Az Ukrajnában született, de egyéves kora óta Magyarországon élő Koman Vladimir nevével először 2004. szeptember 26-án találkozhatott a magyar futballt kedvelők közössége. Bár öt évvel korábban, 1999-ben a Lurkó FC-ben futballozó, mindössze 10 éves Koman a Sopronban megrendezett Bodnár Alajos emléktornán, korosztályában a legjobb mezőnyjátékos díját kapta meg, erre még kevesen figyeltek oda.
Normális esetben egy 15 éves kamasz góljára sem csapjuk össze a kezünket, de 2004. szeptember 25-én az akkor NB I/B-ben szereplő Haladás hazai pályán a Kecskemétet fogadta.
A Szombathely edzője, Mihalecz István a kezdőcsapatba tette Koman Vladimirt, aki a 79. percben megszerezte a Haladás győztes gólját.
A másodosztályban, a felnőttek között.
Egy nappal később a Nemzeti Sport „Tizenöt éves szombathelyi ász” címmel írta meg a másodosztályú meccs összefoglalóját, Koman 6-os osztályzatot kapott a Nemzeti Sporttól, a bemutatkozása után pedig többször is a Haladás együttesében találta magát az NB I/B-s mérkőzéseken.
Ugorjunk most másfél évet előre az időben.
2006. március 8-án a 17 éves Koman már az olasz élvonalban szereplő Sampdoria játékosa volt.
Szinte teljes titokban került ki Genovába. Az újságok nem harsogtak erről az átigazolásról, és arról sem, hogy a Sampdoria rögtön 3 éves szerződéssel kínálta meg a tehetséges futballistát. A magyar újságírók ekkor kezdtek el érdeklődni a srác iránt. Kinyomozták, hogy Koman Mihály annak idején a Dinamo Kijev és a szovjet válogatott erőssége volt, de nem állt rokonságban hősünkkel. Itt kissé megakadt a tű a lemezen, de Komant egyre többször kereste a magyar sportsajtó. A nyilatkozatokban ekkor még rutintalan fiatalember a Milant, az Intert és a Juventust nevezte meg álmai csapatának.
Ma már tudjuk, hogy egyikben sem játszhatott, igaz, ez annak idején Détári Lajosnak sem sikerült.
Pedig álmai neki is voltak.
A magyar labdarúgásban egy nagy tehetség felbukkanását azonnal az álmok szövögetése követi. A 2006-os U17-es Európa-bajnokságra a magyar utánpótlás-válogatott is kijutott. Ott az oroszokkal, a házigazda luxemburgiakkal és a spanyolokkal kerültünk egy csoportba.
Koman Vladimir hirtelen felbukkanásával és csapatba kerülésével olyan vélemények is napvilágot láttak, hogy a magyar fiatalok megnyerhetik az Eb-t.
Már csak azért is, mert Koman mellett ennek a csapatnak volt a vezéregyénisége az a Németh Krisztián, aki szintén nagyon fiatalon került ki a Liverpool csapatához. Az Eb előtt olyanokat lehetett olvasni, hogy
az Arsenal megfigyelői csakis a magyar válogatott miatt mennek el a korosztályos Eb-re; őket Németh és Koman érdekelte.
Az első meccsen aztán az oroszok 1-0-ra megverték a magyar válogatottat, amely a folytatásban hiába győzte le 4-0-ra Luxemburgot, a továbbjutásról döntő meccsen 2-0-ra kikapott a spanyoloktól, és kiesett. Az angol megfigyelők – ha valóban ott voltak – mehettek mást figyelni, vagy haza.
A kiesést követően azonnal megindultak a találgatások, mikor mutatkozhat be a szupertehetséges Koman a felnőtt válogatottban. Ekkor senki sem sejtette, hogy egy
hároméves méltatlan történet
veszi kezdetét, ennek stációit elevenítjük fel most.
2007. április 7-én az olasz labdarúgó-bajnokságban a Sampdoria a Torino csapatát fogadta. A genovai csapat edzője, Walter Novellino óriási meglepetésre a kezdőcsapatba tette Koman Vladimirt.
Így 13 év szünet után szerepelhetett újra magyar játékos az olasz bajnokság élvonalában – Koman előtt Détári Lajosnak adatott meg ez a lehetőség.
A meccs álomszerűen alakult a fiatal magyar játékos számára, mert Koman gólpassza is kellett ahhoz, hogy a Sampdoria Bonazzoli góljával 1-0-ra megnyerje a meccset.
Nem volt olyan magyar lap, tévé vagy rádióműsor, amely ne Komant öntötte volna ki a csapból. Az újságírók természetesen rohantak Várhidi Péter szövetségi kapitányhoz is, hogy véleményezze már a teljesítményt, a fényesen ragyogó futballcsillagot. Várhidi – aki a sporttelevízió olasz futballal foglalkozó adásainak szakértője volt, és a Zuhanyhíradó mágnestáblája előtt professzorként magyarázta a talján együttesek felállásait – megszólalt. Bár ne tette volna. A szövetségi kapitány a következőket mondta a Nemzeti Sport kérdésére:
Az olasz bajnokság 8. helyén álló Sampdoria jóval gyengébb, mint az Inter-ifistákból álló Primavera együttese, és Koman csupán azért játszhatott a Torino ellen, hogy a nyáron könnyebben kölcsön lehessen adni egy B- vagy egy C-ligás csapatnak.
Várhidi hozzátette, hogy esze ágában nincs meghívni Komant a felnőtt válogatottba, de az U19-es együttesbe sem. Az olasz La Gazetta dello Sport a Sampdoria-Torino meccs után 6,5-es osztályzatot adott, és azt írta, hogy
Koman bemutatkozását be kellene keretezni egy képbe, és kitenni a falra.
Gondolom, ez a festmény hiányzott a szövetségi kapitány művészeti portfóliójából.
A magyar szövetségi kapitány nyilatkozata után kitört a botrány.
A Nemzeti Sport vezércikkben ment neki Várhidinek, Détári Lajos a lap hasábjain a szakember hozzáértését kérdőjelezte meg, azt mondva, hogy a kapitány véleménye egyszerre abszurd és érthetetlen.
Két nappal később – a botrány hatására – Várhidi úgy nyilatkozott, hogy félreértették a szavait, és az MLSZ sebtében postázott is egy meghívót Komannak az U19-es válogatottba. Ekkor jelent meg a nyilatkozók között Koman édesapja, aki
egy bomba gyújtózsinórját lobbantotta lángra
azzal a mondatával, hogy a fia akár az ukrán válogatott mezét is magára húzhatja, mert Kijevben is figyelik őt. Ezzel a kijelentéssel pedig újabb gellert kapott az abszolút magyaros futballügy. Nem volt olyan ember, akinek rémálmaiban ne az jelent volna meg, hogy a 2012-es Európa-bajnokságon – amelynek egyik házigazdája éppen Ukrajna volt – Koman nem piros-fehér-zöld, hanem kék-sárga mezben fut ki a kijevi Olimpiai Stadion gyepére.
Az ügyben megszólalt boldog-boldogtalan.
Várhidi Péter szerencsétlen nyilatkozata után pergőtűz alá került.
A magyar felnőtt válogatott pedig épp az olaszok elleni barátságos meccsre készült Budapesten. A keretbe nem kapott meghívást Koman, de az MLSZ és a szövetségi kapitány úton-útfélen azt hangoztatta, hogy Koman ukrán válogatottbeli szereplése nem téma, a két ország szövetsége között semmilyen versenyfutás nincsen. Legalábbis ezt lehetett olvasni 2007. július 30-án. Egy nappal később, július 31-én Koman azt nyilatkozta, ha most kellene döntenie, akkor mindenképpen az ukrán válogatottat választaná. Szöllősi Györgynek Genovából arról beszélt, hogy az újságból tudta meg, hogy a magyar csapat az olaszok ellen játszik. (Ez azért nehezen hihető.)
Nagy lesz a felelősségem, amikor arról döntök, melyik országot választom
– így a Sampdoria játékosa.
E nyilatkozat hatására Várhidi megijedt, hogy az ő nyakába varrják egy tehetség elvesztését, és azonnal meghívót küldött Komannak az olaszok elleni válogatott keretbe.
Ám augusztus 7-én az MLSZ elnöke, Kisteleki István közbelépett, és arra utasította Várhidit, hogy a kapitány ne hívja be Komant a felnőtt válogatottba.
Koman nem jött, állt a bál, Várhidit pedig nem sokkal később, 2008 márciusában menesztette az MLSZ. (A két tény között nincs közvetlen összefüggés.)
A labdarúgó szövetség kissé homályosan megfogalmazott közleményében azt tudtatta a nagyérdeművel, hogy nem akarják túl korán lépéskényszerbe hozni az ifjú tehetséget azzal, hogy meghívót, majd játéklehetőséget kap az A-válogatottban. Mert ha a nemzeti csapattal kifut a gyepre, és elindul a meccs, aligha lenne már ukrán válogatott.
A jól hangzó magyarázat kissé fals, sokkal inkább arról lehetett szó, hogy a Kisteleki István vezette MLSZ kiakadt Koman lebegtetésén, már ami a magyar és az ukrán válogatottat illeti.
Azért Kisteleki döntése után egy dolog miatt érdemes volt eltűnődni: most akkor ki (volt) a szövetségi kapitány Magyarországon?
2008. augusztus 7-én váratlan törés állt be az addig szépen fejlődő Koman pályafutásában. A Sampdoria vezetése úgy nyilatkozott a magyarról, hogy
az ifit már kinőtte, de tudása a felnőttekhez kevés.
Ez azért is érthetetlen, mert egy évvel korábban Koman a Sampdoria felnőtt csapatában játszhatott már tétmérkőzéseket. Ezen a nyáron az U19-es válogatottal Koman Eb-bronzérmet szerzett a korosztályos Európa-bajnokságon, a válogatott kapitánya ekkor Sisa Tibor volt. A harmadik helyezés azt jelentette, hogy a magyar válogatott kijutott az egy évvel későbbi U20-as világbajnokságra. Ezek után az MLSZ leváltotta Sisát, helyére Egervári Sándort nevezte ki kapitánynak. Koman ezt – sok más emberhez hasonlóan – megdöbbenéssel fogadta,
miközben arról beszélt, hogy semmiképpen nem marad a Sampdoriában, mert játszani akar.
De ekkor még nem írt alá az Avellinóhoz. Egy nappal később ez is megtörtént, azaz a Sampdoria odaadta játékosát az Avellinónak. Komannak ebben az esetben sem volt döntési lehetősége, ment, ahová küldték.
Hol voltak már a hangzatos szalagcímek, a lelkendezés egy új európai klasszis megszületéséről? 2008. szeptember 27-én a Nemzeti Sport egész oldalas cikket szentelt a témának. A fiatalok a süllyesztőben című cikkben – többek között – Koman sorsát is boncolgatták. Ekkor még mindig várni kellett Koman bemutatkozására a magyar válogatottban – igaz, az Avellino kispadjáról már nem szívesen válogatta őt be Várhidi Péter, majd az új szövetségi kapitány, Erwin Koeman.
Koman nem sok sót evett meg Avellinóban. 2009 júliusában az élvonalba feljutó Bari ajánlatot tett a Sampdoriának.
Július 9-én Koman aláírta szerződését a Bariba.
A Nemzeti Sport kérdésére, hogy mit válaszolna most, ha behívnák a felnőtt nemzeti csapatba, Koman úgy felelt, hogy azonnal igent mondana. A játékos letagadta két évvel korábbi nyilatkozatát. Akkor azt mondta, hogy
az ukrán válogatottban játszom majd, mert Ukrajnában születtem, és ukránnak érzem magam.
Szerinte félreértették a szavait. Ezt a furcsaságot senki sem firtatta, mindenki örült, hogy az ügy nyugvópontra jutott, és Koman nem az ukránokat választotta. Azokat pedig, akik azt feszegették, hogy Komannak soha nem volt semmilyen esélye az ukrán válogatottban való szereplésre, csendre intették. Ennyi év után talán senki sem haragszik meg, ha elmondjuk, hogy az ukrán válogatottban akkor Andrij Jarmolenko (Dinamo Kijev) és Anatolij Timoscsuk (Bayern München) játszott Koman posztján – szóval, őket kellett volna kiszorítania a magyarnak.
Főleg azok után csendesedtek el a kákán is Komant keresők, hogy
a 2009. októberi U20-as világbajnokságon a játékos a magyar válogatott vezéregyénisége volt.
A csoportmérkőzések során Dél-Afrikának és az Egyesült Arab Emirátusoknak is lőtt 1-1 gólt, de az igazi dráma a csehek elleni nyolcaddöntőben következett. Ott a hosszabbításban, a 99. percben vette be Koman a cseh kaput, 2-2-re mentve a meccset, majd a tizenegyespárbajban is eredményes volt. Az olaszok elleni negyeddöntő első gólját szintén ő szerezte 11-esből, majd a bronzmeccsen a 90. percben egyenlített Costa Rica ellen. Bár ebben a tizenegyespárbajban hibázott, nyugodtan kimondható, hogy Koman nélkül nem nyerte volna meg a magyar csapat a bronzérmet.
A torna után
a BBC azt jelentette, hogy Koman teljesítménye komolyan felkeltette a Liverpool érdeklődését.
A Sampdoria pedig azt közölte, hogy Koman 4 millió angol fontért, azaz akkori áron 1,2 milliárd forintért mehet Angliába. A Pool vezetői gyors fejszámolás után elálltak az üzlettől.
Koman tehát Egyiptomból a Serie A-ba, a Bari csapatához ment vissza. Bár korábban voltak arra utaló mondatai, hogy nem sokat olvas újságot, a Liverpool érdeklődése biztosan eljutott hozzá. Liverpool helyett Bari. Nem ugyanaz. Az olasz városban nem kísérte sok siker a szereplését.
Koman a Bariban 1 évet töltött, 16 meccsen lépett pályára, és két gólt lőtt.
Elsőként 2009. november 29-én a Bari-Siena (2-1) meccsen lépett kezdőként pályára, a 83. percig játszott. A futballista 2010. január 5-én saját boldogtalanságáról beszél a Nemzeti Sportnak adott interjújában. Azt mondta, hogy el akar menni Bariból, szerinte a spanyol vagy a német bajnokság jobban megfelelne neki. Bariban nem kapott elég játéklehetőséget. Az olasz újságok arról írtak, hogy a Sampdoria visszarendelheti. Miközben a Bariban 8 szélső középpályás volt a keretben, a januári átigazolási szezonban újabbat igazoltak. Koman ekkor fakadt ki igazán, és azt nyilatkozta, hogy mentálisan rossz passzban van.
A nyilatkozat után egy héttel a Bari-Internazionale meccs 2-2-re végződött, Koman ismét a kezdőben kapott helyet. 2010. január 20-án először játszott végig egy meccset a Bariban a Genoa ellen. 2010. január 31-én a Parma elleni összecsapáson (4-2) szerezte meg élete első Serie A gólját. Ekkor már nyoma sem volt a hónap eleji rosszkedvének. Ám itt megint eltört valami. 2010 márciusában sorozatban öt bajnokin mellőzték. 2010. május 9-én az Udinese elleni 3-3-as meccsen újra gólt lőtt, majd hamarosan távozott Bariból.
Így jutottunk el 2010 júliusáig, amikor egybehangzó spanyol lapértesülések szerint az Espanyol nagyon komoly érdeklődést mutatott Koman iránt. Talán ekkor kellett volna ezt a vasat a végletekig ütni. Ehelyett Koman visszatért a Sampdoriába, ahol a következő két és fél idényét töltötte.
Az első fél év maga volt a diadalmenet: 2010. szeptember 16-án az Európa-liga csoportkörében az Eindhoven ellen mutatkozott be, majd 2010 decemberében a Debrecen ellen Budapesten 2-0-ra elvesztett meccsen ő volt a Sampdoria csapatkaptánya.
A 2010-es év a felnőtt válogatottban is meghozta neki az áttörést. 2010. május 29-én a németek elleni (0-3) barátságos meccsen kapott először szerepet a nemzeti tizenegyben.
Innentől kezdve valamennyi szövetségi kapitány számolt vele.
A válogatottban a legjobb meccse az Egervári-korszakban, 2012. október 16-án Budapesten, a törökök elleni vb-selejtező volt, amelynek 31. percében gólt szerzett. A magyar csapat ezt a mérkőzést 3-1-re nyerte meg. Komannak ez volt az eddigi utolsó gólja a válogatottban. 2013 őszén részese volt a bukaresti 0-3-nak és az amszterdami 1-8-nak is – mind a két meccs vb-selejtező volt a románok és a hollandok ellen.
A 2010-11-es szezon végén a Sampdoria kiesett az első osztályból. A következő idényt Koman a Serie B-ben töltötte, és ez már igazi vesszőfutás a számára, mert összesen 6 bajnoki meccsen lépett pályára.
2012. január 6-án a Sampdoria-Varese meccsen a 85. percben lépett pályára, és a 93. percben kiállították.
Ez volt Koman utolsó meccse a Sampdoriában. Koman borzalmasan frusztrált volt, mert csak perceket kapott, így – szerinte – nem tudott bizonyítani.
Ekkor újabb váratlan és kedvezőnek ítélt fordulat következett.
2012. január 31-én bejelentették, hogy Koman a francia másodosztályú AS Monacóba igazol.
Négy és fél éves szerződést írt alá. Február 13-án a Bastia elleni 1-0-s vereséggel végződött meccsen debütált. 17 meccsen játszott a Monacóban, és nem lőtt gólt. A Monaco ekkor a kiesés ellen küzdött a francia másodosztályban. Koman szerint a lehető legjobb döntést hozta meg azzal, hogy odaigazolt. Áprilisban a legnagyobb elégedettséggel nyilatkozta, hogy kerek lett az élete, és nagyszerűen érzi magát a nagyhercegségben.
Ezek után szinte bombaként robbant a hír, hogy
2012. július 14-én Koman az orosz Krasznodar játékosa lett.
A Krasznodar, pontosabban annak tulajdonosa, Szergej Galickij kivásárolta a monacói szerződésből. Koman azt mondta, hogy azon a poszton, amelyen ő Monacóban játszott, kilenc játékossal kellett megküzdenie. Megint egy olyan szituáció, amikor a futballista nem vette fel a kesztyűt, hanem sebtében odébbállt. Pedig 16 meccséből 15 alkalommal kezdőjátékos volt, azaz alapembernek számított a Ligue 2-ben. Egy évvel később a francia So Foot magazin újságírója, Mathieu Faure arról beszélt, hogy Koman nem hagyott maga után mély nyomot a nagyhercegségben.
Szerintem nem sokan emlékeznek rá, Monacóban. Munkás játékost ismertem meg benne még az olaszországi éveiből
– mondta az újságíró.
Az orosz városban, Krasznodarban Koman két évet töltött, 26 meccsen játszott, és 1 gólt lőtt. Az orosz kalandtól rettenetesen féltették, mert
a Premjer Liga a magyar játékosok (Dzsudzsák és Huszti) számára igazi süllyesztőnek bizonyult.
2013. szeptember 23-án a Krasznodar a Premjer Liga újoncának, az Uralnak adta kölcsön Komant. Ott 17 meccset játszott, és 1 gólt lőtt. Az itt eltöltött idény után 2014 nyarától klub nélkül tengődött, majd 2015 januárjában a DVTK-ba igazolt.
Miskolcon másfél idényt töltött el, az NB I-ben 36 meccsen játszott, 3 gól szerzett. A mögötte lévő időszakot kínszenvedésnek tekintette. A szurkolók kezdetben nagy örömmel fogadták, de teljesítményét látva hamar elpártoltak tőle. Olyan meccs is akadt, amikor a miskolci közönség kifütyülte őt, ha labdához ért.
Éppen ezért senkit nem ért meglepetésként, hogy Koman
2016 nyarán felbontotta a szerződését a DVTK-val, és a török újonc Adanaspor játékosa lett.
Itt már teljesen eltűnt a futball iránt érdeklődők és a menedzserek szeme elől. Még mindig csak 27 éves volt. 2017. június 30-án szerezte az első gólt a török bajnokságban, de csapata kiesett az élvonalból. Koman megint továbbállt, 2018. augusztus elsején az iráni Sepahan játékosa lett. Pedig a sajtóhírek arról szóltak, hogy három NB I-es csapattal, a Fradival, a Vidivel és a Honvéddal is tárgyalt.
A magyar válogatottba legutóbb 2014 tavaszán Pintér Attila rakta be. Pintér első meccsén, a finnek ellen Győrben 2-1-re elvesztett barátságos találkozón a kezdőcsapat tagja volt, de lecserélték. 2014. május 22-én Debrecenben a dánok elleni felkészülési meccsen a szünetben még becserélték, de Pintér a 2014 őszén kezdődő Eb-selejtezőn sem számolt már vele.
Pintér Attila bukása után Koman teljesen eltűnt a válogatott közeléből, az azóta regnáló szövetségi kapitányok egyike sem tette be a nemzeti tizenegybe.
Komannak már csak a nyilatkozatok maradtak. Legutóbb 2018 novemberében beszélt arról, hogy válogatott szeretne lenni. Ekkor vallotta be, hogy Törökországból mindenképpen el akart jönni, bár – állítólag – három élvonalbeli csapat is kereste.
Nagy Ádám, Gulácsi, Sallai, Szalai és Willi Orbán szerepel topbajnokságban, a többiek mellé be lehet kerülni a válogatottba. Marco Rossi ismer, ha hív, azonnal jövök. Még mielőtt bárki hüledezne, hadd szögezzem le: nem bántam meg, hogy Iránba szerződtem. Bátor húzás volt a részemről, meglátjuk, hogyan alakul a történet
– ez a futballista máig fellelhető utolsó nyilatkozata, amelyet a Magyar Időknek adott. Marco Rossi kapitánysága alatt egyszer sem hívta meg a keretbe Komant. A Sepahan jelenleg az iráni bajnokság harmadik helyezettje. Komant a február 15-én lejátszott bajnokin a Paykan ellen a 85. percben cserélték be. Legutóbb a Tractor Sazi (a volt magyar szövetségi kapitány, Georges Leekens csapata) ellen március elsején 2-0-ra elvesztett bajnokin kezdő volt.
Koman Vladimir csodagyerekként indult.
Egyesek azt mondták, olyan futballista lesz, mint Détári Lajos.
Ma már tudjuk, hogy Koman Vladimir álmai, amelyek gyakran kapcsolódtak össze a mi és a magyar szurkolók álmaival, a semmibe vesztek. A többszörösen megbicsaklott pályafutás, a mellőzöttség, a türelmetlenség, az igazolások rossz húzásai eredményezték azt, hogy egy tehetséges futballistát nagyon korán vesztett el a sportág Magyarországon. Hogy ebben mekkora szerepe volt a fedezetnek, mekkora az őt körülvevő menedzsereknek, az ma már szinte mindegy is.
A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.