Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huOlekszandra Olijnyikova súlyos sportszerűtlenséget követett el, amikor nem csupán megtagadta a kézfogást Bondár Annával, de a magyar játékos cselekedetét náci bűnökkel hozta párhuzamba. Olijnyikova érvelésének alapja az, hogy Bondár Anna 2022 decemberében részt vett a szentpétervári North Palmyra Trophiesen. Csakhogy ez nem meghívásos bemutató torna, hanem hivatalos WTA-verseny volt. Ha ebből erkölcsi kérdést akarunk csinálni, akkor egyrészt nem egy játékost, hanem a női tenisz világszervezetét kellene számon kérni. A WTA engedélyezte, megszervezte és lebonyolította a tornát – Bondár egyszerűen élt a versenyzési lehetőséggel.

Észt, lett, lengyel játékosok is ott voltak Szentpéterváron
A szentpétervári rajtlista önmagáért beszél. A tornán nemcsak magyar, hanem számos más ország versenyzői is elindultak, köztük olyan államokból, amelyek politikailag kifejezetten ellenségesek Oroszországgal szemben – hívja fel erre a figyelmet a Magyar Nemzeten megjelent publicisztika. Ott volt az észt Anett Kontaveit, a lett Jelena Ostapenko és a lengyel Magda Linette is.
Ha Olijnyikova logikáját követjük, akkor ezek a játékosok mind erkölcsi vétséget követtek el. Velük szemben mégsem hangzott el náci párhuzam, sem hangzatos kirohanás.
A grúz Gorgodze miért nem zavarta Olijnyikova kényes erkölcsét?
A leginkább árulkodó részlet azonban Olijnyikova saját múltjából származik. 2025 októberében Kolumbiában pályára lépett a grúz Ekaterine Gorgodze ellen, aki szintén ott volt a 2022-es szentpétervári tornán. Akkor nem volt botrány, nem volt kézfogásmegtagadás, nem volt erkölcsi prédikáció.
Ez a tény világosan mutatja: nem az elv számít, hanem az ellenfél személye.
Szelektív memória Bondár Annával szemben
Mindezek fényében nehéz más következtetésre jutni: Olekszandra Olijnyikova szelektíven alkalmazza saját erkölcsi mércéjét, és a Bondár Anna elleni támadás inkább politikai üzenet, mintsem következetes kiállás. A magyar teniszező elleni vádaskodás nem állja meg a helyét – és végső soron magát Olijnyikovát járatja le.