Vas Kata Blanka - hasonlóan Valter Attilához - negyedik lett a kerékpárosok országúti mezőnyversenyében. Csakhogy míg Valter a célegyenesben hátulról tört előre, addig úgy tűnt, hogy Vas egy biztos érmet hagyott kicsúszni a kezéből. Lehet, hogy legbelül ezt ő is így érzi, mert a sírás határán nyilatkozott a célba érését követően élete egyik legnagyobb sikere után.
"Nem volt kitalálva semmi, csak volt pár ember a fejemben, hogy kik lehetnek jók, ami be is jött. Ezért próbáltam Marianne Vos és Lotte Kopecky kerekét követni. Sajnos volt egy kis hezitálás, amikor Kristin Faulkner támadott,
és az volt az igazán nagy hiba, hogy ott feladtam, hogy ez már nem lehet meg és nem dolgoztam velük (Vosszal és Kopeckyvel) együtt, hogy utolérjük Faulknert.
Úgy voltam vele, hogy nekik kell dolgozniuk, hiszen mégiscsak ők a nagy nevek, a gyorsak. Vissza kell néznem a történteket, de butának érzem… Nem tudom, hogy mit lehetett volna még jobban csinálni, de annak nagyon örülök, hogy itt lehettem elől a legvégén is.
Most mégis sírni tudnék, mert sokadjára csúszok le a dobogóról… de legalább itt voltam a legvégén.