„Ha két évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy paralimpiai ezüstérmes leszek Párizsban, simán aláírtam volna. Ekkor született még kisfiam, Mór.
Rengeteg örömben részesültem anyaként, de szembesülnöm kellett a szülés utáni depresszióval is. Ezt nagyon nehezen dolgoztam fel, rengeteg időbe telt. Egyáltalán nem vagyok csalódott, de tudom ez a magyaroknak „csak” egy ezüstérem és nem arany. Ennél boldogabb nem is lehetnék, hiába ért be előttem egy hajszállal Guilia.
Örülök az ő sikerének, hiszen hasonlóan sok munkát beletett ebbe, mint bárki. A korábbi évekhez hasonlóan most is megbeszéltük, hogy szeretnénk a kínaiakat magunk mögött tartani, ami sikerült.” – mondta a paraúszó.
„A versenyt követően végre szeretnék kisfiammal találkozni, megölelgetni őt, hiszen már két napja nem láthattam. Mielőtt jöttünk el az arénába megtaláltam az egyik pizsamáját, azt megszagolgattam, mert olyan jó illata van és plusz erőt jelentett nekem." - tette még hozzá a kiváló sportoló, aki ezzel a magyar küldöttség második érmét szerezte a párizsi paralimpián.