A háromgólos különbséget már jelentősnek nevezhetjük, és nem ritka, hogy ha egy gárda ilyen differenciával diadalmaskodik egy párviadal első találkozóján, akkor a szakértők kijelentik: idejekorán eldőlt a továbbjutás kérdése.
Pedig ez egyáltalán nem olyan biztos, hiszen az európai kupák 1955 óta íródó történetében egészen pontosan 47 olyan esetről tudunk, amikor az egyik csapat ilyen előnyt szerzett a visszavágóra, azonban mégis a másik gárda nyerte a párharcot.
Pedig a kezdeti években, amikor az idegenben szerzett találatok nem bírtak ekkora jelentősséggel, egy háromgólos vereséget követően az ugyanilyen arányban kivívott győzelem a visszavágón még csak azt jelentette, hogy harmadik találkozó következik.
Az első ilyen eset a Bajnokcsapatok Európa-kupája 1957-58-as kiírásában történt, amikor az osztrák SK Rapid Wien az olasz AC Milan ellen idegenben elszenvedett 4-1-es vereséget követően Ernst Hanappi vezérletével 5-2-re diadalmaskodott. Napjainkban ez az eredmény milánói továbbjutást jelentene az idegenben szerzett több gól miatt, de akkor harmadik találkozóra volt szükség - amit a Milan 4-2-re megnyert, így a bécsiek bravúrja hiábavaló volt.
Dennis Law zseniális játékos volt, a Sportingon azonban ő sem tudott átlépni
Egy évvel később a nyugatnémet FC Schalke 04-nek viszont már sikerült felállnia a padlóról. A gelsenkircheniek a dán KB Köbenhavn ellen az első összecsapáson 3-0-ra kikaptak, de a visszavágót a legendás stadionban, a Glückauf Kampfbahnon (amely a bányászköszöntésről kapta a nevét: Szerencse fel!) szintén három góllal nyertek. Pedig a vendégek a második félidő közepén 3-2-re feljöttek, de a Schalke két perc alatt újabb két gólt szerzett, és az 5-2-es diadal azt jelentette, hogy harmadik meccs következett - amit aztán a németek meg is nyertek 3-1-re.
Az 1963-64-es szezonban aztán három csapatnak is sikerült az első meccsen elszenvedett háromgólos vereségre otthon négygólos diadallal válaszolnia. A Jeunesse Esch bravúrjára a finn Haka Valkeakoski ellen valószínűleg csak Luxemburgban emlékeznek, a másik két eset viszont máig legendásnak számít.
A Kupagyőztesek Európa-kupájában a legjobb négy közé kerülésért a Bobby Charltonnal, Denis Law-val, George Besttel fémjelzett Manchester United a portugál Sporting CP ellen játszott, és az Old Traffordon Law mesterhármasának köszönhetően győzött is 4-1-re. A visszavágó puszta formalitásnak tűnt, de a lisszaboniak másként gondolták: 50 ezer őrjöngő szurkolójuk előtt Osvaldo Silva már a harmadik percben megszerezte a vezetést a hazaiaknak, majd a folytatásban még kettőt lőtt, és mivel Geo és Morais is betalált, így a Sporting 5-0-ra verte a Vörös Ördögöket.
A portugálok meg sem álltak a fináléig, míg a másik ágon Celtic FC-MTK elődöntőre került sor. A skótok 3-0-ra hozták az első találkozót, a párviadal tehát lefutottnak tűnt. Az MTK azonban a Népstadionban rendezett visszavágón az ellenállhatatlanul száguldozó Sándor "Csikar" vezérletével 4-0-ra legázolták a Keltákat - létrejött tehát a Sporting-MTK döntő, amit végül újrajátszott találkozón a Sporting nyert.
Az európai kupák történetében egyébként még egy olyan magyar csapatnak adatott meg, hogy az első felvonásban elszenvedett háromgólos vereség ellenére is versenyben maradt. A Vásárvárosok Kupája 1969-70-es kiírásának második fordulójában az Újpesti Dózsa az FC Bruges ellen játszott, és Belgiumban úgy kapott ki 5-2-re, hogy a lila-fehérek második találat Fazekas László az utolsó percben szerezte.
Hogy ez milyen fontos gólt volt, az a visszavágón derült ki: a Megyeri úton ugyanis az Újpest 3-0-ra győzött (a Bruges a második félidőt Tom Turesson kiállítása miatt emberhátrányban játszotta végig), és így kiharcolta a továbbjutást. Más kérdés, hogy a keletnémet Carl Zeiss Jena a következő körben már túl erősnek bizonyult az újpestiek számára...