Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huNapra pontosan 100 évvel ezelőtt született minden idők egyik legnagyobb bokszolója. Papp László a sporttörténelem során először nyert meg egymás után három olimpiai bajnoki címet, ezzel pedig belépett a halhatatlanok csarnokába. Kevesen tudják róla, hogy az elképesztő bal horgai mellett, amelyet félve tiszteltek a legnagyobb ellenfelei is, zseniális humorérzékkel is megáldotta az ég. Jöjjenek olyan feledhetetlen idézetek, amelyeket Papp Laci hagyott ránk.
Papp László eredménysora több, mint lenyűgöző. Elsőként lett háromszoros olimpiai bajnok az ökölvívók között, profiként nem talált legyőzőre, Európa-bajnoki címe mellett csak azért nem lehetett világbajnok, mert a hazai kommunista rezsim nem engedte meg neki, hogy felérjen a csúcsra. 2003-ban, hosszú és méltósággal viselt betegségét (Parkinsór-kór) követően hunyt el az ember, aki edzőként is maradandót alkotott, egyik leghíresebb tanítványa a szintén olimpiai bajnoki címet nyert Gedó György volt (1972-ben nyert Münchenben). A ringben és azon kívül is emlékezetes Papp legjobb idézeteiből szemezgettünk a mostani cikkünkben.
Fotó: - / INTERCONTINENTALE
Papp László hatása mindmáig érződik
Kezdjük egy mérkőzés beszámolóval, amilyet Pappon kívül maximum a másik boksz zseni, Muhammad Ali tudott (nem mellesleg ők ketten rendkívül tisztelték egymást). Jöjjenek a főhősünk szavai a Randy Sandi összecsapást követően: „Tíz menetet bokszoltam vele. 190 centi magas volt, és akkora gatyában jelent meg a ringben, hogy nekünk függönynek elég lett volna. Egyszerre ütöttünk. Ő jobbkezest, én jobbal keresztül vágtam. Én voltam a gyorsabb. Négykézlábra ereszkedett... Ügyesen távol tartott magától. Amikor közel kerültem hozzá, megfogta mindkét kezemet. Milyen rumlija lett volna, ha van még egy kezem. Úgy termeltem, mintha darabbérben dolgoznék. Nyomtam, mint süket a csengőt. Amikor vége volt a tíz menetnek, be volt gerjedve a pali. De rendes volt, elkísért a sarokba, és rávert egyet a déli pólusomra. Fantasztikus diója volt, de hát ez nem szépségverseny.”
A mérkőzések mellett elmondta az őszinte véleményét arról is, hogyan élte meg a váltást az amatőr létből a profi bokszba: „Amikor az amatőrök között verekedtem, nem tudtam elképzelni, hogy a hivatásosak miként bírnak 15 menetet. A profik között pedig azon csodálkoztam, hogyan fáradhatnak el az amatőrök három menet alatt.”
Kicsit megfordítottuk az idő kerekét az idézetekkel, de akkor jöjjön egy korai Papp Laci arról, miképp ismerkedett meg a boksszal: „Abban az időben más volt a szemlélet, mint ma. Azt mondták: ha lejön a gyerek, meg kell verni. Ha visszajön, jó bokszoló lesz. Ha nem, nem kár érte. Kaptam én is három akkora pofont, mint a télikabát. Lerongyolódott az etetőm, mint a parasztgatya. A levest csak szalmaszállal tudtam enni, mert a kanalat nem tudtam bevenni az etetőmbe.”
A humorra hegyeztük ki a cikkünket, de el kell, azt is mondani, hogy emellett mélyebb, sokatmondó idézetek is elhagyták a legenda száját, például arról, minek is köszönhette a sikereit: „Kezdő koromban azt hittem, mindent tudok. Szerencsére hamar rájöttem, hogy semmit se… Gyakran előfordult, hogy nem ütőfelülettel találtam. Ilyenkor jött a zsákolás. Nem egyszer, nem százszor, milliószor. Akkor érkeztem az edzésekre, amikor még senki se volt ott, és akkor távoztam, amikor már mindenki hazament. Hivatásos versenyző koromban a legegyszerűbb gyakorlatokat is elővettem.”
Ahogy fentebb is írtuk, sajnos idősebb korában megtámadta a Parkinson-kór, de ennek ellenére mikor arról kérdezték, milyen az egészségi állapota, azt válaszolta: „Kitűnő!” És mikor arról kérdezték, hogy megy-e még neki híres balos, csak annyit mondott :„Megy, mint a huzat.”
