A labdarúgásban a rúgások egyes fajtái, technikai kivitelezései már-már művészetnek tűnhetnek. Annak alapján, hogy a rúgás pillanatában a láb mely részével érintjük a labdát, több rúgási fajtát különböztetünk meg: többek között belsővel, belső csüddel, teljes csüddel, külső csüddel, a lábfej külső élével, combbal, térddel, sarokkal, illetve a csőrrel (spiccel) lőtt labdákat. Az egyik legkülönlegesebb ezek közül éppen az utóbbi.
Alighanem gyerekkorábban mindenkinek volt legalább egy olyan ismerőse, aki focizás közben mindig csak a cipője orrával rúgott egy izmosat a labdába, lesz, ami lesz alapon. Pedig ez a rúgásfajta legalább olyan látványos tud lenni, mint hatékony, ha megfelelően hajtják végre.
Ennek a rúgástípusnak ugyanis az az egyik előnye, hogy hátralépés nélkül lehet nagy erőt kifejteni. A másik előnye pedig a váratlan meghúzása lehet, mivel a cipő orrával meglehetősen nehéz pontosan célozni, ezért erre senki sem számít, általában kényszer miatt hajtják végre.
A csőrrel való rúgást leginkább a futsalban lehet megfigyelni, ahol a szűk pálya és a gyors játék erre lehetőséget biztosít.
A nehéz kivitelezés miatt a labdarúgásban kevésbé gyakori ez a mozdulat, de természetesen akad pár példa, ráadásul a dél-amerikai focisták igazi mesterei ennek.
Hét éve, 2014-ben Brazília adott otthont a világbajnokságnak. A házigazda szempontjából a torna azonban nem csak a németektől elszenvedett 7-1-es történelmi vereség miatt volt emlékezetes. A vb nyitómérkőzésén könnyedén győzték le Horvátországot, Marcelo öngólja után Neymar kétszer volt eredményes, a 91. percben pedig Oscar pazar mozdulattal állította be a 3-1-es végeredményt. A Chelsea korábbi játékosa a félpályánál csapott le egy elkallódó labdára, majd két védő között ütemtelenül, spiccel lőtt a kapuba.
A brazil középpályás egyébként korábban maga is futsalozott, a gólja pedig tökéletes példa arra, hogy egy ilyen lövésre általában nem számít az ellenfél.
Azonban nem Oscar az egyetlen brazil focista, aki hanyag eleganciával szerzett gólt világbajnokságon. Arra valószínűleg mindenki emlékszik, hogy a brazilok nyerték a 2002-es vb-t, miután Ronaldo két gólt lőtt a német válogatottnak. Azonban ahhoz, hogy bejussanak a fináléba, előbb Törökországot kellett legyőzniük. Az elődöntőben a törökök kapusa,
Rüstü Recber brillírozott, de Ronaldónak elég volt egy villanás, amivel szállította az 1-0-s győzelmet. A kétszeres aranylabdás klasszis három védő között tört be a tizenhatoson belülre, majd a cipője orrhegyével a hosszú alsóba pöckölte a labdát.
A mozdulat igazi mestere azonban egy másik brazil támadó, Romário volt.
Minden idők egyik legjobb brazil csatárának szinte a védjegyévé vált ez a rúgás. Romário utánozhatatlan stílusban volt képes úgy megtolni a labdát a védők között, hogy utána már képtelenség volt utolérni. Az ellenfelek ugyan tudták, hogy mi fog következni, de annyira alacsonyan volt Romário súlypontja, hogy egész egyszerűen kibillenteni sem lehetett. Az akció végén pedig többnyire ütemtelenül, spiccel vagy aláemelve helyezte a labdát a kapuba.
Oscarhoz és Ronaldóhoz képest Romário de Souza Faria már jóval hamarabb, 1994-ben lőtt csőrrel gólt világbajnokságon: Brazília második csoportmérkőzésén Kamerun ellen. Azonban
Romário a legemlékezetesebb "pöckölős" gólját a Barcelona színeiben szerezte a Real Madrid ellen.
1994. január 8-án az El Clásicók történelmének egyik feledhetetlen összecsapását vívta egymással a két nagy rivális, amelyet végül Romário három góljának is köszönhetően a katalánok nyertek meg 5-0-ra. A találkozón Romário szerzett vezetést a Johan Cruyyf által irányított Barcelonának, miután egy könnyed trükkel előbb bolondot csinált a Real Madrid tapasztalt hátvédjéből, Rafael Alkortából, majd a rá jellemző módon elpöckölte a labdát Francisco Buyo mellett. A gól elsősorban azért is gyönyörű, mert Romário láthatóan mindenféle erőlködés nélkül verte meg a spanyol liga akkori legkeményebb védőjét, miközben tulajdonképpen egyetlen bonyolult cselt sem mutatott be, mégis ez a mozdulat annyira tökéletes, gyors és jól időzített volt, hogy Alkorta még csak reagálni sem tudott rá.
Az elmúlt évtizedek során viszont nemcsak a brazilok kápráztatták el a szurkolókat leheletfinom megoldásokkal, hanem az argentinok is. Diego Maradona két legemlékezetesebb gólját Anglia ellen szerezte az 1986-os világbajnokság negyeddöntőjében. Maradona ikonikus kezezős góljával szerzett vezetést Argentína az 51. percben, majd négy perccel később az isteni Diego a kezdőkörből indulva végigfutott a pályán, kicselezte a teljes angol csapatot, végül pedig a cipője orrhegyével juttatta a labdát a kapuba. Ezt a gólt egyébként a futballtörténelem legszebb találatának is megválasztották.
A 2006-os világbajnokságon, azaz húsz évvel Maradona szemet gyönyörködtető megmozdulása után, ismét varázslatos gólt lőttek az argentinok. Juan Roman Riquelme remek kiugratását követően Javier Saviola pöckölte el a labdát a kapus mellett. Saviola kényszerhelyzetben volt, ugyanis sem ideje, sem helye nem volt, hogy átvegye a labdát, így a lehető legjobb megoldást választotta.
Kijelenthető tehát, hogy a dél-amerikai labdarúgók a csőrgólok mesterei. Azonban az európai futballistáknak sincs okuk szégyenkezni,
hiszen szép számmal találni köztük olyat, aki rúgott már gólt cipője orrhegyével.
A német válogatott Angliával került össze a 2010-es labdarúgó-vb nyolcadöntőjében. Ez a meccs sokak számára azért maradt emlékezetes, mert a játékvezető nem adta meg az angoloknak Frank Lampard bombagólját, ami a lécről teljesen jól láthatóan a gólvonal mögé vágódott le. Emiatt talán már a feledés homályába veszett egy egészen elképesztő találat, ami a vb-gólrekorder Miroslav Klose nevéhez fűződik.
A Nationalelf már a 20. percben megszerezte a vezetést Miroslav Klose góljával. Manuel Neuer hatalmas kirúgásával indult az akció, majd a lengyel származású német csatár, egy védőn átverekedve magát, estében még bele tudott úgy érni spiccel a labdába, hogy az védhetetlenül a kapuban kötött ki. Klosénak nem sok ideje maradt mérlegelni, és klasszis megoldást választott.
Kloséhoz hasonlóan több korábbi európai gólvágó esetében lehet ilyen különleges rúgótechnikával szerzett találatra bukkanni. A Premier League két sztárcsapatának, a Liverpoolnak, illetve a Manchester Unitednek számos legendás csatára büszkélkedhet hasonló góllal, többet között Ian Rush, Kenny Dalglish, Dwight York, vagy épp Andy Cole. Ha az ezredforduló utáni időszakot nézzük, akkor pedig Ruud Van Nistelrooy és Fernando Torres emlékezetes gólja lehet ismerős.
Utóbbi egyik leghíresebb gólját a Liverpool színeiben éppen a Manchester United ellen lőtte az Anfield Roadon. A spanyol támadó közelről, de kissé kiszorított szögből lőtte be Van Der Sar feje fölé a labdát a kapuba. Egészen döbbenetes, hogy Torres futtában, ráadásul Rio Ferdinanddal a nyakában, mekkora erőt tudott kifejteni a lövésnél.
Lehet, hogy Romário gyakran húzta meg a váratlant, de
a legvarázslatosabb csőrrel lőtt gól minden bizonnyal Ronaldinhót illeti.
A Barcelona egykori aranylabdás klasszisa 2005-ben a Chelsea elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen lőtt olyan gólt, amelyet azóta is, ha megnéz valaki, annyira ledöbben, mint azon az estén a londoniak kapusa, Peter Cech. Ronaldinho megtalálta a rést három védő között, majd álló helyzetből belestukkolt a labdába, ami védhetetlenül a kapu bal oldalában kötött ki.
Hogy Ronaldinho mozdulatsorai miért olyan különlegesek, azt egy korábbi felvétel bizonyítja igazán. Az angol élvonalbeli Tottenham sztárja, Dele Alli pár éve megpróbálta leutánozni a brazil klasszis technikáját, de hamar be kellett látnia, hogy nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik.
Egyszerűen nem lehet rá időben reagálni, csak jön a labda, majd egy szempillantás alatt a kapuban landol"
– foglalta össze tökéletesen a különleges rúgási technika előnyét az angol televíziós sportközvetítő, Clive Tyldesley.