Kovács Katalin két napig ünnepli a születésnapját. „Papíron” csak négyévente köszönthetnék fel a háromszoros olimpia bajnok kajakozót, hiszen szökőévben, 1976. február 29-én jött világra, így február 28-án és március 1-jén is gratulálnak neki a rokonok, barátok, tisztelők. Kovács Katalin alighanem megszokta már, hogy négyévente „esedékes” születésnapján a média nagyobb érdeklődéssel fordul felé, ám ezúttal a kerek évforduló miatt kereste meg az Origo Sport a tíz éve visszavonult kétgyermekes családanyát, a Kajakkirálynőt.
Mennyire szokta meg – ha egyáltalán meg lehet ezt szokni – a sajtó február végi hirtelen megnövekedett érdeklődését?
Megértéssel fogadom, hiszen ez is afféle „örökzöld” téma – árulta el Kovács Katalin. Tulajdonképpen jó érzésekkel tölt el, de azért néha van bennem ezzel kapcsolatosan valamiféle teher. Azt azért jobban szerettem, amikor az eredményeim miatt kerestek meg. A lapátot azonban már régen a szögre akasztottam.
Fotó: Földi D. Attila
Kovács Katalin dolgozik, majd édesanya üzemmódba kapcsol
2026 azonban nem szökőév, ám kerek évfordulót ünnepelhet, de inkább nem is mondom ki az évei számát…
Kimondhatja nyugodtan, a születésnapom – sajnos – arra is emlékeztet, hogy múlik az idő. Most úgy érzem, ijesztően gyorsan. Húsz évesen még vártam a nagy napot, a harmincra már büszke voltam, sőt, a negyvenet is nagyon jó érzésekkel fogadtam.
Az ötven..., nos, az ötven kapcsán egy kicsit más gondolatok kavarognak bennem, mert ilyenkor az ember úgy istenigazából belegondol, hogy mennyi van még hátra. Már nem mondhatjuk olyan könnyedén, hogy éppen a felén vagyunk túl, most jön a második félidő.
S ha mégis így lenne, akkor biztosan nem olyan életminőségben tudja le az ember a második „etapot”, mint amikor még fiatalon és tele energiával élte a mindennapjait. Szóval, most egy kissé meg vagyok lepődve, hogy nem pozitív gondolatok társulnak ehhez az évfordulóhoz, de bízom benne, hogy még további „csodaévek” állnak előttem.
Fotó: Koncz Márton
Szabad tudni valamit ezekről a kavargó gondolatokról?
Igazából azért vagyok egy kissé megijedve, mert már nem biztos, hogy annyi időt tudok eltölteni 11 és 7 éves lányaimmal, a családommal, mint szeretnék. Most már nem mondhatom olyan könnyedén azt, hogy ugyanannyi van előttem, mint amennyi mögöttem. De inkább nem szomorkodok, annál is inkább, mert nagyon sok olyan felemelő pillanata volt az életemnek, amelyekre igazán szívesen gondolok vissza. Büszke lehetek arra, hogy ennyi csodálatos év van mögöttem, és én ezt már mind megéltem.
Most már másra kell összpontosítania, gondolom, első a család, a két kislány, Luca és Júlia, ők már belekóstoltak a kajakozásba?
Egyelőre mind a két gyermekem úszni jár, hiszen az általános műveltség egyik fontos részéről van szó, amely szerintem, minden sportágnak nagyon jó alapot ad. Szeretnek sportolni, jól érzik magukat abban a közegben, ahol vannak, és ez a legfontosabb.
A víztől már csak egy karnyújtásnyira van a kajak.
Majd, meglátjuk. Szerintem az nem jó, ha egy szülő valamit nagyon rá akar erőltetni a gyerekre. Én is mindig ellentmondtam az efféle rábeszélésnek. Nekik kell érezni, és nekik kell majd eldönteni, hogy merre, milyen irányba mennek, mi szülők, maximum csak terelgethetjük őket. Mindenesetre, örülök, hogy mind a két lányom remekül érzi magát az uszodai világban.
Mivel telnek mostanában a napjai?
Általában hetente kétszer-háromszor a sukorói Nemzeti Kajak-Kenu Akadémián vagyok, a többi napon otthonról dolgozok, délutánonként pedig édesanya üzemmódba kapcsolok, és megpróbálom könnyebbé, gördülékenyebbé tenni a gyermekeim mindennapjait.
Fotó: MICHAEL KAPPELER / AFP
Már látni a jövő Kovács Katalinjait a Velencei-tavi bázison?
Nagyon büszke vagyok arra, hogy naponta 350 gyerek sportol az akadémián. Szerintem, ebben a korban nem az a legfontosabb, hogy egy-egy tehetségesebb, jó mozgású, jó mentalitású gyerekből rögtön élsportolót faragjunk. Sokkal fontosabb, hogy jó közegben legyenek és jól érezzék magukat, tehát boldogok és elégedettek legyenek azok, akik a vízitelepre járnak, és bízok benne, hogy rengeteg élménnyel, emlékkel fognak gazdagodni. Hozzáteszem, én is máig nagyon sokat merítek abból az időszakból, amikor először lapátot fogtam a kezembe.
Kerek évfordulón számvetést is szoktak készíteni, eltűnődni azon, mit kellett volna másképp csinálni, vagy éppenséggel elfogadni azt, hogy minden úgy volt jó, ahogy megtörtént?
Szerintem úgy volt jó, ahogy volt. Mindenki hoz jó és rossz döntéseket, de a kevésbé jók engem megerősítettek és tanítottak, tartást adtak. Azon nem érdemes sopánkodni, hogy mit kellett volna másképp csinálni. Bár visszatekintve, sajnálom, hogy nem tanultam meg jól táncolni. Ez sokszor eszembe jut, mert a tánc komoly érzelmeket kifejező mozgásforma...
Hogyan ünnepel az, akinek tulajdonképpen négyévente van a születésnapja?
Remekül, annál is inkább, mert én két napig ünneplek, van, aki 28-án köszönt fel, és akad olyan is, aki március elsején. A napokban egyébként elutazunk a családdal síelni, remélem, mindannyiunk számára emlékezetes és tartalmas időt töltünk együtt.
- További cikkek:
