„Egy buli után láttam magamról egy képet, ami teljesen lesokkolt: ez én lennék?” Printz S. Nóra esetében ez volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy nem marad minden a régi. A koncertekből és hétvégi tombolásból induló út végül 21 bajnoki címig és az IFBB Pro kártyáig vezetett – de közben volt kardió, kétely, önkontroll és rengeteg munka is.
Milyen volt az élete és a kapcsolata a mozgással a sport előtt? – kérdeztük Printz S. Nóra IFBB Pro-versenyzőt.
Tinédzserként mondhatjuk, hogy semmilyen kapcsolatom nem volt a sporttal. Akkoriban a heti mozgásadagom kimerült a hétvégi koncerteken való tombolásban. 17-18 éves lehettem, amikor rájöttem, hogy ez az életstílus nem vezet semerre, és sokkal többet szeretnék kihozni magamból. Szépen lassan megismerkedtem a súlyzós edzés világával, felkerestem egy edzőt, Németh Rékát, aki azóta is a felkészítő edzőm. Annyira szerelem lett ez az egész, hogy később elvégeztem a személyi edzői képzést, és edzőként kezdtem dolgozni. A versenyzés sokáig távolinak tűnt, majd nézőként jártam versenyekre – aztán felbukkant a wellness kategória, és akkor fogalmazódott meg bennem: na, én ezt szeretném.
Forrás: instagram.com/printznora_ifbbpro/
Mi volt az a pillanat, amikor eldöntötte, hogy változtatnia kell?
Egy buli után láttam magamról egy képet, ami teljesen lesokkolt. A fejemben már élt egy kép, hogy milyen szeretnék lenni, de a valóság nem találkozott vele. Akkor jött az elhatározás: változtatnom kell.
Hogyan talált rá a súlyzós edzésre?
Nem rögtön azzal indítottam:
futottam, próbáltam diétákat, anyukám régi Bíró Ica-kazettáira tornáztam. Lefogytam, de nem azt láttam, amit szerettem volna.
A súlyzós edzésnél értettem meg, hogy nemcsak a mérleg számít, hanem az izommunka, az arányok, és az is, hogyan épül fel a test.
Printz Nóra első versenye: „Na ez az, megérkeztem!”
Hogyan emlékszik vissza az első versenyére, és mi motiválta a folytatásra?
Elképesztő élmény volt! Úgy vágtam bele, hogy csak kipróbálom magam, megtapasztalom, milyen egy felkészülés, aztán meglátjuk. Rékával beszéltük is: még sosem láttuk, hogyan mutatok színpadon, és a wellness kategória is gyerekcipőben járt, bármi lehet. Az első versenyem a Fitparádé volt, ahol minden kategóriát, amiben indultam, megnyertem, sőt abszolút bajnok is lettem. Másnap kíváncsiságból elindultam az első profi kvalifikációs versenyemen, és ott rögtön második lettem. Akkora löketet adott, hogy éreztem: itt nincs megállás. Az volt bennem: „Na ez az, megérkeztem, ezt akarom csinálni!” Azóta csak dobogós helyezéseim voltak, és a legutolsó versenyemen nyertem meg a 21. aranyamat, aminek a megkoronázása lett a profi kártyám.
Melyik volt eddig a legemlékezetesebb versenye?
A legutolsó ausztriai verseny, ahol megnyertem a Pro kártyámat. Már korábban be akartam fejezni a szezont, de mindig úgy voltam vele, hogy „na jó, még egy belefér”. Ezzel is úgy mentem ki, hogy már csak szenvedélyből szeretnék felállni, mindegy, mi lesz az eredmény. Egész nap nyugodt voltam, nem nézegettem az ellenfeleimet. A férjem és a legjobb barátnőim a nézőtéren voltak, anyukám pedig a húslevesével várt haza – mi baj lehet? Aztán csöppentem bele életem egyik legkeményebb versenyébe: hosszú összevetések, elképesztően erős mezőny. Utólag teljesen érthető, hogy miért: mindenki profi szintű volt. Így még nagyobb büszkeség, hogy én lettem az abszolút bajnok, az új wellness pro.
Örömömben annyira sírtam a színpadon, hogy megkérdezték, segítsenek-e le a lépcsőn, látok-e egyáltalán.
Galéria: Mindenkit lenyűgöz a fitneszsport vörös hajú szépsége
1/42
Mindenkit lenyűgöz a fitneszsport vörös hajú szépsége
Volt olyan pont, amikor azt érezte, feladná?
Teljesen feladni sosem akartam. Voltak időszakok, amikor megkérdőjeleződött, megéri-e ez az egész. Valaki egyszer azt mondta, hogy másodiknak lenni rosszabb, mint utolsónak – és ebben van egy pici igazság. Amikor karnyújtásnyira van a cél, és mégsem jön össze, az elbizonytalanít. Ilyenkor én arra fókuszáltam, hogyan lehetnék jobb, mi a következő lépés.
A testkép és a motiváció mennyire nehéz része a folyamatnak?
Napi szinten futnak át kételyek bennem. Meg kell tanulni kezelni, hogyan változik a test felkészülés és off-szezon alatt. Ha látta már magát az ember csúcsformában, onnantól nehéz bármi mással megelégedni.
A felkészülés közben percenként jönnek a kérdések. Elég izmos vagyok? Elég száraz? Túl lapos? Időben kész lesz a forma? Ilyenkor sokat számít, ha rá tudja bízni magát az ember az edzőjére, és tudja: ha nem tér le az útról, minden a tervek szerint alakul.
Diéta, edzés, kardió – és az élet
Hogyan néz ki egy tipikus felkészülés?
Van egy keret, amihez tartjuk magunkat: pontosan megvan a fehérje–szénhidrát–zsír mennyisége, mindent mérek, és heti szinten van becsekkolás Rékával. Ahogy közeledik a verseny, szigorodik a rendszer: általában kevesebb kalória, több kardió. Heti öt súlyzós edzésem van, láb- és farizomcentrikusan, a felsőtest inkább szinten tartó. Emellett nyújtás, pózolás, masszázs is része a felkészülésnek. A kardió nálam érzékeny pont: volt már a heti 3×20 perctől a heti 6–7×1–2 óráig minden. Viccelődtem is, hogy lassan szeretnék egy névtáblát a gépemre, ahol a fél szezonomat töltöm.
Fotó: instagram.com/printznora_ifbbpro/
Mi a legnagyobb kihívás a hétköznapokban?
Az étrend 0-24-es műfaj, ez a nehezebb része. Az összehangolás is: munka, család, teendők. Igyekszem, hogy a felkészülésben se essen csorba a kapcsolataimon. Volt, hogy este 10-kor mentem még kardiózni, vagy egy szórakozóhelyen dobozból ettem a halamat. Már csak nevetnek: egy igazi női táskában minden van – még tilápia és saláta is.
Mit jelentett, hogy a férje minden versenyén ott volt?
Rengeteget ad. Mindenben száz százalékig támogatjuk egymást. Kollégák is vagyunk, ezért azzal sem volt gond, hogy ne értené, mennyire fontos, hogy minden edzésem rendben meglegyen, vagy hogy le legyen mérve minden falat. Ő több zenekarban dobol, így én is tudom őt csodálni a színpadon. Volt olyan, hogy megnyertem egy versenyt, és ünneplésként azonnal rohantunk az ő koncertjére. Amikor megnyertem a kártyát, nem tudom, melyikünk volt jobban meghatódva. Sokat elárul, hogy azt mondta: az elmúlt négy évben minden születésnapjára ezt kívánta.
Mit jelent önnek édesapja, Dr. Printz János Károly 2024-ben kapott Magyar Érdemrend Lovagkeresztje, valamint az olimpiai sportok iránti elkötelezettsége?
Nagyon büszke vagyok rá. Ez a kitüntetés számomra annak a sokéves, következetes munkának és szolgálatnak a visszaigazolása, amit édesapám a sport és az olimpiai eszme mellett végzett. Édesapám egy Sikátor nevű kis faluból indult, édesanyám szolnoki, de Kengyelen nevelkedett. Tőlük tanultam meg, hogy kitartással és munkával bárhonnan el lehet jutni bárhová. Édesapám rendkívül alapos, mindent több oldalról körbejár; édesanyám pedig, ha valamit elhatároz, végig is viszi. Ezeket az értékeket igyekszem én is képviselni.
Fotó: 2 Point 8 Studios
Helyezett-e önre nyomást az apai háttér, hogy inkább olimpiai sportágban versenyezzen?
Nem, egyáltalán. A szüleimnek soha nem voltak elvárásaik ezzel kapcsolatban sem velem, sem a bátyámmal szemben. Mindig azt tartották fontosnak, hogy azt csináljuk, amiben örömünket leljük — így lehet igazán jól teljesíteni és boldognak lenni. Egyetlen kérésük volt: először szerezzek diplomát. Édesapám a Magyar Olimpiai Akadémia háromtagú tanácsának tagja, és a Zsivótzky Gyula Olimpiai Kör alapítója, elnöke. A sportvilág így sokszor jelen volt otthon is — közvetítések, rendezvények, mérkőzések formájában. Mégsem ez „terelt” a sport felé: ide a saját utamon jutottam el.
IFBB Pro kártya: „Éjjel felkeltem, és megnéztem, tényleg ott van-e”
Mit jelent Önnek az IFBB Pro kártya?
Még most is nehéz felfogni. A verseny utáni éjszaka felkeltem, kimentem a nappaliba, és megnéztem, hogy tényleg ott van-e a kártya, valóban megtörtént?
Ez a legnagyobb visszajelzés: jó irányba haladok, és a belefektetett energia tényleg megtérül. Hatalmas büszkeség és önbizalom-tuning – és közben egy teljesen új világ is megnyílt.
Végül: valóban az út a lényeg?
Abban biztos vagyok, hogy kevesebb lennék, ha az első versenyemen összejött volna a kártya. Meg kellett tanulnom azt is, milyen, amikor nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy szeretném. Meg kellett értenem, hogy nemcsak az eredményért, hanem a versenyzés szeretetéért csinálom. Egy lány voltam, aki ki akarta próbálni, milyen a színpadon állni – és el kellett jutnom odáig, hogy profi sportolóként éljem a mindennapjaimat. Így lett igazán értékes, amit elértem, és így már bátran tudok még nagyobbakat is álmodni.
- Még több cikk
