Van, aki maratont fut, van, aki félmaratont, és van Fűrész Edit, aki 76 órán keresztül futott, eközben 509 kilométert tett meg a világ legkülönösebb és legkeményebb ultraversenyén. A Big’s Backyard ultrafutóverseny az Egyesült Államokban, egy Tennessee állambeli apró faluban, Belle Buckle-ben zajlik, a legendás Lazarus Lake birtokán – Fűrész Edit ott futott, ahol az emberi kitartásról minden felesleges romantikát lecsupaszítanak.
A szabály egyszerű: minden órában újra és újra le kell futni 6,7 kilométert. Aki nem ér be időben, kiesik. Aki beér, pihenhet pár percet, majd újra rajtol. Nincs célidő, nincs távlimit, csak az utolsó ember marad talpon. Ez a „backyard” (hátsó kert) futás filozófiája – és Fűrész Edit 76 órán át bírta.
Fotó: Jacob Zocherman
„Közben van, amikor már nem is az ész irányít. Egyszerűen bekapcsol a daráló üzemmódom, és csak megyek…” – emlékezett vissza Fűrész Edit arra a versenyre, ahol megdöntötte a magyar csúcsot, és a női mezőnyben bronzérmes lett. A teljesítménye sporttörténeti: a harmadik legjobb női eredmény a világon, és egyben egy olyan lelki-emberi próbatétel, amit kevesen bírnának végig.
„Amióta először indultam egy ilyen versenyen, az volt az álmom, hogy egyszer kijussak ide, az eredeti helyszínre. Most végre ott futhattam, ahol ez az egész megszületett – tényleg olyan volt, mintha hazaértem volna.”
Fűrész Edit 76 órán át futott Tennessee poklában
A nappali pálya meredek, köves, gyökeres, erdei ösvény, éjjel viszont aszfalton haladnak a futók. A kettő közötti váltás, a hőingás, az alvásmegvonás, a fokozott koncentráció és a monotonitás együtt terheli szét a testet és az elmét.
Az első éjszakán vihar jött, mindenünk csuromvizes lett. Aztán jött a szél, majd a fagyosnak tűnő hajnalok. Itt tényleg nemcsak a kilométerekkel harcol az ember, hanem a természet minden elemével.”
Fűrész Edit civilben szoftvertervező, vagyis ülőmunkát végez, de ez sosem akadályozta abban, hogy esténként és hétvégén futócipőt húzzon. Edz, tanítványokat segít, és ha kell, a világ végére is elmegy futni – szó szerint.
A futás számomra nem menekülés, hanem az út. Magam felé és mások felé. És ezek a versenyek tanítanak meg a legtöbbre: kitartásra, alázatra és arra, hogy mindig csak a következő kört kell lefutni. Nem a századikat, nem a hetvenediket – mindig csak a soron következőt.”
Fotó: Jacob Zocherman
A verseny alatt a magyar futó mindössze néhány perces alvásokkal próbálta újratölteni magát.
Volt, hogy húsz percet sikerült aludnom, máskor csak fél percet szundítottam ülve. Az éjszakai hidegben néha annyira vacogtam, hogy nem tudtam elaludni. De amikor a test már nem akart menni, az edzőm szavai segítettek: kevés nő jut el hetven óráig.
Ez a mondat telefonban hangzott el, hiszen a kinti segítőim felhívták az edzőmet, dr. Gál Tibort, a Runners Lab vezetőjét Budapesten. Eredményes húzás volt, mert mindez valahogy mindent helyre tett bennem.”
Fűrész Edit a világelitben a közé a négy nő közé tartozik, akik 70 óránál többet futottak egyben. Az ő 76 órája nemcsak rekord, hanem szimbólum is – annak a generációnak a példája, amely újraértelmezi, mit jelent a kitartás.
„Az utolsó kör után nem omlottam össze, csak megálltam. Még másfél órán át nem alhattam, hogy a szervezetem ne kapjon sokkot. Aztán másnap reggel úgy keltem, mintha semmi sem történt volna. Persze csak látszólag.”
Az ultrafutó szerint ezek a napok nemcsak a sportról szólnak.
„Nagyon sok emberrel találkozom ilyenkor, olyanokkal, akik segítenek, inspirálnak, vagy épp csak egy jó szót mondanak. A backyard közössége különösen összetartó, nem ellenfelek vagyunk, hanem bajtársak.”
Fűrész Edit most pihen, de már az amerikai visszatérésen gondolkodik.
Még vissza fogok menni, mert tudom, hogy van bennem több. Ez most egy álom beteljesülése volt, de az új cél már ott motoszkál bennem. Csak még egy kört menni. Mindig csak egyet”
– mint ahogy tette legutóbb is.
A verseny alatt egyébként két segítője, Ádám és Gábor (aki a testvére) mindenben támogatta. És hogy mit visz magával a hétköznapokba ebből a 76 órából? Egy mondatot:
„Mindig csak a következő kört kell teljesíteni.”
Fotó: Jacob Zocherman
Az életre lefordítva ez azt jelenti, hogy a legnagyobb hegyeket is apró lépésekben lehet megmászni.
509 kilométer, 76 óra. Egy életre szóló élmény, amit talán csak az ért meg igazán, aki valaha is megpróbált túlfutni, vagy túlteljesíteni önmagán.
