42 évesen is gyönyörű a fitneszanyuka, aki a nulláról építette újra az életét – galéria

Horváth Andrea 42 éves, fitneszversenyző, édesanya. Nemcsak a színpadon kápráztatja el a közönséget feszes alakjával és kisugárzásával, hanem emberi történetével is: küzdelmekről, újrakezdésről, veszteségekről és győzelmekről mesél. Horváth Andrea a sportban találta meg önmagát, a belső erejét, és azt az utat, amivel példát mutat másoknak – hogy 30, 40 vagy 50 felett sem kell feladni az álmokat.

„Sok sportoló kezdi ezzel a választ, hogy gyerekkorom óta sportoltam, de nincs mit tenni, tényleg így van” – mosolyodott el Horváth Andrea, amikor visszaemlékezett a kezdetekre. Tiniként aerobikozott, konditerembe is betért, de a fordulat csak harminc felett jött, amikor már nem volt minden olyan feszes, mint régen. Rendszeresen kezdett terembe járni, súlyzós edzést végezni, és egy hónap után már látta a változást. 

Horváth Andrea a fényképészek kedvenc alanya
Fotó: Dér Edina

Fegyelem és barátság a sportban

Andrea számára az edzés igazi énidő. 

Beleszerettem a vasakba, a folyamatba, hogy tudom irányítani a testem változásait, feszegethetem a határaimat

 – vallja. A testépítés fegyelemre, önuralomra és türelemre tanította, a versenyzés pedig új értelmet adott a precizitásnak és az önismeretnek. „A test és a lélek kéz a kézben jár, éppen ezért én büszkén vállalom, hogy évek óta dolgozom magamon, nagy belső utat jártam be.”

A sportnak köszönheti a legjobb barátait is, akikkel nemcsak az edzőteremben, hanem az élet más területein is összetartanak. Az edzőterem számára pedig nem küzdőtér, hanem menedék: ott, a súlyok alatt minden probléma eltűnik, mert a mozdulatok teljes koncentrációt igényelnek.

Az edzőteremben mindig mosolyog
Fotó: Szilveszter Zoltán

Hercegnős tiara és a csúcsformás pózolás

A színpadon számtalan emlékezetes pillanat született. „Nagyon sok kedvenc fotóm van, de egyelőre az idei év sztárjai közül az egyik a Kökény Classicon, a másik pedig a varsói Pro qualifier-en készült színpadi fotó. Előbbit azért szeretem nagyon, mert hihetetlenül elégedett voltam a formával, az előző szezonomhoz képest sikerült a pózon is javítani, és úgy éreztem, hogy ez az eddigi legjobb csomag, amit színpadra vittünk, és nagyon büszke voltam és vagyok rá.”

Varsóban a győzelemmel járó tiara került a fejére, ami számára az önszeretet szimbóluma lett:

Minden kislány arról álmodozik, hogy hercegnő lesz, és úgy is bánnak vele. Ezt még nem sikerült megtapasztalnom, ezért számomra ez a tiara az önszeretetet jelképezi.

Horváth Andrea újrakezdése a nulláról

Andrea civilben egy állami cégnél dolgozik beszerzőként, este pedig személyi edzéseket tart. „42 éves vagyok, és van egy 15 éves fiam. A magánéletemmel kapcsolatban viccesen úgy szoktam fogalmazni, hogy gyorstalpalón lenyomtam a kötelezőt: 30 éves koromra már túl voltam esküvőn, gyermekvállaláson és váláson is. Persze azért ennek voltak kevésbé szórakoztató pillanatai is, lelkileg nagyon mélyről kellett feljönnöm, a nulláról kellett felépíteni az életünket, de mindig igyekeztem pozitívan állni a dolgokhoz.”

Éjszakánként fordítással egészítette ki a keresetét, közben sorra végezte a képzéseket. „Testépítés- és fitneszsport-oktató, életmód-tanácsadó, személyi edző, közbeszerzési referens és korrektív tréner. Szóval nem unatkoztam” – mondja nevetve.

A legnagyobb szurkolója a fia: „Nagyszerű ember, igazi szerelemgyerek, akiért örökre hálás leszek, és akire elképesztően büszke vagyok.”

A legnagyobb veszteség és a profi álmok

„Lassan egy éve, hogy elvesztettem anyut, aki a legfőbb támaszom, bizalmasom és barátnőm is volt egy személyben. Az ő elvesztése olyan fordulópont volt az életemben, olyan veszteség, amely leírhatatlan.” A gyászban a sport segített kapaszkodót találni. Édesanyja az utolsó beszélgetéseik egyikén, bár féltette őt a versenyzéstől, végül azt mondta: „Megcsináljuk!” Ez a mondat ma is erőt ad neki minden színpadra lépés előtt.

Masters kategóriában szeretne profi kártyát szerezni
Fotó: Majoros Zoltán

Az első NPC versenyén, a 2024-es Kökény Classicon már az is hatalmas élmény volt, hogy kiállhatott a színpadra. Végül három aranyat (True Novice, Novice, Masters 35+) és egy bronzot (Open Class E) nyert. „Tornádóként söpört végig a lelkemen” – emlékszik vissza. Tudja, hogy mindehhez kitartás, türelem, precíz munka és az edzőjébe, Lekli Laci felé való bizalom kellett.

Küldetésének tartja, hogy példát mutasson:

Megmutassam az embereknek, hogy azért, mert elmúltak 30, 40 vagy 50 évesek, nem kell feladni az álmaikat, céljaikat.

 A következő cél pedig világos: „Szeretnék masters kategóriában profi kártyát szerezni. Ennél tovább eddig nem gondolkodtam, és most még nem is szeretnék, elég egyszerre egy cél, amire teljes erőmmel fókuszálok.”

Ami a mosoly mögött van

Andrea mosolygós és erős nő, de nem titkolja: neki is vannak küzdelmei. „Szinte mindig mosolygok, ezért nehezen tudják elképzelni, hogy bizony nekem is vannak nehéz pillanataim, küzdelmeim, fájdalmaim, bizonytalanságaim.”

Elegáns ruhában is vonzza a tekinteteket
Fotó: Majoros Zoltán

És van egy apróság, amin sokan meglepődnek: „A techno, house zene iránti rajongásomon általában meglepődnek.”

A gyúrósok csupaszív emberek

„Ne gondolkozzanak, mert csak telnek a napok, hetek, hónapok. Csinálják! Kérjenek edzői segítséget legalább az elején, legyenek türelmesek és következetesek, tartsák magukat a tervhez, és tudom, hogy nem ezt akarják hallani, de tény, hogy nem elég csupán edzeni. Bármi is a cél, a munka oroszlánrésze a konyhában történik.”

És hozzáteszi: „A látszat ellenére a gyúrósok csupaszív, segítőkész emberek. Szerintem minden versenyző, edző vagy lelkes amatőr nevében mondhatom, hogy szívesen segítünk a hozzánk fordulóknak.”

• Még több cikk