Kiküldött munkatársunk helyszíni jelentése a XXXIII. Nyári Olimpiai Játékokról, Párizsból.
A szombathelyiek kétszeres világbajnoki bronzérmes kalapácsvetője, a vasárnap éppen a 27. születésnapját ünneplő Halász Bence a férfi kalapácsvetés olimpiai döntője, és az ott 79,97 méteres dobással megszerzett ezüstérme után többek között az Origo Sport mikrofonja előtt is beszélt az érzéseiről.
„A selejtező után is mondtam, hogy ez egy teljesen más dobókör, mint amihez az utóbbi években hozzászoktunk, úgyhogy muszáj volt a bemelegítéstől kezdve jól felépíteni a versenyzést. Látszott is, hogy Katzbergen kívül mindenki küzdött a hellyel. Úgy érzem, sikerült egy nagyon stabil olimpiai döntőt teljesíteni, még ha a 80 méter és az edzőm rekordja nem is lett meg, de itt a helyezés volt a lényeg. Meglett, ami sok embernek a vágya volt, remélem, otthon is mindenki büszke rám. Ez az ezüstérem mindent felülír.
Az utolsó dobásom előtt [az ezüstérem biztos tudatában] hatalmas kő esett le a szívemről, szerintem hallatszott is, hiába volt itt 80 ezer ember a stadionban.
Többször előfordult már velem, hogy az utolsó sorozatokban hátrébb csúsztam, most az élet velem volt. Ez azt is jelzi, hogy milyen sokat dolgoztam az elmúlt időszakban. Büszke vagyok erre az ezüstéremre, de holnap ez már csak történelem, hiszen készülni kell a jövő évi világbajnokságra, ahonnan ennél is fényesebb éremmel szeretnék hazatérni – nyilatkozta a döntő után Halász Bence, akinek három olyan dobása is volt, amellyel második helyen zárt volna. – Olyan volt ez a finálé számomra, mint amikor valaki nem tud kimondani valamit, ami ott van a nyelve hegyén. Ezt éreztem a körben, hogy tudnék még csiszolni egy picit a technikán, és 81-82 méterig jutni, de nem jöttem rá, hogy mit. Az első kísérletem után muszáj volt javítani, onnantól pedig megvolt a kisdöntőbe jutás, végül pedig az érem, és ez a lényeg!"
Halász Bence a döntő után egy hatalmas sprintet is levágott magyar zászlóval a nyakában, erről is beszélt.
„Serdülőkoromban, U16-os korosztályban országos bajnok voltam távolugrásban, és már tízpróbázni is hívtak többször, úgyhogy sokszínű atléta vagyok. Ám úgy érzem, nekem a kalapácsvetés elég. Ilyen adrenalinnal és örömmel pedig nyilvánvalóan tudtam még egy nagyot futni" – mondta nevetve Halász Bence.
A szombathelyi kalapácsvető a kettős ünneplés módját is elárulta jókedvűen.
Remélem, jó lesz, elvégre hoztunk egy kis házit [pálinka], amit minden bizonnyal előveszünk.
Talán nem nagyképűség, ha azt mondom, hogy megérdemlem!"