Egy 8 000 méter feletti hegycsúcs meghódítása önmagában is hatalmas kihívás. Ha azonban még azt is hozzátesszük, hogy mindezt pótlólagos oxigén vagy magashegyi teherhordók igénybevétele nélkül tervezi a magyar mászópáros véghez vinni, akkor el lehet képzelni, milyen óriási feladat előtt áll a Klein Dávid–Nagy Márton duó. Ráadásul az már tényleg csak hab a tortán, hogy a magyar csapatnak sikerült pont akkor megérkezni az expedíció helyszínére, Nepálba, amikor vérbe borult az ország a váratlanul kitört forradalom miatt. Interjú Klein Dáviddal, az expedíció veterán mászójával 4 750 méter magasból, az alaptáborból.
Mielőtt Klein Dávidhoz fordulnék, aki éppen mászótársával, Nagy Mártonnal 4 750 méteren készítette elő az alaptábort, nem mehetek el szó nélkül amellett, ami Nepálban történt pont akkor, amikor a magyar expedíciós csapat megérkezett az országba. Szeptember 7-én, aznap, amikor megérkeztek Katmanduba, az ország fővárosába, a nepáli kormány a közösségi oldalak betiltásával próbálta elhallgattatni a politikai elit korrupciója miatt egyre feszültebb lakosságot. Többek között a Facebook- és az Instagram-oldalakat is elérhetetlenné tették másik 24 felület mellett. Nem várt hatása lett a történteknek, mert ezután hétfőn mintegy 19-en meghaltak és több százan megsebesültek az országos tüntetéseken, mivel a karhatalom erőszakosan próbálta feloszlatni a tiltás után utcára vonult tömeget, de ez csak olaj volt a tűzre. A kormány megérezte, hogy ezúttal túl messzire ment, vissza is vonta a tiltást, de itt már nem lehetett az eseményeket megállítani, és kedden elszabadult a pokol az országban.
Fotó: Klein Dávid Facebook-oldala
Klein Dávid és Nagy Márton a forradalom árnyékában
Klein Dávidék szálláshelyén, Katmanduban:
- a tömeg gyújtogatni kezdett,
- a politikusokat pedig konkrétan helikoptereken lógva menekítették ki a városból,
- a kormány tagjai egymás után mondtak le,
- és aznap este már a miniszterelnök is jónak látta, ha leköszön a posztjáról.
A káoszban aztán a hadsereg tett rendet, egyrészt kijárási tilalmat vezettek be, másrészt a fegyveres erők vezetése csütörtökön már az új ideiglenes kormányfő kiválasztásáról tárgyalt a fiatal tüntetők vezetőivel, valamint az ország elnökével. Pénteken aztán végre elcsendesedtek az utcák az összesen 51 halálos áldozatot követelő tüntetések után.
Pontosan miről is szól ez a mostani expedíció, hova és hogyan szeretnének eljutni?
Az Eseményhorizont idei expedíciója többéves tervbe illeszkedik: az a célunk, hogy a következő években felépítsünk egy olyan csapatot, mely képes befejezni a magyar expedíciós hegymászó közösség által a 80-as években megkezdett Himalája Koronája kihívást. Ehhez, a tizennégy nyolcezres palack nélküli teljesítéséhez már csak két feladat van hátra: a Sisapangma főcsúcsának elérése és az Everest palack nélküli megmászása. A feladat végrehajtására rajtam kívül a három fiatal mászóból és az itthoni kommunikációs szakemberből álló csapat vállalkozik majd. A csapat maximalizálni tudja majd a siker esélyét, miközben minimalizálja a tragédia lehetőségét. Azonban egy ilyen, együttműködésre képes csapat felépítése több év munkáját igényli. Ennek a tervnek az első állomása az idei Dhaulagiri Expedíció.
Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt években több hazai, fiatal hegymászóval is együtt dolgozott?
Igen, az utóbbi években tudatosan a fiatalabb magyar hegymászó generáció kiemelkedő képviselőivel expedícióztam. 2023-ban Kerekes Bencével, 2024-ben pedig Nagy Marcival, mindkét esetben a vad Hindukus-hegységben voltunk. Az idei expedíciónk célja pedig a Dhaulagiri (8 167 m) csúcsának elérése oxigénpalack használata és magashegyi teherhordók segítsége nélkül. Kiemelt célunk, hogy Marci 8 000-es tapasztalatokkal gazdagodjon és az, hogy kötéltársként is további tapasztalatokra tegyen szert a nagy hegyek között.
Honnan ismerik egymást Nagy Mártonnal?
Még 2022-ben, Pakisztánban, Szkardu városkában találkoztunk. Mindketten a saját expedíciónkról igyekeztünk haza és úgy hozta a sors, hogy pont ugyanakkor pihentünk meg ott, és egyből elkezdtünk közös terveket szövögetni. Ezek a tervek később, közös tátrai mászások során, konkrét alakot öltöttek. Aztán 2024 nyarán az Eseményhorizont égisze alatt közös expedíciót vittünk a Hindukus-hegység egy rendkívül ritkán mászott, technikás és izgalmas hegyén, az Istor-o-Nal-on. A Himalája Koronája projekt kikerekítésének ötlete és hosszútávú expedíciós terveink aztán ott öltöttek végső formát.
Milyen Önök között a „hegymászó-kémia”?
Annak ellenére, hogy Marci nálam jóval fiatalabb, azt mondhatom, hogy ez a hegyen, a kommunikációban észrevehetetlen. Fontosnak tartjuk mind a ketten, hogy a döntéseinket őszinte beszélgetéseken keresztül hozzuk meg, és azt valljuk, hogy a hegymászásban a közösen átélt élmény jelenti a lényeget.
Térjünk vissza a mostani expedícióra. Pontosan akkor érkeztek meg Nepálba, amikor kitört a forradalom. Hogy élték meg ezt ott kívülállóként, mit láttak, hallottak?
Rendkívül furcsa volt számunkra belecsöppenni a Nepálban kialakult forrongó helyzetbe. Azt mondhatom, hogy vegyes érzéseink voltak: fel-és elismertük, hogy a mi céljaink itt személyesek és eltörpülnek a nepáli fiatalok szabadságvágya, a tüntetéssorozat céljai mellett.
Ugyanakkor természetesen aggódtunk is, nem annyira a saját biztonságunk miatt – bár körülöttünk forrongott a világ, a tüntetők épületeket gyújtottak fel és a sortüzeknek több halálos áldozata is volt – hanem azért, hogy az expedíciónk hirtelen abbamarad,
mert kormányzat és működő infrastruktúra híján a logisztikai hátterünket biztosító ügynökség kihátrál mögülünk. Bizarr volt egy kényelmes szállodából figyelni az égő épületeket. Lelkiismeret furdalásom volt, amiért eközben a mi kalandunk miatt aggódtam. És a finom vacsora elfogyasztása után elgondolkoztam, ne tankoljak-e fel palackozott vízből a szobámban.
Mennyit csúszott végül a program, mikor tudtak útnak indulni?
Végül csak két napot csúsztunk, ami kismiska a körülményekhez képest. Azt is mondhatjuk, hogy egy két hónapos expedíció életében ennyi eltérés lényegében kötelező. Ebben csupán annyi volt a váratlan, hogy mindez rögtön a kaland elején becsúszott.
Szeptember 16-án a Dhampus- és Francia hágókon keresztül értük el a hegy lábát, a 4 750 méteren található alaptáborunkat. Pár nap pihenő után elkezdtük a táborláncunk kiépítését és az akklimatizációs munkát.
Mint említettük, mi nem használunk palackozott oxigént és nem hagyatkozunk magashegyi teherhordók segítségére, tehát az alaptábor felett függetlenek vagyunk. Pont ezért hosszas, többkörös akklimatizációra készülünk. Ha a táborláncunk áll majd, akkor a megfelelő időjárási ablak érkezése után indíthatjuk majd el csúcsmászó körünket, mely során a korábban felépített táborainkra támaszkodva érjük el csúcsmászó táborunkat, majd innen, reményeink szerint október első felében a Dhaulagiri csúcsát.
Mikor indulnak vissza Magyarországra?
Hazafelé a repülőnk október 20-án indul, de addig maradunk, amíg kell, mert mindig a hegy diktál.
