemében jobb volt, mint a világelső.
A támadó és a védekező teniszében is több extra megoldással törte meg az időnként elég egysíkú alapvonal játékot. Bátrabban ütött szögeket, veszélyesebben működött a fonákja és hihetetlen lábmunkával futotta be a legnehezebb labdákat is.
Kifutotta magát:
What a point fot #Wozniacki#AusOpenpic.twitter.com/Id4BILWotu
— HM (@dijksout) January 27, 2018
Azt már korábban kimutatták, hogy
Wozniackinak rengeteget fejlődött az adogatása,
az elmúlt egy évben, sokkal kevésbé sebezhető, és a tenyerese legalább 10 km/órával gyorsabb lett. A rövidítésben Wozniacki kezdeményezett és ezúttal nem engedte vissza a románt 5:2-ről.
A második játszmában, Halep 3:2-es vezetésénél
az orvos és a fizió is megvizsgálta az első kiemeltet.
Először azt lehetett hallani, hogy a karjával, a kezével bajlódik, de kicsit szokatlan módon megmérték a vérnyomását, ami arra utalt, hogy általános egészségügyi, fizikális problémával küzdhet, megcsaphatta a párás hőség. Láthatóan nehezen vette a levegőt, de az orvosi szünet, mintha a dánt jobban megzavarta volna. Szinte a semmiből elvesztette az adogatását,
4:3-nál, Halep a szettért szerválhatott,
miközben egyre gyakrabban sántikált. Kezdett fokozódni a dráma: Wozniacki két fogadóelőnyhöz jutott, de Halep, végül a harmadik játszmalabdáját ziccerig játszotta.
Tekintettel a hőségre a két harcos tíz perc szünetet kapott a második szett után. Mindkettőnek szüksége is volt a frissítésre, mert az 1 óra 39 perce tartó ütközet egyértelműen sokat kivett belőlük. Olykor még
nézni is fájdalmas volt, hogy mennyit futnak,
miközben a lelátón, az ülésben könnyen leizzadt bárki. Halep lehetett elégedettebb a 6:7, 6:3-mal, mert Wozniacki a kilenc fogadóelőnyéből csak egyet tudott értékesíteni, még a második játékban.
A harmadik, döntő játszma egyre inkább arról szólt,
ki talál még a saját tankjában valami tartalékenergiát.
Az nem volt kérdés, hogy mindketten "most vagy soha" attitűddel küzdenek, csak a lábaik egyre kevésbé engedelmeskedtek, egyre több hiba csúszott a játékba. Wozniacki brékelt ugyan előbb, de a szerva már nem jelentett előnyt, oda-vissza nyerték el egymás adogatását.
Kitartóan játszották az „Adj király katonát!" játékot,
ritkán variálták a teniszt, a saját, megszokott fegyvereikben bíztak, az alapvonalról akarták megnyerni a csatát. Mindketten tudnak úgy teniszezni, hogy az ellenfél azt érzi, egy fallal küzd, ahonnan mindig visszajön a labda.
A döntőnek ebből a kritikus szakaszából Halep jött ki jobban, mert 0:2-ről 4:3-ra fordított és adogathatott. Wozniacki egyre visszafogottabban mozgott, a hetedik játék után ápolni is kellett a bal térdét.
Halep ugyanakkor hátrányban nyújtotta a legjobb teljesítményt,
így kérdés volt, mire megy most, hogy a meccs folyamán először, ő vezet, ráadásul csak kétszer kell hoznia az adogatását és ünnepelhet. Azt sem lehetett tudni, hogy a dánt mennyire hátráltatja a sérülése.
Szinte hihetetlen, de a folytatásban a világelső román már nyert több gémet. Wozniacki egy egészen elképesztő labdamenettel jutott meccslabdához, majd Halep hibája után boldogan vágta magát hanyatt a Rod Laver aréna pályáján.
Az utolsó labdamenet:
A mérkőzést követő ünnepségen, az ötven évvel ezelőtt, 1968-ban didalmaskodó amerikai Billie Jean King adta át, Wozniacki pedig annyira zavarban volt, hogy kétszer is bocsánatot kért az immár háromból három GS-döntőt elveszítő Haleptől, amiért legyőzte. Caroline Wozniacki lett az első dán teniszező, aki egyéniben Grand Slam-tornát tudott nyerni.
