Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huTadej Pogacar 26 éves korára minden kétséget kizáróan az országúti kerékpározás történetének egyik legnagyobb alakja lett. A szlovén klasszis az olimpia és két nagy egynapos verseny kivételével tulajdonképpen már mindent megnyert, ami ebben a sportágban megnyerhető. Sokan találgatják, hogy mi lehet, vagy, hogy egyáltalán van-e bármilyen titka Tadej Pogacar elképesztő dominanciájának?
A férfi rúdugrás világrekordját 2020 óta immár 14. alkalommal megdöntő Armand Duplantis mellett alighanem Tadej Pogacar az egyetlen olyan sportoló napjainkban, aki saját sportágában annyira domináns, hogy senki nem tud még csak a közelébe sem férkőzni. Miközben rúdugrásban a többiek a 610 centimétert ostromolják, addig a svéd Tokióban már 630 cm-re javított a rekordot. Ugyanez az országúti kerékpározásban úgy néz ki, hogy míg a többség arról álmodik hogy egyszer letekerje a Tour de France-t, és a legjobbak is vért izzadnak az összetett második helyéért küzdve, addig a szlovén a nyeregből ki sem állva lett idén nyáron, 26 évesen négyszeres győztes a világ egyik leggyilkosabb, leginkább embert próbáló sportversenyén.
Fotó: POOL BERNARD PAPON / BELGA MAG
Idén ugyan „csak” 4:24 percet adott a második helyezett dán Jonas Vingegaardnak (aki egyébként egy hosszú sérülésből tért vissza és tekerte végig a Tourt), de igazából egy percig sem volt kérdéses, hogy melyik bringás az erősebb.
26 évesen már legendává vált
Talán Michael Phelps legyőzhetetlenségével kezdődött el, és lett divat azóta az „alien” azaz földönkívüli jelzőt, becenevet aggatni a riválisaik előtt járó sportolókra. Természetesen Pogacar is megkapta a jelzőt, pedig nála „földibb” bajnokot nehéz találni. A vigyori szlovén még egy Giro d'Italia-szakasz közben is képes azért felvenni egy kulacsot, hogy oda adhassa a mellette futó gyerkőcnek:
Nem bujkál az újságírók elől, nem tartja magától távol a rajongókat, látszik rajta, hogy nincs semmi titkolnivalója. De valamitől csak nyert 26 éves korára négy Tour de France-t, Marco Pantani 1998-as bravúrja óta elsőként duplázott a Giro d'Italia és a Tour egy szezonon belüli megnyerésével. Eddy Merckx (1974) és Stephen Roche (1987) után pedig harmadik lett, aki egyazon évben a két fenti háromheteshez még az országúti világbajnokság mezőnyversenyének első helyét is besöpörte! Roche-nak akadtak még nagy győzelmei, de a '87-es év volt az egyetlen, amikor minden össze jött neki, Merckx viszont kétséget kizáróan sportági legenda, minden idők talán legnagyobbja, mindenesetre az egyetlen, akihez még Pogacart mérik, és nem fordítva.
Tadej Pogacar teljesítményének titkai
„Ha majd egyszer abbahagyom a versenyzést, szerintem a mezőny 99 százaléka soha többet nem fog velem szóba állni” – mondta viccelődve, miután megnyerte az idei Tour de France 13. szakaszát, a Peyragudes hágón véget érő 10,9 kilométeres hegyi időfutamot. Ami ráadásul az egész háromhetes egyik leggyilkosabb szakaszának, az Hautacamon végződő 180,6 km-es hegyi szakasznak a másnapján volt. Csak a rend kedvéért: azt is Pogacar nyerte...
Magánál a győzelemnél azonban sokkal többet ér, hogy hogy érte azt el. Az Hautacamon egy órára vetítve 1800 méter szintemelkedést teljesített, vagyis másodpercenként fél métert emelkedett 35 percen át folyamatosan. A Peyragudes-ön ugyanez még durvább volt, ott 17 percet ment felfelé, még nagyobb átlagos emelkedéssel, ami egy órára vetítve 2000 méterre jön ki.
Van benne valami különleges, olyan adottságai vannak, mint senki másnak. Az igazán elképesztő persze az, hogy milyen sokáig képes hihetetlenül nagy mértékű erőkifejtésre
– idézi a La Gazzetta dello Sport a bolognai Isokinetikai Kutatási Központ igazgatóját, Dr. Francesco Della Vallét. Ez az intézmény mások mellett a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnek, azaz a FIFA-nak is végez kutatásokat.
A kerékpársportban a versenyzők teljesítményének van egy viszonylag egzakt száma: mégpedig a testsúly kilogrammonként leadott wattok mennyisége. Míg a mezőnyből kiemelkedő legjobbaknál ez 6 watt/kg, vagy egy picivel több, addig Pogacar esetében a számítások szerint a mutató 7 watt/kg-nál áll, ami bődületes fölényt jelent. Ugyanis míg a mezőny jelentős, túlnyomó része a teljesítőképessége határán teker, addig Pogacar még bőven a komfortzónáján belül van. Amikor pedig megindul, olyan erőt képes kifejteni, amire senkinek nincs válasza.
„Energiáról beszélünk, de azért ezek a sportolók nem le-fel kapcsolható villanykörték. Pogacar teljesítménye is tisztán csak fiziológiai úton értelmezhető. A kerékpárosok fiatal koruk óta edzenek, az eredményeikben a veleszületett fizikai és fiziológiai adottságok mellett ennek az edzésmunkának az eredményét is megfigyelhetjük” – mondja Dr. Giulio Sergio Roi, aki kutatóként évtizedek óta foglalkozik élsportolók, csúcsatléták teljesítményének mérésével, elemzésével. A professzor azt is kifejtette, hogy míg korábban kardiológiai adatokból (pl. szívverés), addig ma már nagyon pontosan, a kerékpár hajtásláncán átvitt izomerőn tudják mérni a leadott teljesítményt.
Fotó: JASPER JACOBS / BELGA MAG
„Pogacar különleges metodikával készült a Tourra, az eredményt pedig világosan mutatja a sárga trikó. Egészen elképesztő az állóképessége, ami viszont nem csupán az edzés eredménye. Feltételezések szerint 90 ml/kg/perc az aerob teljesítménye, ami az egyik legmagasabb érték, amit valaha mértünk” – mondta Dr. Roi. Vagyis rengeteg oxigént képes felvenni, hogy aztán azt energiává alakítsa át. A Gazzetta cikke azért hozzáteszi, hogy ez csak egy tudományos becslés, pontos adatokat ugyanis sem Pogacar, sem a csapata, az UAE Team Emirates nem oszt meg senkivel. Ez az érték egyébként azt jelzi, hogy milyen egyedülálló módon képes hosszú időn át leadni a maximális teljesítményt.
Wattok és gének
Pogacar 450 W energiát képes leadni egy órán át, ez annyi, amennyit a világ egyik legjobb időfutambringása, a szakágban kétszeres világbajnok, pályán olimpiai bajnok Filippo Ganna is lead, de az olaszt rendszerint az aerodinamikai tényezők is segítik. Érdekesség, hogy, amikor Eddy Merckx megdöntötte az egyórás rekordot 1972-ben, akkor 488 W-ot adott le.
Ebben a teljesítményben a rengeteg edzés mellett ott vannak a hozott adottságok is, melyek ugyancsak kiemelkedőek Pogacar esetében.
A sportolók mindig hálás alanyai voltak a valami különlegeset kereső orvostudománynak. Az Olasz Olimipiai Bizottság az 1970-80-as évek sztárteniszezőjét, Adriano Panattát tanulmányozta, az amerikai Stanford egyetemen minden idők legjobb sprinterét, Usain Boltot vették górcső alá, de Roberto Carlos 1997-es csodaszabadrúgása, és Erling Haaland 16-oson belüli neurológiai folyamatai is képezték vizsgálat tárgyát.
Természetesen ez alól Pogacar sem kivétel, őt is szívesen tanulmányozzák (tanulmányoznák) az orvosok, illetve állítanak fel teóriákat kiemelkedő teljesítményének a hátterét kutatva.
„Pogacar speciális edzéseket végez, hogy az izomrendszere a lehető legnagyobb mértékű mechanikus energiát tudja előállítani. Mindannyian azért eszünk, hogy életben maradjunk, illetve, hogy a mozgáshoz szükséges energiát meg tudjuk termelni: az izmaink jelentik azt a motort, ami a kémiai anyagokból mechanikus energiát állít elő. Pontosan ezt teszi Pogacar is: a teljes edzésmunkája a rendszer hatékonyságába van állítva, melynek során a bevitt tápanyagot teljesítménnyé alakítja” – mondja Dr. Roi.
Szénhidrát és cukor minden mennyiségben
„Ha úgy érzed, hogy éhes vagy, akkor már véged” – tartja a mondás az országúti bringások között. Ezért látjuk azt a több órás közvetítések során, hogy a versenyzők szinte folyamatosan esznek és isznak. Iszonyatos mennyiségű kalóriát kell folyamatosan visszatölteni a szervezetbe, hogy az izmok el tudják látni a munkájukat, azaz energiát tudjanak termelni, amit aztán a sportoló a pedálokon keresztül szépen letesz az útra.
Pogacar – ahogy a mezőny általában – óránként 130 gramm cukrot, jellemzően a szervezet által könnyen lebontható fruktóz, illetve glükóz formájában vesz magához. A szénhidrát bevitel kulcsfontosságú a sportolók számára, ezt lebontva biztosítja a szervezet az energiát az izmok és az agy működéséhez. Ennek jelentőségét az 1929-es Boston Marathonon végzett kísérlet bizonyította be: azok a futók, akik kaptak cukrot a verseny során önmagukhoz képest sokkal jobban teljesítettek, mint azok, akik nem kaptak. A teljesítmény optimalizálásához már csak azt kell eltalálni, hogy mennyi cukrot is kell bevinni egy adott idő alatt, hiszen az nyilván nem megoldás, hogy nyakló nélkül tömjük a sportolóba a szénhidrátot. Természetesen a képlet alapja egyszerű: aki hosszú távon sok energiát éget el, annak több elégethető, energiává alakítható cukrot kell bevinnie.
De! Ha valaki nem elég erős ahhoz, hogy a bevitt cukrot fel is használja, akkor egy ponton durván elkezd emelkedni a vércukorszintje, aminek legjobb esetben is komoly rosszullét lehet a következménye. Pogacar azonban képes akár hat órán át 350 watt körüli teljesítményt leadni, azaz nem csak felveszi, hanem az utolsó morzsáig fel is használja az óránként felvett 130 gr cukrot.
„Pogacarnak is nagyon precízen ki van számolva, hogy miből mennyit visz be egy versenynap során. 1 gramm cukor 4 kalóriát jelent, tehát óránként 520 kalóriát visz be. Pogacar Enervit Carbo C2:1 zselét fogyaszt, ami fruktózt és maltodextrint (keményítőből kivont könnyen felszívódó cukor) tartalmaz. Ha óránként 1500-1600 kalóriát éget el, akkor az 500 kalória körül bevitel tökéletes érték.
De, ha ezt a mennyiséget nekem kellene elfogyasztanom ugyanennyi idő alatt, miközben egy hegyre tekerek fel, akkor kb. 200-ra emelkedne (a normál érték 6 mmol/liter körül van) a vércukorszintem, ugyanis a szervezetem képtelen lenne felhasználni
– magyarázza egy látványos példával Dr. Pietro Mariano Casali, a Paviai Egyetem kardiológus és sporttudományi professzora, aki szerint a szlovén bringás a szakadék szélén egyensúlyozik, de soha nem esik le.
„Ahhoz, hogy fenntartsuk a tartós teljesítményt, ahogy Pogacar is teszi, az egész testnek optimálisan kell működnie. Az izomerő természetesen elengedhetetlen, mert ez generálja a sebességet, de ennek hosszú távú fenntartása sok más rendszertől függ.”
Nincsenek véletlenek, minden centiméterre és grammra ki van számolva.
„Ahhoz, hogy minden működjön, kulcsfontosságú a szív- és érrendszer működése, ami a szívteljesítményt és a keringtetni képes vér mennyiségét jelenti. Az izom vaszkularizációja is kulcsfontosságú, ami az ezeket ellátó artériák ideális tágulatát jelenti. A tüdőnek, a májnak, a veséknek és a beleknek jól kell működniük, utóbbiaknál a legfontosabb, hogy képesnek kell lenniük az összes említett szénhidrát felszívódására. Ezenkívül kiegyensúlyozott endokrin rendszerre és hatékony központi idegrendszerre van szükség, mert itt jön képbe a fáradtság elviselésének képessége” – teszi még hozzá Dr. Casali.
Pogacar tehát nem földönkívüli, mégcsak nem is egy gép, amin egy szuper szoftver fut, hanem egy olyan atléta, aki fizikailag a kerékpározásra lett teremtve, ami ráadásul tudományos szinten van megtámogatva.
- Kapcsolódó cikkek:
