Ma már távoli múltnak tűnik, de nem volt annyira régen, amikor a világ és az ország mindennapjait a koronavírus határozta meg. A vírus nem válogatott, szinte mindenki átesett rajta egyszer vagy akár többször. Van, aki könnyebben átvészelte, de voltak olyanok is, akik számára végzetesnek bizonyult a betegség. A bizonytalanságot csak fokozta, hogy nem lehetett tudni, kire milyen hatással lesz a fertőzés, de láthattuk, hogy komoly sportembereket is ledöntött a betegség, amely akár végzetes is lehetett. Nem nézte, ki hány éves, ki mennyit sportolt, ki nyert olimpiát. Nem kímélte a magyarok és a világ tornasportjának legendáját, Csollány Szilvesztert sem. Szilast. A gyűrűk urát.
Csollány Szilveszter 1970. április 13-án született Sopronban. A tornával átlagon felüli fizikai képességeinek és tanulékonyságának köszönhetően már ötévesen megismerkedett, Győrben. Amikor követte volna a bátyját, és inkább futballozni akart, az édesanyja és az edzője meggyőzték a folytatásról, és az is sokat számított, hogy már egészen fiatalon voltak sikerélményei a versenyeken.
„Amikor a srácok felsorakoztak előttem, azonnal feltűnt, hogy Szilveszternek olyan a felépítése, mint ha tornásznak született volna.
Nem volt vaskos, de vékony sem, ahogy kihúzta magát és egyenesen a szemembe nézett, azt gondoltam, hogy ez a fiú legény a talpán. Mindig is az volt a véleményem, hogy akit ilyen alkattal ajándékozott meg a sors, abból egyszer nagy bajnok lehet, feltéve, hogy még ügyes és tanulékony is" - mondta korábban Röck Samu, a győri tornasport atyja, aki elindította Csollány Szilvesztert a tornasportban.
A fővárosba 1986-ban költözött, az Újpesti Dózsa sportolója lett, három évvel később bekerült a válogatott keretébe, 1990-ben állhatott először dobogóra a nemzetközi felnőtt mezőnyben, miután harmadik lett az Európa-bajnokságon. Szókimondó magatartása következtében, a szakvezetőkkel folytatott vitái után 1993-ban eltiltották, és fegyelmi büntetése miatt nem engedték indulni a vb-n, vagyis kizárták a válogatottból. Pedig ekkor már világbajnoki ezüst- és kétszeres Európa-bajnoki bronzérmes volt, a barcelonai olimpián pedig a hatodik helyen végzett gyűrűn.
Ekkor az Egyesült Államokba költözött, és előbb St. Louisban, majd Sacramentóban fiatalokat oktatott.
Nehéz körülmények között dolgozott, közben pedig egyedül, edző nélkül készült az atlantai ötkarikás játékokra. Megváltozott, és fegyelmezett emberként ezüstérmet nyert. Egy év múlva hazaköltözött, Sydney-ben pedig rendkívül tudatosan, magabiztosan versenyzett, és látványos gyakorlata emlékezetes körülmények között olimpiai aranyérmet jelentett számára. A világversenyeken csak gyűrűn nyert érmeket, ezért manapság már sokan szerspecialistaként emlékeznek rá, pedig akkoriban erre még nem volt lehetőség.
„Amikor egy elemkombináció után a nézők tapsviharban törtek ki, éreztem: nyertünk” – mondta korábban Csollány egykori edzője, Vereckei István. Nem titok, hogy még az 1996-os atlantai olimpia után, a gyűrűn szerzett ezüstérme ellenére fel akart hagyni a tornával Csollány Szilveszter. „Belefáradt az élsportba. Ezt hivatalosan közölte is velem. Igyekeztem lebeszélni. Atlantát követően három hónappal aztán meggondolta magát, felhívott, hogy folytassuk. Az erőelemek végrehajtása egyébként meg se kottyant neki. Pályafutása során öt világbajnoki ezüstöt szerzett, szerencsére a 2002-es debrecenin végül nyakába került az arany is."
Vereckei István szerint elsősorban az elszántsága vezetett a 2000-es olimpiai diadalához. De az sem volt hátrány, hogy riválisa, a görög Dimosztenisz Tambakosz hadban állt a kézállással, úgy ingott a szeren, mintha a két karikában 220 volt cikázna.
Sikertörténete a 2002-es debreceni világbajnokság megnyerésével vált teljessé, így a következő évben egy olimpiai arany- és ezüst-, egy világbajnoki arany- és öt ezüst-, illetve egy Európa-bajnoki arany-, egy ezüst- és négy bronzérem után visszavonult, mert megelégelte a folytonos fogyókúrát, a kemény edzéseket, és már a motivációja is hiányzott, hiszen mindent elért, amit akart.
Versenyzőként a torna száz százalékban kitöltötte az életét, ezért az edzések mellett nem tudott komolyan tanulni, de a civil életben nem emiatt szembesült nehézségekkel. 2008 után, devizahitelesként Csollány Szilveszter és családja nehéz helyzetbe került. Előfordult, hogy több különböző állása volt egyszerre. Minden munkát elvállalt, tevékenykedett egy önkormányzat sportosztályán, játszótereket gyártó cégnél, volt újságíró és középiskolában testnevelő, másfél évig pedig egy kocsmában csaposként dolgozott, de így is nehezen éltek meg.
Először 2008-ban foglalkozott gyerekekkel Sopronban, de a kezdeti sikerek és népszerűség után ellehetetlenítették a saját tornaiskoláját. Két évig, 2011 és 2013 között Izlandon egy klubcsapatnál dolgozott, amit szintén nagyon szeretett, ám két év után a felesége honvágya miatt hazatértek. Csollány ezután másfél éven át Sopron és Svájc között ingázott, ahol szintén tornaedzőként dolgozott, ahogyan később Ausztriában is. Időközben a magyar szövetség segítségével a soproni klubhoz került, ám végül ott sem volt maradása, pedig tevékenységét a szövetségi kapitány is méltatta.
Később főállású édesapaként intézte a négytagú család dolgait, emellett az ELTE szombathelyi központjában heti kétszer külsős torna-szakoktatóként tanította a leendő testnevelő-tanárokat arra, hogyan oktassák majd a tornát, illetve Sopronban egy táncegyesületben tanított talajakrobatikát.
Csollány Szilveszter első házasságából egy, a másodikból két lánya született.
A gyűrű egykori kiválósága koronavírus-fertőzés okozta betegség miatt került kórházba 2021. december elején, előbb lélegeztetőgépre került, majd mivel így sem lehetett elegendő oxigént juttatni szervezetébe, műtüdőkezelést kapott. A sportoló tüdeje viszont annyira roncsolódott, hogy a kezelés alatt egyértelművé vált, átültetésre is szüksége lesz, azonban állapota nem tette lehetővé a beavatkozást, és szervezete végül feladta a harcot.
„Sajnos elment Szilas... Megdöbbentett a hír, azóta nem térek magamhoz. Csollány Szilveszter volt a nagy példaképem, az olimpiai aranyérme döbbentett rá arra, hogy talán én is odaérhetek a legjobbak közé. Tizenöt éves voltam ekkor, két esztendővel később pedig már együtt léphettünk pódiumra a magyar válogatott tagjaként a debreceni világbajnokságon. Nagyon sajnálom, hogy utoljára személyesen a junior világbajnokságon találkoztunk Győrben. Borzasztó, hogy ahogy növünk fel, egyre több példaképet veszítünk el. Isten veled, Szilas!" – emlékezett rá a szintén olimpiai bajnok tornász, Berki Krisztián.
A legendás, olimpiai aranyat érő gyakorlat: