A szakemberek és a szurkolók is egyöntetűen vallják: Manuel Neuer forradalmasította a kapus posztot. Gyakorlatilag 11. mezőnyjátékosként szerepel, és aki látott valaha Bayern München edzést, az bebizonyosodhatott arról, hogy lábbal szinte ugyanazt tudja, mint az „arra szakosodottak”. Amikor Pep Guardiola volt a bajor csapat edzője, felmerült, hogy ki kellene próbálni tétmeccsen is a mezőnyben.
Szerencsére ez megmaradt egy kósza ötlet szintjén, de a kapus egyre többet (és egyre feleslegesebben) kalandozik távol saját 16-osától.
Többszáz példa igazolja, hogy ezt tökéletesen teszi, elég például azt a 2008-as Wolfsburg-Schalke bajnokit említeni, amikor
az utolsó percben gólpasszt adott
Kevin Kurányinak, ezzel segítve csapatát a pontszerzéshez. Nyilván arra is sokan emlékeznek, amikor a 2012-es BL-döntő 11-es párbajában – a sok megrémült csapattársa helyett – vállalta a lövést, és betalált. Miközben a "saját szakmáját" is a legmagasabb szinten űzte.
Neuer a 2006-2007-es szezon második fordulójában mutatkozott be a Schalke csapatában, és első 14 meccséből 12-n győztes gárda tagja lehetett (sokat tett ezekért) és kétszer döntetlent játszónak. Ezen 14 találkozó közül nyolcon gólt sem kapott.
Berúgta a Bundesliga, és a világ futballjának ajtaját!
Sok-sok bravúros védését tudjuk felidézni az elmúlt 18 évből.
Az emlékezet viszont gyakran igazságtalan is, mert többnyire a „kalandozásaiból” adódó hibák maradnak meg a sok-sok sikeres akció helyett. Örökre emlékezetes hibát követett el a 2011-es BL negyeddöntőjében, és ezzel gólt kapott a Schalke az akkor címvédő Inter otthonában. Ennek az évnek a nyarán igazolt Münchenbe, és ottani első bajnokiján azért kapott ki új csapata otthon a Mönchengladbachtól, mert
feleslegesen hagyta el messzire a kapuját.
Egyetlen edzője sem tudta rávenni, hogy fejezze be ezt az őrült szórakozását, persze amíg „többet hoz, mint visz”, addig erre nincs is szükség.
Idén viszont már másodszor kap ki csapata a teljesen felesleges kirohangálásai miatt. Először a Bajnokok Ligájában az Aston Villa otthonából távozott 1-0-s vereséggel a Bayern, tegnap pedig Münchenben esett ki a Német Kupából.
Az összes kalandozásából eredő hibája közül ez utóbbi volt a legérthetetlenebb, és a legmegmagyarázhatatlanabb.
A Bayern-Bayer nyolcaddöntő 17. percében Frimpong kapott hátulról labdát, és indult el a kapuja felé. Két védője is az érkező leverkuseni játékos közelében volt, Neuer nyugodtan maradhatott volna a büntetőterületen belül. Ám ő jött, hibázott, majd
csúnyán elütötte ellenfelét.
Ezt manapság nem lehet megúszni piros lap nélkül. Nem nyilvánvaló gólhelyzet szabálytalan megakadályozásáért kapta, hanem indokolatlan erőbedobással járó szabálytalanságért.
Persze most mindenki azonnal mondja egy másik német válogatott kapus, Toni Schumacher esetét az 1982-es vb-ről, vagy mi magyarok mondjuk a belga Jean-Marie Pfaff tettét ugyanerről a tornáról, de azóta az ilyen esetek megítélése megváltozott.
Harm Osmers játékvezető sem habozott, azonnal kiállította.
Ezzel tönkrement több tízmillió semleges focirajongó estéje. Mert joggal várta mindenki, hogy a német rekordbajnok hazai pályán remek mérkőzést vív a tavaly veretlenül Bundesligát nyerő ellenfelével. Aligha kell a sporthoz értőknek magyarázni, hogy két közel azonos képességű gárda összecsapásán mekkora a jelentősége, ha 75-80 percig az egyik több játékossal van a pályán.
Ráadásul Neuer állandó tartalékja, Sven Ulreich napok óta különösebben nem definiált családi okok miatt nem ül a kispadon. Így annak az izraeli Daniel Peretz-nek kellett beállnia a kapuba, aki korábban mindössze két tétmérkőzésen védett a Bayernben, és talán a legvérmesebb szurkolók is elmennének mellette a Marienplatzon.
Pedig az ősszel hazája három Nemzetek Ligája találkozóján is védett (nem is rosszul), két és fél hete
a Bozsik Arénában nem kapott gólt Belgiumtól.
Most nem sokkal a beállása után is volt egy nagy bravúrja, de érezhető volt, hogy egyszer betalálnak a leverkuseniek a kapujába.
Így is történt. A 69. percben Nathan Tella, a cserejátékos cseréje fejjel vette be a kapuját.
Már ez a „cserejátékos cseréje” kifejezés is bizonyítja, hogy milyen furcsa dolgok történtek ezen a meccsen a kapuskirály kiállítása mellett is.
Kezdve azzal, hogy mindkét oldalon sérülés miatt hiányzott az előretolt ék. Victor Boniface-t még pótolhatta volna a Leverkusen Patrik Schickkel, de Harry Kane-nek jelenleg nincs alternatívája Münchenben. A világon sem sok.
Érdekes, hogy a bajnokcsapat edzője, Xabi Alonso mégsem jelölte Schicket a kezdőcsapatba, így mindkét gárda
klasszikus csatár nélkül próbált gólt szerezni.
Ráadásul a Bayer kapujába nem a Pozsonyban született finn, Lukas Hradecky állt, hanem a tavalyi évben a kupá(k)ban megszokott Matej Kovar.
Nemcsak az volt furcsa, hogy nem volt igazi gólvágó a pályán, de a 17. perctől az egyik kapuban Kovar, a másikban Peretz állt.
Mintha egy nyári felkészülési meccs lett volna.
A szünetben aztán érkezett a „cseh vitéz”, Schick a Leverkusenbe, de a kezdőbe nem jelölését bizonyítja, hogy negyedóra játék után sérülés miatt le kellett cseréni. Helyére érkezett a nyerőember, Nathan Tella.
A Bayer Leverkusen 1-0-ra nyert Münchenben, és megmaradt az esélye a címvédésre. A Bayern München viszont sorozatban
ötödször is elbukott az elődöntő előtt.
És ez még hízelgő megfogalmazás is, ugyanis a 2020-as kupagyőzelme óta (amikor egyébként minden sorozatot megnyert, ahol elindult) négyszer a tavaszt sem érte meg a Német Kupában.
Most sem érte meg!
Ezért elsősorban a csodakapusa, Manuel Neuer a felelős,
akit lehet, hogy többé nem látunk ebben a sorozatban. A bajnokságban és a Bajnokok Ligájában viszont igen (ha nem sérül meg súlyosan), és nyilván az elmúlt 18 évben megszokott bravúrjait fogja szállítani. Október végétől november végéig pl. hét egymást követő meccsen (öt bajnokin és két BL-en) nem kapott gólt, igaz ezen találkozókon - kis túlzással-összesen nem ment hét lövés a kapujára.
A védjegyévé vált – bár egyre veszélyesebb – kalandozásairól nem lesz edző, aki lebeszélje. Mert egy 38 éves futballista már nem fog megváltozni. Neuernek magának kell elgondolkoznia azon, hogy idén ősszel két fontos meccsen két olyan sorsdöntő hibát követetett el a kirohangálásaival, amely miatt mindkétszer kikapott a csapata.