Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA 2026-os téli olimpia nemcsak sporttörténelmi eredményt, hanem különleges pillanatokat is hozott a lengyel síugrás számára. A mindössze 19 éves Kacper Tomasiak három éremmel – két ezüsttel és egy bronzzal – zárta a milánó–cortinai játékokat, majd a reflektorfény helyett csendes hálaadást választott: misére ment, és érmeit az oltárra helyezte.
Kacper Tomasiak az első lengyel síugró lett, aki egyetlen téli olimpián három érmet nyert. Kiemelkedő teljesítménye azonnal felkeltette a nemzetközi téli sportközösség figyelmét: a rekordok és a technikai precizitás mellett azonban egy másik mozzanat is sokaknak feltűnt – a fiatal sportoló minden ugrás előtt lassan és összeszedetten keresztet vetett.
Fotó: TOBIAS SCHWARZ / AFP
Kacper Tomasiak hite megingathatatlan
Első ezüstérme után Tomasiak szerényen értékelt.
Nem is igazán tudom, hogyan csináltam. Jól ugrottam. Talán nem tökéletesen, de nagyon jól. Kicsit fáradt vagyok, de nagyon boldog is. Ez a sportpályafutásom legszebb napja”
– idézte a Przegląd Sportowy. Barátai és edzői szerint ez a visszafogottság alapvető jellemvonás nála.
A sikereket követően Tomasiak nem látványos ünneplést kért, hanem hálaadó eucharisztiát. Edward Plen atya,
a lengyel olimpiai csapat régóta szolgáló lelkésze meghatottan beszélt a pillanatról: „Kacper odajött hozzám, és azt mondta, jó lenne megköszönni Istennek ezeket az érmeket. Nagyon megindító mise volt. A legszebb hálaadás az, amikor az érmek az oltárra kerülnek – és Isten nemcsak az érmekre, hanem Kacper tiszta szívére tekint.”
A misén készült fotók – amelyeken az érmek az oltáron pihennek – gyorsan bejárták a közösségi médiát, katolikus influenszerek osztották meg világszerte. Az edzők és csapattársak ugyanakkor nem „felkapott sztárként”, hanem
csendes, fegyelmezett fiatalemberként írják le Tomasiakot. Plen atya szerint „csak azt mondja, amit kell, felesleges szavak nélkül, de minden mondata pontos”.
A sportoló hitének gyökerei a dél-lengyelországi Bielsko-Białában találhatók, ahol ministránsként szolgál, és szoros kapcsolatot ápol plébániájával. Marcin Aleksy atya, a Jézus Legszentebb Szíve Plébánia lelkipásztora a család szerepét emelte ki:
Csodálatos családja van. Ötgyermekes, hitét gyakorló közösség, ahol természetes a szentségekben való részvétel. Kacper a testvérével együtt ministrál.”
A plébános „a nyugalom oázisának” nevezte a fiatal síugrót, aki a templomi szolgálatban és a sportban is fegyelmezett, segítőkész. A bérmáláskor a Dávid nevet választotta – a bibliai alakot, aki bátorságát Istenbe vetett bizalmából merítette.
Plen atya párhuzamot vont Tomasiak hozzáállása és II. János Pál tanítása között, amely szerint a tehetség ajándék, feladat és felelősség. „Sok talentumot kapott Istentől, és egyiket sem ásta el. Fejleszti őket, de a sikert küldetésként éli meg” – fogalmazott.
A lengyel közönséget különösen megérintette, hogy Tomasiak nyilvános hitvallása nem hangos, hanem következetes.
Amikor leül a rajtkapunál és keresztet vet, nem siet. Ez egy gyönyörű ima”
– mondta Plen atya, aki szerint az élsportban a mentális tisztaság és a lelki egyensúly kulcsfontosságú: „A legnagyobb ellenfél az ember fejében van.”
A történethez családi epizód is társult: Tomasiak öccse, Konrad a helyszínen szurkolt bátyjának, majd két nappal később maga is győzött a zakopanei Orlen Kupán. A lengyel szurkolók már most arról beszélnek, hogy a jövő olimpiáin akár két Tomasiak testvér is dobogóra állhat.
A fiatal bajnok története így nemcsak a sporteredményekről, hanem az értékrendről is szól. „Nem kell hangosan hirdetned, hogy szereted Jézust. Ha az életed beszél helyetted, az a legnagyobb győzelem” – foglalta össze Plen atya.
- Kapcsolódó cikkek:
