Véget ért a milánói–cortinai téli olimpia, de az igazi mérkőzés csak most kezdődik. Olaszország azzal kampányolt, hogy a játékok nem pénzégetésről, hanem hosszú távú fejlesztésekről szólnak: jobb közlekedés, modernebb létesítmények, erősebb turizmus. A kérdés már csak az, hogy a milliárdos beruházások valóban tartós hasznot hoznak-e, vagy a számla marad a hegyek között a téli olimpia után.
A milánói–cortinai téli olimpia sokkal több volt, mint sportünnep: Észak-Olaszország több pontján egyszerre mozdult meg a fejlesztési gépezet. A szervezők végig azt hangsúlyozták, hogy a játékokkal nem egyszeri show-ra készültek, hanem olyan beruházásokra, amelyek a helyieknek és a turizmusnak is évekig hasznot hoznak. A vita most ott kezdődik, hogy mennyibe került mindez, és mennyire lesz valódi az olimpia utáni haszon.
Fotó: FOTO OLIMPIK / NurPhoto
Téli olimpia: minél több meglévő helyszín, minél kevesebb új építkezés
A 2026-os modell egyik kulcsa az volt, hogy a versenyek több régióban zajlottak, és a szervezők szerint a helyszínek többsége eleve megvolt, vagy ideiglenes megoldásokkal működött. A modern olimpiáknál egyre fontosabb cél, hogy ne épüljenek felesleges, később kihasználatlan létesítmények.
A gyakorlatban ez azt jelentette: nem egyetlen „olimpiai várost” húztak fel, hanem meglévő alpesi infrastruktúrára építettek rá, és ahol kellett, ott fejlesztettek.
Az olimpia költségeiről szóló viták egyik oka, hogy sokan összemossák a játékok lebonyolításának közvetlen költségvetését az állami infrastruktúra-beruházásokkal.
A 2026-os milánói-cortinai játékok összkiadása nagyjából 5,2–5,7 milliárd euró körül alakul, és ennek jelentős részét nem a versenyek szervezése, hanem utak, közlekedési fejlesztések és sportlétesítmények modernizációja teszi ki.
A rendezéshez közvetlenül kapcsolódó kiadások mintegy 1,7-1,9 milliárd euróra tehetők, míg a többi rész infrastruktúra- és közösségi beruházásokat foglal magában — írja a mondoexpat.com.
A nyilvánosságra került számok alapján a működési keret 1,7 milliárd euró körül alakult, miközben több elemzés szerint az infrastruktúrát is beleszámolva a teljes tétel ennél jóval magasabb lehet. Ez azonban nem egyedi: a legtöbb olimpiánál külön fut a rendezési büdzsé és az állami beruházási program.
Cortina vitatott ékköve: a csúszósport-központ
A legnagyobb figyelmet a cortinai bob- és szánkópálya újjáépítése kapta. A projekt a téli sportok egyik leglátványosabb, technikailag legösszetettebb helyszínét adta, ugyanakkor a fenntartása drága, ezért sok országban örök kérdés, hogy megéri-e saját pályát üzemeltetni.
Fotó: FRANCK FIFE / AFP
A támogatók szerint Cortina ezzel hosszú távon is komoly csúszósport-központtá válhat, nemcsak olimpiai, hanem világkupás és utánpótlás-eseményekkel. A kritikusok viszont azt mondják: a fenntarthatóság kulcsa az lesz, mennyire tudják a pályát a játékok után folyamatosan megtölteni versenyekkel és edzőtáborokkal.
A modern téli olimpia ára
A klímaváltozás miatt a téli sportok világa egyre inkább rászorul a technikára. A mesterséges hó ma már sok helyszínen alapfeltétel. Nemzetközi beszámolók jelentős nagyságrendű hógyártásról és vízfelhasználásról írtak, ami érthetően vitákat szült egy érzékeny alpesi térségben.
A szervezők ugyanakkor azt emelték ki, hogy korszerű rendszerekkel dolgoztak, és több fejlesztés kifejezetten a négy évszakos turizmust célozza: a síidény mellett nyári sport, kerékpár, túra, rendezvények. A nagy kérdés itt is az, hogy a technológiai megoldások és a szabályozás mennyire tudja kordában tartani a terhelést.
A turizmus nyertesei és a fékek: ne legyen túl sok a jóból
Az olasz Alpok régóta népszerű úti cél, de az olimpia új szintre emelte a nemzetközi figyelmet. A helyi szereplők sok helyen a jövőbeli fellendülésben bíznak: több vendég, hosszabb szezon, erősebb bevétel.
Fotó: STRINGER / cnsphoto
Közben megjelent a másik oldal is: ha túl nagy a nyomás, felmehetnek az árak, nőhet a zsúfoltság, és a helyiek számára drágábbá válhat a mindennapi élet. Ezért egyre több település próbál tudatosan tervezni: hogyan lehet úgy növekedni, hogy közben ne boruljon fel a helyi egyensúly.
Most jön az igazi mérkőzés: az olimpia utóélete
Sport szempontból a játékok hozták a látványt és a figyelmet, a világ pedig megismerte az olasz Alpok ikonikus helyszíneit. Az igazi értékelés viszont nem a záróünnepségnél történik, hanem az elkövetkező években.
A milánói–cortinai modell alapján a téli olimpia igenis fenntarthatóbbá tehető, és megérheti rendezni, ha az új építkezések helyett a meglévő infrastruktúrát használják, és a beruházások a helyiek mindennapjait is javítják. A következő rendezők számára ez a recept lehet a kulcs: kevesebb presztízsprojekt, több valódi, később is működő fejlesztés.
