Ronaldo vagyona semmi az ókori sportok legnagyobb sztárjáéhoz képest

A profi sport, amióta világ a világ, mindig remek üzlet volt, azaz hatalmas összegeket vonzott. Ennek ellenére is az ember sokszor csak kapkodja a fejét, amikor olyanokat hall, hogy Cristiano Ronaldo naponta bő félmillió dollárt fog az új szerződésével keresni. Azonban, ha az emberiség történelmén végigpillantunk, akkor még ez az elsőre szinte felfoghatatlanul nagy összeg is csekély lenne ahhoz, hogy minden idők legjobban fizetett sportolójává váljon. Ez a cím ugyanis egy, a Római Birodalomban élő és ott kiválóan versenyző szekérhajtó bajnokhoz tartozik, aki pályafutása alatt mai áron számolva mintegy 15 milliárd dollár körüli összeget "kocsikázott" össze magának.

Nem telik el lassan úgy egy év a profi sportban, hogy valaki ne kötne valami elképesztően nagy szerződést a klubjával vagy keresne hihetetlen nagy összeget a saját sportágában. 2023-ban egészen decemberig kellett várni egy ilyen bomba üzletre, akkor a baseball fiatal japán sztárja, Otani Sohei kötött 700 millió dolláros szerződést tíz évre a Los Angeles Dodgers klubjával, ami évenkénti 70 milliós összeget jelentett (később kiderült, a kifizetések nem pont ilyen egyenletesen lesznek elosztva). Majd 2024. végén felröppentek a hírek arról, hogy Cristiano Ronaldo még egy évet maradhat Szaúd-Arábiában, ugyanis addig nem szeretne elmenni a klubtól, amíg nem nyer vele bajnokságot. Nem is kellett sokat várni, 2025 elején megszellőztette a sajtó, hogy a portugál aranylabdás ikon egy éves hosszabbítást írhat alá, mintegy 200 millió dollárért, azaz nagyjából félmillió dollárt kereshet így minden egyes nap az évben. Ráadásul ha mindez nem lenne elég, még az al-Nasszr tulajdonosa is lehet, a vezetőség a tetemes fizetése mellé pluszban öt százaléknyi részesedést is adna a klubból az Európa-bajnok csatárnak. Tényleg felfoghatatlan összegek és juttatások ezek, amelyeket egy átlag ember egy egész élet munkájával sem kereshet meg.

Cristiano Ronaldo óriási pénzeket keresett a labdarúgással
Fotó: Anadolu via AFP / Anadolu via AFP/2024 Anadolu

Ha kicsit kitekintünk a teljes sportvilágra és vele együtt a 20-21. századra, akkor az infláció mértékével is kiigazítva az egyes kereseteket, az látható (2023-as év végi adatok állnak rendelkezésre), hogy ebben az időszakban a levegő korábbi ura, 

Michael Jordan áll a legjobban, mintegy 3,75 milliárd dolláros összesített keresettel, amelynek döntő részét nem a Chicago Bulls által adott fizetésből tette zsebre, hanem a Nike vállalattal kötött megállapodásából (az Air Jordan cipők a mai napig óriási népszerűségnek örvendenek).

A lista második helyén valószínűleg minden idők legismertebb golfozója, az amerikai Tiger Woods található, a neve mellett az inflációval korrigált 2,66 milliárd dollár áll, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokán a már sokat emlegetett Cristiano Ronaldo található a maga 1,92 milliárd dolláros keresetével. 

Az első tízben egyébként a golf, a futball és a kosárlabda mellett a sportágak közül helyet kapott még a tenisz és a boksz is egy-egy ikonnal (Mayweather és Federer). Az igazán érdekes mindezek mellett azonban az, hogy még ezek az összegek is lényegében eltörpülnek minden idők legtöbbet kereső sportolójának vagyona mellett, hogy mást ne mondjunk, az első három összesített keresete együtt sem közelíti meg a győztes mesés vagyonát.

Michael Jordan a 20-21. században a legtöbbet kereső sportoló (eddig)
Fotó: GABRIEL BOUYS / AFP

Cristiano Ronaldo vagy Michael Jordan pénze a fasorban sincs

Kezdjük egy kis történelemleckével, hiszen cikkünk főhőse a Római Birodalomban élte mindennapjait Krisztus születése után a második században. Ez a hatalmas birodalom, melynek fénykora nagyjából egybeesik a szekérhajtó bajnok pályafutásával, Britannia atlanti partvidékétől a keleti Mezopotámiáig, és egészen Észak-Afrikáig, délre pedig egészen Észak-Afrikáig terjedt. Ráadásul a világ akkori becsült lakosságának több mint egyötöde élt és halt a római császárok uralma alatt. A hatalmas területet elsősorban a kiváló hadseregével egyben tartó rómaiaktól származik az az örökbecsű igazság, mely szerint "kenyeret és cirkuszt" kell adni a népnek. Az utóbbit, azaz a szórakoztatást szó szerint véresen komolyan vették a birodalomban és a gladiátorjátékok mellett óriási népszerűségnek örvendtek a szekérhajtó versenyek.

Ez utóbbi pedig lényegében az ókori Róma Nascarja volt, egy rendkívül népszerű szórakozási forma, amelyben keveredett a sebesség, az ügyesség és természetesen az erőszak. 

A tömeg csodálattal nézte, ahogy a vakmerő szekérhajtók és lovaik hét kört teljesítettek egy 2 000 láb hosszú, ovális alakú homokpályán úgy, hogy a versenytársak mindent megtettek azért, hogy akadályozzák a többieket és ezalatt az egyenesekben villámgyorsan, akár 55 km/h-val száguldottak el egymás mellett. 

Hősünk, Gaius Appuleius Dioklész a jelenlegi tudásunk szerint hispán-luzitániai származású volt, és minden valószínűség szerint versenyzői pályafutását Lusitánia tartomány fővárosában kezdte Kr. u. 122-ben, körülbelül 18 évesen. Későn érő típus volt, az első versenyét csak két évvel később, 20 évesen nyerte meg a fehérek csapatában. Itt és most álljunk is meg egy pillanatra. Dioklész kapcsán mindig kiemelik a források, hogy élete egyes szakaszaiban, milyen színben hajtotta a lovait. Ennek azért van jelentősége, mert abban az időben a különböző színek különböző szurkolói csoportokat testesítettek meg, akárcsak manapság az egyes futballklubok színkombinációi esetében. Az egyes színekhez nagy tömegbázisok tartoztak, fanatikus szimpatizánsokkal, akik, ha egymásba futottak, gyakran heves összecsapásokat, úgynevezett „furor circensis”-eket produkáltak.

Dioklész, a legendás bajnok
Fotó: https://commons.wikimedia.org

Dioklész a fehér után 128-ban zöld színre váltott, de csak 131-ben, a vörös csapat tagjaként kezdte meg fantasztikus szériáját és nyerte sorra a versenyeket. A korabeli források szerint 24 éven át vezette a quadrigákat, azaz a négy ló által húzott szekereket, ezalatt:

• 4257 alkalommal állt starthoz és 1462 alkalommal győzött, 
• a többi alkalommal pedig többnyire a második helyen végzett, vagy ha ez nem sikerült, akkor az első négy között fejezte be a megmérettetéseket. 

A sikerei közül 110 győzelem volt „A pompa”, azaz azok a lóversenyek, amelyek a legrangosabb (és legjobban fizetett) viadalok voltak, mondhatjuk, hogy a szekérhajtás Bajnokok Ligája volt ez a maga idejében. Az utolsó helyről indulva és felkapaszkodva is nyert futamokat, amit szándékosan, a látvány kedvéért tett meg, hogy még jobban szórakoztassa a nézőket. 

Nem kis teljesítmény volt ez tőle, tekintve, hogy minden egyes verseny alkalmával az életét kockáztatta. Ha a kortársait megnézzük, láthatjuk, hogy a legtöbb kocsis fiatalon halt meg, tekintettel a nagy sebességre és a kocsi könnyű súlyára, ami miatt gyakoriak voltak a borulások („naufragium”). Mivel a szekérhajtók a gyeplőt a törzsük köré tekerték, gyakran úgy végezték, hogy a lovak vad galoppjukban magukkal rántották őket, és nem volt idejük a náluk lévő késsel elvágni azt.

Dioklész hihetetlen teljesítményével felülmúlta a többi versenyző legendát, mint a kék Pontius Epaphroditust vagy a zöld Pompeius Musclosust (akik ugyan több győzelmet arattak, de alacsonyabb presztízsű megmérettetéseken tették mindezt), és mesés vagyont halmozott fel. 42 éves korában, mikor elköszönt a versenyzéstől, 

összesen mintegy 35,86 millió szeszterciusra tették a teljes jövedelmét. Becslések szerint ez ma körülbelül 15 milliárd dollárnak felelne meg, ami akkor elég lett volna arra, hogy egész Róma városának éves gabonaszükségletét kifizesse vele, vagy egy évig fedezze a birodalmi katonai költségvetés ötödét. 

Hírneve akkorára nőtt az évek alatt, hogy visszavonulása után a rajongói és egykori riválisai hatalmas emlékművet emeltek neki Rómában, amelyen „Minden szekérhajtó bajnokaként” említették. Ráadásul akkor még senki sem sejtette, hogy majd 1 900 évvel később is még mindig ő lesz a valaha élt legtöbbet kereső sportoló a világon.