- Milyen körülmények között dolgoznak odakinn?
- Nem panaszkodhatunk, az osztrák Alfred Riedle szövetségi kapitánnyal együtt apartmant és kocsit bérelnek számunkra az egyiptomi Ismailiában, a Szuezi-csatorna közelében. Itt van ugyanis a főhadiszállásunk, és itt tartjuk a válogatott összetartásokat is, a meccseinket pedig a katari fővárosban, Dohában rendezzük. Egyébként Riedlével remekül kijövünk, és jó hangulatúak az edzések is.
- Eddig milyen eredményeket értek el?
- A vb-selejtezőkön nagyon nehéz csoportba kerültünk, ennek ellenére nem szégyenkezhetünk. A legjobb ázsiai csapatnak tartott Irakkal például 1-1-re végeztünk, Tajvant 8-0-ra legyőztük, igaz, Üzbegisztánban viszont háromgólos vereséget szenvedtünk. Kezdésnek azonban kifejezetten biztató eredmények ezek, főként, hogy eleinte azt sem tudtuk, milyen körülmények és milyen edzettségű játékosok várnak ránk.
- Milyen benyomásokat szereztek a futballistákról?
- Nagyon kellemeset. Jómagam például tíz évet dolgoztam Kuvaitban, ahol az arab focisták majdhogynem szívességet tettek, hogy edzésre jöttek, nehéz volt munkára fogni őket, ezzel szemben a palesztin játékosok lelkesek és fegyelmezettek. Ráadásul ragaszkodnak hozzánk, megkedveltek bennünket, mint ahogy mi is megszerettük őket. A legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy a labdarúgóknak nincs meccsrutinjuk, mivel a háború miatt nincs bajnokság. Amikor kiérkeztünk, mindössze hét játékosnak tudtunk edzést tartani, azóta jelentősen javult a helyzet, ám a gázai palesztin futballisták, ha lezárják az izraeli határt - erre gyakran van példa -, nem tudnak átjönni a gyakorlásokra. Ha nem lenne a Chilében élő hatalmas palesztin kolónia, ahonnan több játékosra számíthatunk, talán csak a bekapott gólokat számolgatnánk.
- A palesztin üzletemberek folyamatosan figyelemmel kísérik a válogatott szereplését?
- Igen, bár többnyire csak a mérkőzésekre jönnek el. A főszponzor Tayseer Barakat, aki érdekes módon Kuvaitban él - ott van utazási irodája -, ő mindenre kíváncsi, ami a csapattal történik. Ezenkívül állandó tévéstáb kíséri a válogatottat, két Bostonban élő palesztin fiú készíti az interjúkat, mint ahogy a BBC részéről is folyamatosan velünk van egy palesztin riporternő.
- Meddig szól a szerződésük?
- Év végéig. Addig azonban még három selejtezőt játszunk, Irakkal az ismert háborús helyzet miatt Jordánia fővárosában, Ammanban, míg Üzbegisztánt Dohában fogadjuk, és megyünk még Tajpejbe, a Tajvan elleni találkozóra. Júliusban szabadságot kaptak a játékosok, ami rájuk is fért, hiszen sokáig voltak elzárva a családjuktól az edzőtáborok miatt. Terveink szerint augusztusban Magyarországon edzőtáborozunk, ami különlegesen nagy örömmel tölt el, mint ahogy Alfred Riedlét is, hiszen ő Bécstől nem messze lakik, így gyakran meglátogathatja a családját. No meg azért is jó lesz hazatérni, mert így a magyar szurkolók is megnézhetik, hol tart a sok nehézséggel küzdő palesztin futball.
Bánki József