Nevetséges versenyen döntögetik a világcsúcsokat – jön a széldopping?

Csalás lenne az új férfi diszkoszvető-világcsúcs? – tettük fel a kérdést egy szinte napra pontosan egy évvel ezelőtti cikkünkben. A helyzet nem sokat változott azóta. Akkor a litván Mykolas Alekna 74 méter 35 centire javította a sportág 1986 óta fennálló csúcsát, amelyet a keletnémet Jürgen Schult tartott 74,08 méteres eredménnyel. A minap újra versenyt rendeztek az amerikai Ramona városában, és Alekna ismét rekordot döntött, ráadásul 1,21 méteres, ép ésszel felfoghatatlan különbséggel. Mi történik a 600 lakosú kisvárosban?

Néhány évtizede még a szteroidoktól, ma már a szélvihartól retteg az atlétika. Legalábbis a dobószámokban, ahol vasárnap egy egész kis tornádó söpört végig az eredménylistákon – és nem csak képletesen. Az amerikai Ramona városában megrendezett Oklahoma Throws Series World Invitational dobóversenyen nem kevesebb mint hét atléta dobott 69 méter fölé diszkoszban, öten pedig áttörték a 70 méteres álomhatárt. Egy ilyen mezőny már önmagában is ritkaságszámba megy, de ami ezután jött, az – ismét – vitát robbantott ki a sportágban: világcsúcs dőlt meg, majd három nap múlva vissza is vette az eredeti tulajdonosa – mindezt a szél segítségével.

Mykolas Alekna több mint egy méterrel döntötte meg a saját világrekordját
Fotó: AFP/Tiziana Fabi

Az ausztrál Matthew Denny előbb 74,78 méterre repítette a korongot – ez új óceániai csúcs, és egy kis időre világcsúcs is. Aztán jött Litvánia büszkesége, Mykolas Alekna, aki 75,56 méteres eredményével visszavette a trónt – írja az Insidethegames.biz.

A legnagyobb kérdés azonban nem az volt, hogy ki nyert, hanem az, hogy mennyit segített a természet.

Ramona, amit a bennfentesek már csak „Throw Townként”, azaz dobóvárosként emlegetnek, nem a kávézóiról vagy nevezetességeiről híres, hanem arról, hogy itt mindig fúj a szél. És ha épp jó irányból, akkor a diszkosz olyan szárnyakat kap, hogy még a világrekord is remegni kezd.

Miért nincs tiltólistán a széldopping?

„Egy verseny, amit orkánerejű szél támogat, már-már nevetségessé válik. Az időjárásdoppingot is fel kéne venni a tiltólistára” – fakadt ki a svéd kommentátor, Mats Wennerholm. Ő legalább kimondta azt, amit sokan csak suttognak: a szél nem csupán díszlet volt a hétvégén, hanem aktív szereplője a versenynek.

Az egykori 800 méteres bajnok, a norvég Vebjorn Rodal is megerősítette: 

Itt őrült mód fúj a szél. Nem véletlen, hogy a világ legjobb dobói keresik ezt a helyet.

A rekorddöntögetők közt ott volt az amerikai Sam Mattis (71,27 méter), a német Clemens Prufer (71,01 méter), és a brit Lawrence Okoye is (70,76 méter).

Szélhatárok nélkül

A sprinterek és távolugrók világa ismeri a szélhatár: ha 2,0 m/s-nál erősebb hátszél segíti a teljesítményt, az nem számít hivatalosnak. A dobószámokra viszont ez nem vonatkozik, így nincs is, ami érvénytelenítse az ilyen „szélviharos” eredményeket.

„Sokkal nehezebb számszerűsíteni a szél előnyét dobásnál, mint futásnál” – mondta a norvég szövetség szakembere, Thor Gjesdal. A probléma tehát nem új, csak most kapott nagyobb figyelmet, miután rekordokat is döntöttek.

Alekna, akinek az apja, Virgilijus Alekna szintén világbajnok és olimpiai bajnok diszkoszvető volt, egyébként nem zavartatta magát:

Fantasztikus érzés világcsúcstartónak lenni. Tudtam, miért jöttem ide.

 

Így javultak Alekna eredményei
Fotó: OMAR ZAGHLOUL / ANADOLU/Omar Zaghloul

A kérdés csak az: kié most a dicsőség – az atlétáé, vagy a hátszélé? Vagy miért nem indítanak új sportágat „széltolás” néven?

Szélcsatorna helyett Ramona

Ramona egy kisváros Oklahoma államban, alig több mint 600 lakossal büszkélkedhet – mégis több világszintű diszkoszrepülést láttak ott, mint a legtöbb olimpiai stadionban. Az ottani dobópálya olyan, mintha direkt a természet kedvére építették volna: a domborzat és az uralkodó szelek együttese rendszeresen olyan hátszelet produkál, amit máshol csak szélturbinák tudnának.

Mit számít a szél az atlétikában?

Az atlétikában a szélsebességet a sprint- és ugrószámokban pontosan mérik. Ha a hátszél meghaladja a 2,0 m/s-t, az ott elért eredmény nem számít hivatalosnak (így lett például Carl Lewis 8,91 méteres ugrása „csak” széltámogatott). Dobószámokban viszont nincs ilyen limit, a szer repülési pályája és teljesítménye erősen függ a szél irányától és erejétől – mégsem szabályozzák. Ennek oka: a mérése bonyolultabb, hatása pedig nehezen számszerűsíthető. Ez viszont egyre több vitát szül, ahogy a rekordok „véletlenül” mindig ugyanott és ugyanilyen időjárásban dőlnek meg.