Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA magyar ökölvívás legendás alakja, Szántó Imre – akit mindenki csak Szántó Öcsi bácsiként ismert – generációk sportolójának pályafutását határozta meg. A minden idők egyik legeredményesebb magyar ökölvívóedzőjének halála mélyen megrázta egykori tanítványát, Harcsa Zoltánt is, aki az Origónak felidézte közös éveiket. Mint fogalmazott, mestere megkérdőjelezhetetlen tekintély volt, akinek a szava szentnek számított a bokszolók között.

Harcsa Zoltán: Szántó Öcsi bácsi maga volt az Isten
Hatalmas tekintély volt számomra. Gyerekként és fiatal sportolóként szinte apafiguraként tekintettem rá, az ökölvívás világában pedig ő volt a Isten. Olyan bizalmam volt benne, hogy ha azt mondja, ugorjak bele a szakadékba, gondolkodás nélkül megtettem volna. Rengeteg időt töltöttem vele, amikor nála edzettem – sokszor többet voltam vele, mint a saját szüleimmel
– mondta az Origónak Harcsa Zoltán, aki a 2010-es évek elején Szántó Imre tanítványaként készült. A legendás edző irányításával nyerte meg első felnőtt országos bajnoki aranyérmét.
Harcsa Zoltán kiválóan ismerte Öcsi bácsit, hiszen kilenc éven át dolgozott a keze alatt. Pontosan értette az edző módszereit és személyiségét is, amelyet saját bevallása szerint egy különleges kettősség jellemzett. A magyar ökölvívás történetének legeredményesebb edzője a teremben kíméletlenül szigorú volt, azon kívül azonban rendkívül figyelmes és segítőkész emberként ismerték.
"Amennyire kemény volt az edzéseken, annyira emberséges és figyelmes volt a magánéletben. Ha munka volt, nem ismert kompromisszumot. Nem kivételezett senkivel, nem engedett a követelményekből. Ugyanakkor, ha az életben volt problémám, mindig végighallgatott, és igyekezett segíteni. Sokszor adott olyan tanácsokat, amelyek később is végigkísértek"
- mondta Harcsa, aki hozzátette, edzéseken Öcsi bácsi tényleg nem ismert tréfát.
Emlékszem, volt olyan nap, amikor reggel úszással kezdtem, utána hét órát ültem az iskolában, majd mentem edzésre. Félidőben mondtam neki, hogy borzasztó napom van, egyszerűen nem megy. Nem azt mondta, hogy pihenjek vagy hagyjuk abba. Annyit felelt: „Mindenkinek vannak rossz napjai. Most neked van ilyen, de ezen át kell lendülni.” Kaptam három perc pihenőt, aztán folytattuk a munkát. Ennyiben volt engedékeny. Megkövetelte a fegyelmet, a figyelmet, a szorgalmat és a koncentrációt. Minden egyes edzésen százszázalékos jelenlétet várt el
Harcsa Zoltán könnyekkel küszködve idézte fel a közös éveket, és azt mondta: Öcsi bácsinak többet köszönhet, mint bárki másnak ezen a világon.
A komolyságot, az eltökéltséget, a maximalizmust és a munkamorált is nagyrészt tőle tanultam. Nemcsak jobb ökölvívót faragott belőlem, hanem emberként is sokat adott.

Szántó Öcsi bácsit egy egész ország gyászolja
Szántó Imre edzői pályafutását klubedzőként kezdte, majd a junior- és a felnőtt-válogatottnál dolgozott. 1992 és 2004 között a magyar ökölvívó-válogatott szövetségi kapitánya volt, irányításával a magyar csapat számos kiemelkedő nemzetközi sikert ért el.
Munkáját 1997-ben mesteredzői címmel ismerték el. Leghíresebb tanítványa Kovács „Kokó” István volt, aki az ő irányításával nyert olimpiai aranyérmet 1996-ban Atlantában. Tanítványai közé tartozott Erdei Zsolt is, aki olimpiai bronzérmes, amatőr és profi világbajnok lett.
Szántó Imre nemcsak kivételes szakemberként, hanem emberként is maradandót alkotott. Tanítványai szigorú, ugyanakkor emberséges edzőként emlékeznek rá, aki a fegyelem, a kitartás és a tisztelet értékeit is átadta sportolóinak.
Az elmúlt években már visszavonultan élt, de tavaly még részt vett a Magyar Ökölvívó Szakszövetség centenáriumi ünnepségén, idén tavasszal pedig – már súlyos betegen – Papp László 100. születésnapjának megemlékezésén is. Szántó Öcsi bácsi szeptember 7-én töltötte volna be 83. életévét.