Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAbban egyáltalán nincs vita, hogy a thai-boksz az egyike a legkeményebb küzdősportágaknak. Abban sincs vita azok között, akik benne vannak ebben a szakágban, hogy Németh Zsombor jelenleg az egyik legjobb európai harcos, akit már a thaiok is rendkívül komolyan vesznek. A húszas évei elején járó thaibokszolót a világháló segítségével értük utol, mivel az életét a sportág őshazája és Anglia között osztja meg. Beszélgetésünk során kiderült, hogy talált rá erre a sportra, mikor fogadták be maguk közé a helyiek és hogyan tudott profitálni a 2020-as koronavírus-világjárványból, valamint azt is elárulta, miképp lett éppen „Zombi” a beceneve.
Adja magát a kérdés az egyik leghíresebb magyar thaibokszolóhoz, mi az első emléke, ami valamilyen küzdősporthoz kapcsolódik?
Hétéves koromban kezdtem el bokszolni, még a szolnoki MÁV-nál volt egy ökölvívó szakosztály régebben, ami azóta már megszűnt. Édesapám közeli barátjának a fia ökölvívó volt, és eljöttek Szolnokra egy közös edzést tartani. Elmentünk mi is és egyből megszerettem a bokszot. Már az, hogy beállhattam oda edzésre és elkezdtem ütni a zsákot, az egy teljesen más érzést adott.
Fotó: Németh Zsombi Facebook-oldala
Meg is ragadt akkor a bokszedzésen?
Attól a naptól kezdve elkezdtem rendszeresen járni. Mindig imádtam a sportot, meg nagyon izgága voltam az iskolában is, tehát kellett valami, amivel levezessem az energiámat.
Ahogy láttam gyerekként a John Deere-traktor bütykölése is segíthetett az extra energiák levezetésében.
Persze, tanyasi kisgyerekként segítettünk otthon a testvéremmel. Most meg már, ha otthon vagyunk a nyáron, mindenben segítünk. Én már főleg Angliában és Thaiföldön élek, de amikor átutazóban vagyok Magyarországon, akkor amiben tudok, mindig segítek édesapámnak és édesanyámnak.
Visszakanyarodva a küzdősporthoz, mikor lépett be a thai-boksz az életébe?
2016-ban kezdtem el thaibokszolni, ekkor költöztünk ki Thaiföldre. Először az ökölvívást akartam volna tovább csinálni, az feküdt nekem, mert nem nagyon tudtam még akkor a lábamat használni, mert semmi gyakorlatom nem volt benne. Kijöttünk, és itt nem volt sok boksz terem, inkább thai-boksz termek voltak. Az iskolához közel találtunk egy thai-boksz edzőtermet, ami a házunkhoz is közel volt, itt kezdtem el edzeni, és három hónap után meg is volt az első meccsem.
A magyar thaibokszoló rendkívül eltökélt
Pontosan melyik teremben kezdett el edzeni, egy híresebb helyen esetleg?
Nem. A Bangarang Gym volt Chiang Maiban, arra jó volt, hogy így nagyjából az alapokat megtanuljam. Azt még el kell mondanom, hogy édesapám 14 évig kjokusin-karatézott Furkó Kálmánnál, a rúgások alapjait ő mutatta meg nekem, ebbe rengeteg időt tettünk bele. Nyilván később ezeket az alapokat, ezeket a technikákat nagy, neves thai-boksz edzők csiszolgatták tovább.
Térjünk vissza a három hónap utáni első meccséhez. Hogy emlékszik vissza rá?
Az első bunyóm az Chiang Mai centrumában volt, a Thapae Stadionban, ami egy nagyon régi, kicsit düledező komplexum. Emlékszem a meccs előtt ötször sírtam el magam, mert nagyon izgatott voltam, mivel azelőtt bokszolóként nyilván voltak edzőmeccseim, de rendes mérkőzésen akkor még nem voltam. Nagyjából 25 kiló lehettem, tehát nem voltam olyan nagyon nehéz (mosolyog – a szerk.). Három hónapig tanultam a rúgásokat, és kiderült, igazából mit is tudok. Aztán egy jó meccset nyomtam, ahol a negyedik menetben leléptették az ellenfelem, így megnyertem az összecsapást. Ez egyébként még mindig egy nagyon jó emlék nekem.
Ezután hogy alakult az élete? Visszajöttek Magyarországra majd ismét kiköltöztek Thaiföldre?
Igen, két évre visszajöttünk utána Magyarországra. Elvégeztem itthon az általános iskolát, meg a szüleimnek üzleti okok miatt haza kellett jönniük, így abban a két évben Magyarországon készültem, meg a környező országokban versenyeztem, és mellette édesapámmal edzettem. Ekkoriban nagyon sok amatőr versenyre mentünk, nemcsak Magyarországon, Szlovéniában, Szlovákiában, Ausztriában, Németországban és Hollandiában. Ekkor szereztem meg az első övem, a WFMC Amatőr K1 világbajnoki címet Németországban. Aztán 2019-ben visszaköltöztünk a családdal, és itt folytattam tovább a karrierem.
Ugyanoda költöztek ekkor vissza? A terem változott, vagy visszament a korábbi helyre?
Ehhez kicsit vissza kell kanyarodjak 2016-ra, mert ekkor, ha jól emlékszem, hat hónapig készültem a Bangarang Gymben és utána váltottam a Lannára, velük egyébként még mindig nagyon jó a kapcsolatom. Ez egy másik, sokkal nevesebb gym, ez Chiang Maiban azt hiszem a legrégebbi edzőterem volt. 2018-ban Bangkokban volt egy amatőr thai-boksz világbajnokság. A verseny előtt a Yokkao Gymben, Bangkokban készültem, itt megismerkedtem Kru Manoppal, aki Saenchai-nak (élő legendája a sportágnak – a szerk.) az edzője, és a mai napig az én edzőm is. Ő 2018-ban elmondta, hogy Chiang Maiban szeretne nyitni egy edzőtermet. Ez a világ legjobb híre volt nekünk, mert tudtuk, ha biztos jövőt szeretnék ebben a sportágban, akkor Thaiföldön a helyem. 2019 és 2022 között itt jártam középiskolába és edzésekre is.
Angliát és Thaiföldet említette, mint az élete két fontos helyszínét. Hogyan esett a választás egy angol egyetemre?
Ez egy elég érdekes dolog, nekem a bátyám Manchesterbe ment egyetemre a középiskola után. Ekkor nem is nagyon gondoltam arra, hol szeretnék majd továbbtanulni, általában mindent az utolsó pillanatra hagyok. Így voltam az egyetem kiválasztásával is, 3-4 hónappal előtte döntöttem el végleg, melyik intézménybe szeretnék majd menni. Először Amerikába szerettem volna menni, vagy Ausztráliába. Néztem edzőtermeket is, mert nekem ez is prioritás, tehát nem tudok egy olyan helyre menni, ahol csak egyetem van, mert szeretném ezt a karriert is folytatni. Ebből adódott, hogy két választás lenne ideális nekem, ha Angliába mennék. Az egyik opció London lenne, ahol ugye Jonathan Haggerty-nek van edzőterme. Vagy Leeds, ahol a Bad Company Gym található, ahol Liam Harrison, vagy éppen az ötszörös világbajnok Andy Howson készülnek. Végül ez utóbbira és az ottani egyetemre esett a választásom.
Tehát igazából előbb választott edzőtermet, és aztán ahhoz választott egyetemet?
Igen.
Mit tanul az egyetemen? Most lesz szeptemberben harmadéves?
Igen, harmadéves leszek. Business Management Marketinget tanulok.
Thaiföldre visszakanyarodva mikor érezte azt, hogy a helyi harcosok befogadták, nem pedig kívülállóként kezelték?
A legelső edzőtermemben, a Bangarangban nem nagyon fogadtak be, épp ezért akkor apa tanította nekem az alapokat. A Lanna teljesen más volt, ott volt egy idősebb hölgy, a hely tulajdonosa, Kiat Busaba, aki nagyon családias hangulatú edzőtermet épített fel. Tehát minden edzés után, teljesen mindegy volt, hogy külföldi voltál-e vagy thai, leültetett az asztalhoz, és együtt vacsoráztunk. Ezt a családias érzést most a Manop Gymnél kaptam meg másodjára. A Covid ideje alatt rengeteget fejlődtem itt Kru Manoppal. Mondhatjuk úgy, hogy
két év privát edzésem volt vele, mert lényegében üres volt az edzőterem. Külföldi bunyós nem nagyon volt, a thaiok pedig nem edzettek, mert nem voltak gálák, tehát nem tudtak pénzért bunyózni, ezért elmentek máshova dolgozni. Én ezalatt az idő alatt folyamatosan fejlődtem, és folyamatosan gyakoroltam, edzettem Kru Manoppal.
Ennek köszönhetően annyit tudtam fejlődni, hogy a húszon akárhány meccsemmel tudtam bunyózni olyanokkal, akik 100 plusz vagy 150 körüli meccsszámmal rendelkeztek. Ez érdekes volt a fogadóknak és a nézőknek is. Nem értették, hogy egy 15-16 éves kisgyerek ilyen szépen bunyózik sokkal tapasztaltabb emberek ellen. Ettől a ponttól kezdtek elismerni a fogadók, a versenyzők és az edzők is.
Hogy néz ki most egy éve, miképp bontja meg az idejét Anglia és Thaiföld között?
Szeptembertől december közepéig vagyok Leeds-ben. Utána decembertől január végéig, február elejéig általában kint szoktam lenni Thaiföldön. Abban a másfél-két hónapban, általában azért két mérkőzés belefér. Ezután februárban visszamegyek Angliába, ahol tavasszal csinálom a sulit, és utána, május végén visszamegyek Thaiföldre. Nyilván zűrös az életem, de szeretem ezt csinálni.
Hogy néz ki egy átlagos napja?
Ha Angliában vagyok, az órarendtől függően tudok edzeni. Az edzések 11-kor kezdődnek délelőtt, és délután egy óráig tartanak. Ha van órám, akkor bemegyek az egyetemre, ha nincs órám, akkor felkelek, reggelit csinálok, tanulok, beadandókat készítek, evés, alvás. Délután fél héttől kezdődik a délutáni edzés. Ilyenkor általában kilenc-fél tízre szoktam hazaérni. Nem mindenki tart olyan hosszú edzést, mint én, a kötelező után plusz gyakorlatokat szoktam csinálni. Néha én vagyok az utolsó, ilyenkor bezárom az edzőtermet, hazamegyek, és akkor kezdődik a következő nap. Thaiföldön reggel felkelek fél nyolckor, elmegyek, futok, visszajövök, és itt csak az edzésre fókuszálok. Tehát van a reggeli edzés, meg a délutáni edzés. Napi 7-8 órát tudok edzésre fordítani.
A „Zombi” becenév honnan jött?
Ez a sztori a legelső edzőteremből indult, mondtam apának, hogy legyen már valami más a becenevem, vagy legyen versenyző nevem, mert nem bírják kimondani a thaiok a nevem. És azt mondta, "Ne aggódj fiam, ha nagy név leszel ebben a sportban, akkor egész Thaiföldön ki fogják tudni mondani a neved". Most akármerre megyek, Chiang Maiba vagy Bangkokba, az edzők és rajongók egyből mondják: "Ó, Zombi, Zombi". Már tudják, ki vagyok, és nagyon jól esik, hogy ennyien támogatnak, pedig csak egy külföldi bunyós vagyok.
Sok rajongója van? Megállítják az utcán?
Nem egyszer volt már rá példa. Bevásárlóközpontokban vagy az utcán odajönnek rajongók, és mondják, hogy te Zombi vagy. Jól esik, hogy kérnek egy képet.
Mi most Németh Zsombor legfőbb célja?
RWS-bajnok (Rajadamnern World Series – a szerk.), vagy Lumpinee-bajnok szeretnék lenni. Most a One Championship csinál a Lumpinee Stadionban (híres thai-boksz stadion – a szerk.) bajnokságokat és komolyabb show-kat. Tehát RWS vagy One Championship-bajnok lennék, vagy mindkettő, ha úgy alakul (mosolyog – a szerk.).
Mikor érhetőek el ezek?
Ez nemcsak tőlem függ. Ha jól bunyózok, és látják a promóterek, hogy ez a kis magyar gyerek jön felfele a ranglistán, akkor odaadják az övmérkőzést.
