Még csak 25 éves, de már annyi minden történt vele, hogy akár meg is filmesíthetnék az életét. A Londonban élő ifjabb Növényi Norbert őszintén beszélt a gyerekkoráról, benne a műtétjeiről, szülei válásáról, az Angliába költözés megrázó történetéről, valamint arról is, miként esett szerelembe az MMA-val. A múlt mellett szóba került a jövő is, így kiderült, mikor jöhet a váltás a UFC-be és azt is megtudtuk, miért pont a zongora mellett kötött ki a ketrecharcos.
Egy életút kapcsán Növényi Norbert felé nem lehet más az első kérdés, mint hogy mi volt az első emléke a küzdősportok kapcsán és hány éves volt ekkor?
A legelső ilyen emlékem, ami a küzdősportokról szól, az másfél-két éves koromból való, akkor Fóton karatéztam. Emlékszem, hogy csak annyit csináltam az elején, hogy körbe-körbe rohangáltam, aztán egy kicsit beálltam, kicsit játszottam, de ez az első alkalmakkor volt. Aztán pár héttel ezután már végigcsináltam az edzéseket.
Fotó: Norbert Novenyi Jr. Facebook-oldala
A szülők döntöttek a karate mellett?
Szerintem a szüleim döntöttek így, de nem emlékszem pontosan. Nagyon fiatal voltam, másfél éves lehettem, szóval épp, hogy csak bevillannak róla emlékképek.
Melyik az az edzés, amire már rendesen emlékszik?
Huh, a saolin Kung-Fú-ból van pár emlékem, amit Kerepesen csináltam. Egyébként jó ezekre visszaemlékezni, mert nem is gondol rájuk az ember, ha nem kérdezik tőle. Onnan vannak emlékeim, de azt sajnos a fülműtéteim miatt abba kellett hagynom.
Középfülgyulladás vagy mi miatt kellett műteni?
Nem tudom pontosan, hogy kell mondani a betegség nevét, illetve pontosan nem tudom, magyarul mi a neve. A fülemre ment rá egy fertőzés, és emiatt sokszor felszúrták a fülemet, aztán azt hitték, hogy akkor lehet, az orrmandulámmal van baj, akkor volt arra egy műtét, azt kivették, de ugyanúgy folytatódtak a problémák. Utána csináltak egy fülműtétet, ami nem volt sikeres, szóval kellett csinálni még egyet, és utána volt egy harmadik műtét, az csak amiatt volt már, hogy megnézzék, rendben van-e minden a bal fülemmel.
Azért nézték meg, mert ha nem lett volna sikeres a második műtét, akkor, ha jól emlékszem, azt mondták, kivésnek egy kis részt a fülemnél, hogy a fertőződés oda menjen az agyam helyett.
Ha ez így lett volna, akkor soha nem érhette volna víz a fülemet, de szerencsére sikeres volt az operáció. Hatéves voltam ekkor, szóval, amikor mentem elsőbe, akkor tisztán emlékszem arra, hogy az első napomon valamit kérdezett a tanár, és én válaszoltam, és kérdezte, hogy ki válaszolt, és akkor erre mondta valaki, hogy a törött fejű srác.
Növényi Norbert nem adta fel az álmait
Ezek a műtétek mennyire befolyásolták a gyerekkorát?
Kicsiként nagyon sok időt töltöttem kórházakban, a sok műtét meg a fülem miatt. Biztos volt hatása, mert emlékszem, hogy pár évig teljesen kiment a fejemből ez az egész. Mint amikor valamilyen traumatikus dolog történik az emberrel, és azt az agya elzárja előle.
A műtétek mellett boldog volt a gyerekkora?
Tényleg nem akarok senkit sem megbántani, de én nem annyira szerettem a gyerekkoromat. Persze volt nagyon sok jó emlékem, főleg a nagyszüleimmel, akikkel vidéken, Miskolc mellett sok időt töltöttem.
Viszont az otthoni bajok rányomták a bélyegét a dolgokra, amikor a szüleim szétmentek, az mindenhol ott volt az újságokban. Úgy éreztem, hogy túl sok dolgot tudtam meg, amiket nekem akkor nem kellett volna.
Aztán édesanyám új párja, aki révén két kis testvérem is van, sokszor verte őt, plusz édesapámnak ettől függetlenül voltak jogi ügyei, amik miatt a hírekbe bekerült. Ezek miatt úgy éreztem, nekem hamar fel kellett nőnöm, a két testvéremre is külön figyelnem kellett.
Emiatt költöztek ki Angliába, amikor még tinédzser volt?
2014-ben édesanyám elvesztette az állását, és
akkor már azzal fenyegette a párja, hogy meg fogja ölni, ezért mentünk el az országból. Nem tudta, hova fog innen menni, főleg három gyerekkel.
Ismerősök éltek kint Angliában, így először édesanyám ment ki egyedül, de ez sem ment könnyen. Lakást kellett keresni a három gyereknek, közben a barátaival lakott, majd összejött az új otthon, amibe már mi is beköltözhettünk. Először én jöttem ki hozzá, aztán a két testvérem is, akik addig a nagyszülőknél laktak.
Milyen volt ott 14-15 évesen teljesen új életet kezdeni? Tudott ekkor már angolul?
Tudtam már angolul, de annyiban bonyolult volt a helyzet, hogy az azért más angol volt. Szóval nem olyan, mint amikor angolul tanulsz Magyarországon, mert a tanároknak is volt némi akcentusa. Értettem úgy nagyjából, miről van szó, de még így is előfordult, hogy egy adott órán elveszítettem a fonalat. Emiatt volt olyan is például, hogy majdnem elaludtam óra közben, mert nem tudtam, mi folyik körülöttem. Aztán ez egy hónapig tartott, utána már értettem mindent, rendeződtek a dolgok. Összességében nekem sokkal jobb élményeim voltak már Angliában, mint Magyarországon.
Kint hamar talált magának barátokat?
Persze, rögtön, és ezekkel az emberekkel a mai napig barátok vagyunk. Még ha nem is minden nap beszélünk egymással, de mindig szakítunk időt egymásra. Az egyik legjobb haverom az ugyanaz, aki a suliban is a barátom volt, meg az a baráti kör, akik így a suliban voltak, azokkal a mai napig szoros a kapcsolatom.
Miután nagyjából beilleszkedtek, akkor keresett magának klubot az edzésekhez?
Igazából édesanyám nem annyira látta ebben a karrierlehetőséget, szóval ő nem is mondta, hogy MMA-zak, hanem azt, hogy inkább kifizetek neked egy helyi edzőtermet, járj le oda, de mondtam neki, hogy az nem ugyanaz, nekem MMA-zom kell. Szóval miután minden elrendeződött az iskolám kapcsán, mikor, hova kell járjak, akkor elkezdtem körbejárni itt a közeli termeket, aztán eljutottam kicsit messzebb is, a London Shootfightershez, ami két órányira volt tőlünk, összesen három különböző busszal utaztam el oda.
Amikor beléptem hozzájuk, rögtön éreztem, ez valami más, egyrészt rendkívül profi, másrészt ami megfogott, az a vad atmoszféra volt a teremben a többi, korábban látogatott helyhez képest. Nekem ez nagyon tetszett, meg ezen kívül tudtam, hogy több harcosuk a UFC-ben és a Bellatorban szerepel, ami szintén fontos volt számomra.
Rendkívül céltudatos választás 14 évesen. A bunyó az életében az édesapja miatt kapott ennyire kitüntetett szerepet vagy más volt az oka?
Ami a legnagyobb hatást gyakorolta rám, az édesapám volt, miután kinyitotta az edzőtermét és lementem hozzá egy tréningre. Persze nálunk apu mindig is próbált betenni különböző küzdősportokba, de én ezek mellett kipróbáltam minden mást is. Nagyon szerettem kosárlabdázni, focizni is akartam, táncoltam, golfoztam, szóval tényleg mindent kipróbáltam.
De amikor kinyitotta az edzőtermét, akkor nem is emlékszem, hogy, de valahogy nagyon megtetszett az egész. Nem tudom, hogy mi volt a kiváltó ok, de lementem egy edzésre, és akkor az egész rendkívül megtetszett, és elkezdtem járni rendszeresen, és beleszerettem ebbe a sportba 10-11 évesen.
A bunyón kívül még egy fontos dolgot érintsünk az életében. A zene szeretete, a zongorázás miképp jött képbe?
Állítólag az édesanyám ötlete volt, hogy írassanak be engem zeneiskolába. Minden hangszer persze szép, de valamiért a zongora nekem a legszebb. Kicsit tudok gitározni is. Van otthon három zongorám, két gitárom, szóval van mindenem, de mondjuk most egy jó ideje a zongorát sem gyakoroltam, hogy őszinte legyek egészen pontosan a meccsem óta. Nincs most időm, mert az elsődleges fókuszom most máshol van.
Ha már a prioritás szóba került, lehet arról valamit tudni, hogy a karrierjében merre visz tovább az útja?
Ha nem lett volna ez az utolsó pillanatos ellenfélcsere, akkor megpróbáltam volna menni a UFC-be, mivel ott már beszéltek rólam. Szóval az utolsó pillanatos ellenfél mizéria miatt kicsit minden parkolópályára került, de ősszel lesz megint egy Hexagone-gála Magyarországon, azon szerepelni szeretnék, utána nagy valószínűséggel megint leülünk beszélni a UFC-vel, hogy mik a lehetőségeim.
Hogy élte meg ezt az utolsó pillanatos ellenfélcserét, meg azt, hogy a riválisát a rendőrség tartóztatta le?
Az nagyon stresszes volt. Az edzőm még azelőtt hívott, hogy a magyar szervezők vagy a franciák szóltak volna. Szóval az edzőm úgy hívott fel, hogy Norbi, ne stresszelj, de az ellenfeledet letartóztatták, és már keresnek új riválist.
Ezt amúgy úgy tudtuk meg, hogy a szervezők kiraktak egy hirdetést, hogy kell rögtön egy ellenfél. És valaki, aki ott volt Dél-Amerikában, felhívta az edzőmet, hogy most hallottuk, hogy ellenfelet keresnek a tanítványodnak.
Én így tudtam meg, nem is a szervezőkön keresztül. A mérlegelés előtti nappal lett meg az ellenfelem. Szóval a mérlegelés napjára ért oda, két nappal a meccs előtt. Borzalmas volt, mert előtte volt olyan ellenfél, aki elfogadta a felkérést, majd nem válaszolt a levelekre, tényleg stresszes volt. Végül jól alakult minden, mert a bordám sérült volt, rossz állapotban voltam, és hogy őszinte legyek, az az ellenfelem, aki először lett volna, az összekapaszkodott volna velem megállás nélkül, szóval lehet jól is jött ki ez az egész. Még a meccs előtti utolsó héten sérültem meg egy edzésen, és még most sem vagyok 100 százalékos állapotban, a mai napig kezelni kell a sérülésemet.
Meg sem fordult a fejében, hogy visszamondja akkor azt a meccset?
Nagyon akartam bunyózni, mert otthon voltam, és azt is tudtam, hogy sokan jönnek ki miattam, ezért nem akartam senkit sem cserben hagyni.
- További cikkek
