Kis híján újabb haláleset rázta meg a focivilágot: december első napján a Fiorentina-Inter találkozóból alig telt el negyedóra, amikor a 22 éves olasz utánpótlás-válogatott középpályás, Edoardo Bove lehajolt megkötni a cipőjét, majd a semmiből rosszul lett, összeesett a pályán.
A meccs félbeszakadt, a játékosok azonnal Bove segítségére siettek, ezt követően pedig összekapaszkodva élő kordont vontak köré, amíg a mentők el nem szállították a kórházba. A játékvezető megkérte a többi játékost, hogy fáradjanak be az öltözőbe, majd a két csapat egyeztetése után úgy döntött, hogy nem folytatják a találkozót.
Ezt követően egy világ aggódott Bove állapotáért, végül szerencsére nem történt tragédia.
Az ANSA hírügynökség arról adott ki tájékoztatást, hogy az olasz focista epilepsziás roham okozta szívleállás miatt esett össze a pályán. A fiatal focista már át is esett a műtéten, az orvosi protokollnak megfelelően beültethető defibrillátort kapott.
Az eszköz beültetése elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a játékost kiengedjék a kórházból, de utólag - szakorvossal való egyeztetés után - el is lehet távolítani azt. Az azért is fontos, mert Olaszországban sokkal szigorúbb a szabályozás, mint számos más országban a profi sportolóknál ilyen eszköz beültetése után, de erről majd később részletesen is írunk a cikkben.
Sajnos a 22 éves labdarúgó esete nem egyedülálló a labdarúgás világában, számos hasonló esemény rázta meg az utóbbi években is a világot. Szerencsére ezek közül sok a Bovéhoz hasonlóan "happy enddel" végződött.
Bár nem közvetlenül egészségügy oka volt, nem szabad elmenni Jonathan Richter 2009-es esete mellett sem. A dán játékos villámcsapás miatt esett össze egy mérkőzésen. Az akkor 24 éves labdarúgó 41 percig volt a klinikai halál állapotában, de sikerült újraéleszteni, de tragikus pillanatok véget vetettek a karrierjének.
2012-ben egy FA-kupa mérkőzésen esett össze szívleállás miatt Fabrice Muamba, a Bolton Wanderers játékosa. Bogdán Ádám csapattársa 78 percig "halott" volt, de sikerült újraéleszteni. A kórházat csak egy hónap elteltével hagyhatta el, és egészen eddig a visszatérésre készült, végül ez nem jött össze neki és pár hónap múlva az orvosai tanácsára visszavonul a profi labdarúgástól.
"Köszönöm Istennek, hogy életben vagyok, és még egyszer meghajolok az orvosi stáb előtt, akik küzdöttek értem. Szeretném megköszönni mindenkinek, aki támogatott a karrierem során és a Bolton szurkolóknak, akik egész végig hihetetlenek voltak" - mondta a középpályás.
A Luton Town védője, Tom Lockyer többször is átélte a halálközeli élményt rövid időn belül.
Előbb tavaly a Championship rájátszásának döntőjében lett rosszul a Wembley Stadionban és került kórházba. Ezt követően visszatért a pályára és 2023 decemberében esett össze a pályán a magyar válogatott Kerkez Milost is foglalkoztató Bournemouth elleni mérkőzésen.
A meccs 60. percében Tom Lockyer szívrohamot kapott és összeesett a pályán, ezért a találkozót félbe is kellett szakítani. A játékost az eset után négy nappal kiengedték a kórházból, majd beszélt is a drámai esetről.
"Egy teljesen normális nap volt, és a legaggasztóbb az egészben az, hogy abszolút jól éreztem magam. Szóval csak kerestem a válaszokat, tulajdonképpen minden rendben volt egészen addig, amíg a szívroham bekövetkezett. Kicsit nagyobb volt a pánik, mint tavasszal a Wembleyben. Nem tudtam beszélni és mozogni, csak próbáltam felfogni, mi történik velem. Közben szürreális gondolatom támadt, úgy éreztem, akár meg is halhatok" - árulta el a sokkoló részleteket Lockyer. A Luton játékosa hozzátette, hogy a Wembley-ben történt tavaszi rosszulléte után a mellkasa alá helyezett készülék kimutatta, hogy amikor a Kerkez Milosék elleni PL-meccsen összeesett, 2 perc 40 másodpercre megállt a szíve. Lockyer az idei szezonban nem is lépett pályára.
Talán a legismertebb eset a dán válogatott sztárjáé, Christian Eriksené, aki 2021-ben az Európa-bajnokságon szenvedett szívleállást. A klasszis focistát sikeresen újraélesztették, de hetekig csak erről cikkezet a világsajtó.
A dán válogatott középpályása a Finnország elleni mérkőzés 43. percében lett rosszul. Eriksen futás közben esett össze és újra kellett éleszteni, csapattársainak, valamint az orvosi stáb gyors beavatkozásának köszönhetően ez sikerült is.
A dán focistát defibrillátorral élesztették újra, az életmentő beavatkozás után pedig kórházba szállították, ahol hat napot töltött, szívritmusszabályzót kapott, majd hazatért.
„Először is szeretném kifejezni a hálámat” – mondta a focista akkor a BBC Sportnak. „A körülöttem lévő embereknek, a csapattársaimnak, a pályán lévő orvosoknak, a mentősöknek, valamint a kórháznak, amiért mindent megtettek és alaposan megvizsgáltak. Azután azoknak az embereknek, akik támogattak az üzeneteikkel. Örömteli volt látni azt a sok hálálkodó üzenetet. Nagyon szerencsés vagyok, és ezt szemtől szemben elmondtam, örülök annak, amit tettek, másképp nem lennék most itt."
A 30 éves Eriksen az akkor olasz bajnoki címvédő Internazionale focistája volt, de a milánói klub decemberben felbontotta a szerződését, mert Olaszországban nem léphet pályára olyan labdarúgó, akinek szívritmusszabályzót ültettek be a szervezetébe.
Januárban Eriksent a Brentford szerződtette, ahol pályára is lépett, többek között a Premier League-ben is, majd 2022 nyarán kisebb meglepetésként a világ egyik legnagyobb klubja, a Manchester United csapott le rá, ahol napjainkban is játszik.
Dr. Sanjay Sharma, a St George's Egyetem örökletes szívbetegségekre és sportkardiológiára specializálódott professzora, az alábbiakat mondta: "Eriksen életét a pályán végzett gyors CPR (újraélesztés) és az automatikus külső defibrillátor (AED) használata mentette meg."
Hozzátette, hogy "minden másodperc számít" egy szívmegállás esetén, mivel minden perc késlekedés 10%-kal csökkenti a túlélési esélyeket.
"Eriksen implantálható kardioverter defibrillátort (ICD) kapott, amely folyamatosan figyeli a szívritmusát, és szükség esetén sokkot ad le, hogy helyreállítsa azt." Dr. Sharma szerint ez az eszköz lehetővé teszi a sportolók számára, hogy bizonyos esetekben folytassák a versenysportot, bár ez egyéni döntés is.
Az olasz szabályozás ugyanis szigorúbb a sportolók egészségügyi alkalmasságával kapcsolatban, különösen a szívproblémák tekintetében.
Más országokban, mint például Angliában, Hollandiában, Spanyolországban vagy Dániába ICD-vel is lehet játszani, ha az orvosi csapat és a játékos közösen úgy döntenek, hogy ez biztonságos. Jó példa erre a Girona és a holland válogatott játékosa, Daley Blind is, aki ugyancsak ICD-t kapott egy korábbi szívprobléma miatt. Az ő esete is bizonyítja, hogy az ICD-vel rendelkező sportolók bizonyos körülmények között folytathatják karrierjüket.
Az ICD-vel rendelkező sportolók versenyszerű részvételének korlátozását egyébként több tényező indokolja:
Sajnos magyarként is volt okunk bőven az aggodalomra az elmúlt hónapokban, elég csak a ferencvárosi támadó Varga Barnabás, vagy éppen a magyar válogatott edzőjeként dolgozó Szalai Ádám esetére gondolni.
Varga Barnabás, a Ferencváros NB I-es gólkirálya a skótok elleni Európa-bajnoki csoportmeccsen szenvedett súlyos sérülést, amikor a skótok kapusa, Angus Gunn brutálisan lekönyökölte a 68. percben, miközben a másik kezével elütötte a beívelt labdát. A magyar válogatott támadója ezt követően eszméletlenül terült el a földön.
A játékosok hosszú ideig nem tudták, mi történt pontosan, többen könnyes szemmel figyelték, mi lesz a csatár sorsa, akihez úgy tűnt, a segítség a kelleténél lassabban ért a pályára. A támadó kórházba került az eset után, majd meg is műtötték.
"Barni az ütközéskor agyrázkódást és többszörös arckoponyacsont-törést szenvedett, több kisebb és nagyobb csont is eltört az arcában, volt, amelyik el is mozdult" - árulta el a részleteket a Ferencváros egyik csapatorvosa, Pánics Gergely.
"Amikor felébredtem a kórházban, egyből szembesültem vele, hogy mennyien aggódtak értem, és érdeklődtek a hogylétem felől. Köszönöm szépen az aggódást, a sok üzenetet mindenkinek!" – mondta Varga Barnabás az eset után a FradiMédiának.
Varga azóta szerencsére jól van, és továbbra is a Fradi és a magyar válogatott meghatározó játékosa.
Marco Rossi segítője, a korábbi 86-szoros válogatott Szalai Ádám novemberben a Hollandia-Magyarország mérkőzés első perceiben rosszul lett a kispadon, állapotát stabilizálták, majd mentővel az egyik amszterdami kórházba szállították kivizsgálásra.
Elsőre úgy tűnt, újra kellett éleszteni a korábbi kiváló csatárt, ám később a meg nem erősített hírek már arról szóltak, epilepsziás rohama lehetett. Ez összefügghet Szalai három évvel ezelőtti fejműtétével, a csatár elmondása szerint akkor egy jóindulatú daganatot diagnosztizáltak nála.
A magyar válogatott pályaedzője az eset után Facebook-oldalán üzent az érte aggódóknak.
"Szeretném megköszönni azt a sok kedves üzenetet, biztatást, szeretetet, amit tőletek kaptam! Tudom, hogy sokan gondoltatok rám és aggódtatok értem, küldtétek a gyógyító energiát, amiért nagyon hálás vagyok. Szerencsére végig jó kezekben voltam, minden segítséget megkaptam" - mondta Szalai, aki elmondta, hogy a továbbiakban az egészségi állapotomról nem szeretne nyilatkozni. "Jól vagyok és ez a jövőben is így lesz" - tette hozzá.
A kameruni középpályás, Marc-Vivien Foé 2003-ban a Konföderációs Kupa elődöntőjében esett össze és hunyt el szívproblémák miatt. A Kamerun-Kolumbia összecsapás 72. percében a félpályán Foé hirtelen esett össze, majd 45 perccel később elhunyt. A játékost azonnal orvosi ellátásban részesítették, a televízión keresztül lehetett látni, amint szemei fennakadtak, nem lélegzett - mellesleg amíg a pályáról hordágyon vitték lefelé, még le is ejtették.
"Miután Foé összeesett a pályán, azonnal elsősegélyben részesítettük. A játékos még élt, amikor a lyoni Gerland-stadion orvosi központjába került, ahol végül meghalt. 45 percen keresztül próbálkoztunk, de nem reagált semmire" - nyilatkozta Alfred Müller, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség orvosi ellenőre a találkozót követően.
Jean-Marcel Ferret, a francia válogatott orvosa elmondta, krónikus értágulat vezetett a 28 éves Foe halálához.
A magyar válogatott és a Benfica 24 éves csatára, Fehér Miklós 2004-ben a Vitória de Guimaraes elleni bajnoki mérkőzés hosszabbításában esett össze a pályán, majd a kórházba szállítást követően meghalt.
Fehér a ráadásban kapott egy sárga lapot, majd mosolyogva tett két lépést, aztán lehajolt, megfogta két térdét, s összerogyott. Csapattársai azonnal odarohantak hozzá, s egyikük tartotta a fejét, nehogy Fehér lenyelje a nyelvét. A csapatorvosok újraélesztéssel próbálkoztak. Eközben - mint az a televíziós közvetítésből kiderült - a két együttes játékosai és a szurkolók is döbbenten, könnyeikkel küszködve figyelték az eseményeket. Többen térdre rogytak, s imádkozni kezdtek. Camacho futballistáival együtt zokogott. A játékvezető azonnal lefújta a mérkőzést, amelyet így Fehér csapata Fernando Aguiar góljával 1-0-ra megnyert, a gólpasszt a magyar csatár adta.
A szakemberek eleinte szívinfarktusra gyanakodtak, de nem tudtak egyértelműen állást foglalni. Balla János, Magyarország lisszaboni nagykövete a távirati irodának azt nyilatkozta, hogy
Fehérnek már a pályán megállt a szíve, ekkor még az orvosok sikeresen újraélesztették. A mentőautóban ez újra sikerült nekik, de a harmadik szívleállás, már a kórházban, végzetesnek bizonyult.
A boncolást követően került sor a szövettani elemzésekre. Portugál törvényszéki orvosszakértők úgy vélték, hogy veleszületett szívrendellenesség állhat Fehér halálának hátterében.
A Jornal de Noticias szerint olyan kór okozta a játékos halálát, amit korábban egyetlen vizsgálat során sem észleltek. A lap értesülése szerint "mérsékelt szívmegnagyobbodásról" volt szó.
Sajnos itt még nincs vége a tragédiák sorának. A Sevilla játékosa, Antonio Puerta 2007-ben egy mérkőzésen esett össze, és három nappal később hunyt el a kórházban.
A futballista a Getafe elleni találkozó első félidejében esett össze a pályán, miután szívinfarktust kapott. Csapattársai siettek a segítségére, Ivica Dragutinovic akadályozta meg, hogy lenyelje a nyelvét. Puerta hamarosan visszanyerte az eszméletét, és segítséggel ugyan, de a saját lábán hagyta el a játékteret. Később az öltözőben ismét elájult, újra kellett éleszteni. A játékos az újraélesztést követően a Virgen del Rocio kórházba került, ahol az intenzív osztályon kezelték. A kórház folyamatosan tájékoztatta a közvéleményt a középpályás állapotáról, amely percről percre romlott, végül nem sikerült megmenteni az életét.
Az elefántcsontparti játékos, Cheick Tiote 2017-ben edzés közben esett össze és halt meg Kínában.
A középpályás hét éven keresztül játszott a Newcastle Unitedben, amelyben több mint 150-szer lépett pályára, majd a 30 éves játékos a kínai másodosztályú Beijing Enterprises csapatába igazolt, ennek a kínai együttesnek az edzésén esett össze.
A ghánai csatár, Raphael Dwamena 2023 novemberében egy albán bajnoki mérkőzésen esett össze és hunyt el. A KF Egnatia játékosa az KF Partizani elleni meccsen esett össze, az életét pedig már nem tudták megmenteni, mindössze 28 éves volt.
A tragikus események a meccs 23. percében történtek, a támadó összeesett, gyorsan kórházba vitték, de nem tudták megmenteni az életét, pedig az első hírek arról szóltak, hogy stabil az állapota. A történtek után lefújták a meccset és a többi albán bajnokit sem rendezték meg. Dwamena szívproblémáira először 2017-ben derült fény, Ausztriában korábban két meccsen is összeesett, beültetett szívdetektorral élt azóta.
Juan Izquierdo, a Nacional uruguayi védője 2024 augusztusában egy Copa Libertadores mérkőzésen esett össze, és öt nappal később alt meg a kórházban.
A Sao Paulo-Nacional (2-0) Libertadores-kupa nyolcaddöntő visszavágóján a második félidő elején csereként beálló Juan Izquierdo a 85. percben összeesett a pályán, ahol azonnal elkezdték az ellátását, majd kórházba szállították. Napokkal később azonban érkezett a tragikus hír, a klubja bejelentette, hogy a 27 éves játékos feladta a küzdelmet, és életét vesztette. Juan Izquierdo szívritmuszavar miatt ájult el a pályán, majd mire a kórházba értek vele, újra kellett éleszteni. Agykárosodást is szenvedett, végül nem sikerült megmenteni.
Ezek az esetek rávilágítanak a rendszeres orvosi vizsgálatok és a gyors orvosi beavatkozás fontosságára a sportban.
Számos intézkedést vezettek be az ilyen tragédiák megelőzésére, például a kötelező újraélesztési képzéseket és a defibrillátorok jelenlétét a stadionokban, ennek ellenére a jelek szerint nehéz megelőzni ezeket a tragédiákat.
Az azonnali újraélesztés (CPR) és a defibrillátor használata jelentősen növeli a túlélési esélyeket. Az automatikus külső defibrillátor (AED) használata ugyanis kiemelkedően hatékony: 85%-os túlélési arányt eredményezett, szemben a 35%-os aránnyal AED nélkül.
A FIFA által 2013-ban bevezetett "FIFA 11 lépés a hirtelen szívhalál megelőzésére" program és az orvosi vészhelyzeti táska (FMEB) jelentősen javította a túlélési esélyeket. Érdekesség, hogy a hirtelen szívhalál okai régiónként eltérőek lehetnek,
például Dél-Amerikában a kardiomiopátia, Észak-Amerikában a koszorúér-rendellenesség, míg Európában a hirtelen megmagyarázhatatlan halál a vezető ok a 35 év alatti játékosoknál.
A 35 év feletti játékosoknál a koszorúér-betegség a vezető halálok (76%), míg a 35 év alattiaknál a hirtelen megmagyarázhatatlan halál (22%). A fiatalabb életkor általában jobb túlélési esélyekkel jár, de mint a példák is mutatják, ez sajnos nem minden esetben így van.
Fontos kiemelni, hogy a tanulmányok szerint a rendszeres és alapos orvosi szűrések fontosak, de nem nyújtanak százszázalékos védelmet. Például egy 20 éves tanulmányban a szűrt játékosok 0,38%-ánál találtak hirtelen szívhalállal összefüggő rendellenességeket. A családi kórtörténet ismerete és figyelembevétele kulcsfontosságú, különösen, ha a családban 50 év alatti hirtelen haláleset történt.
A FIFA kezdeményezései és a fejlett országok jobb egészségügyi infrastruktúrája jelentősen javították a túlélési arányokat. Ezek bevezetése után a halálozási arány 71%-ról 40%-ra csökkent az eszméletvesztések esetében.
A focisták körében előforduló hirtelen szívhalál esetek hátterében több szívbetegség is állhat. A veleszületett szívbetegség a leggyakoribb oka a fiatal sportolók, köztük a focisták hirtelen szívhalálának. A betegség során a szívizom, különösen a bal kamra fala kórosan megvastagszik. Ez akadályozza a szív megfelelő működését és életveszélyes ritmuszavarokat okozhat.
Dr. Aneil Malhotra, a St George's Egyetem kardiológusa egy átfogó tanulmányt vezetett, amely kimutatta:
"A csendes szívbetegségek, amelyek hirtelen halált okozhatnak fiatal sportolóknál, 266 labdarúgóból 1-et érintenek az Angol Labdarúgó Szövetséghez tartozó játékosok körében."
Fontos megjegyezni, hogy a különböző szívbetegségek sokszor rejtve maradnak, és csak intenzív fizikai terhelés során okoznak tüneteket vagy hirtelen szívhalált. Ezért kiemelkedően fontos a rendszeres és alapos kardiológiai szűrővizsgálat a sportolók, különösen a profi focisták körében.
A közösségi média korában minden eset nagyobb nyilvánosságot kap, ami azt a benyomást keltheti, hogy gyakoribbá váltak ezek az esetek a sportolók körében, de a statisztikák nem feltétlenül ezt mutatják.
Egy 20 éves időszakot (2002-2022) vizsgáló tanulmány szerint például az NCAA (a legmagasabb szintű egyetemi futball az Egyesült Államokban) sportolók körében a hirtelen szívhalál előfordulási aránya átlagosan 29%-kal csökkent minden öt évben.
Az elmúlt évtizedekben jelentősen javultak a sportolók szűrési módszerei, ami lehetővé teszi a kockázatos állapotok korai felismerését. Bár az esetek száma nem nőtt, fontos megjegyezni, hogy
a hirtelen szívhalál továbbra is a vezető orvosi halálok a sportolók körében. Ez a harmadik leggyakoribb oka a fiatal sportolók hirtelen halálának a hipertrófiás kardiomiopátia és a veleszületett koszorúér-rendellenességek után.
Egyes tanulmányok szerint a versenysportolók relatív kockázata így 2,5-3,6-szor magasabb, mint a nem sportolóké. A nagy statikus erőkifejtést igénylő sportágakban gyakoribb a hirtelen szívhalál, különösen a versenyek után.
Azt már tényként kezeli, hogy a koronavírus megnövelte a fiataloknál a szívbetegségek számát. Egy 2022-es tanulmány szerint a szívinfarktus okozta halálozások aránya 14 százalékkal nőtt a járvány első évében, főleg a 25 és 44 év közötti felnőttek között.
Az éves előfordulási arány 39/100 000 főről 54/100 000 főre emelkedett. A COVID-19 fertőzés akár három évig is növelheti a szívroham és stroke kockázatát. A fertőzötteknél kétszeres, a súlyos eseteknél pedig négyszeres volt a kardiovaszkuláris események kockázata. Emellett akadnak olyan vélemények is, amelyek szerint éppen az oltások növelték meg a hirtelen szívhalálok számát.
A kutatások és szakértői vélemények alapján viszont valóban összefüggés látható a focisták megnövekedett mérkőzésszáma és az egészségügyi kockázatok között.
A FIFPRO (Nemzetközi Hivatásos Labdarúgók Szövetsége) kutatása szerint az elmúlt három évben nőtt az egymást követő mérkőzések száma a profi labdarúgásban. Egyes játékosok játékidejük 70-80%-át heti két mérkőzéses ritmusban töltik. A tudományos kutatások azt mutatják, hogy a játékosok nagyobb valószínűséggel szenvednek izomsérüléseket, ha egy héten belül két mérkőzést játszanak. A FIFPRO felmérésében a megkérdezett játékosok 55%-a számolt be sérülésről a túlzsúfolt menetrend miatt.
A mérkőzések közötti rövid regenerációs idő is problémát jelent. A játékosok 87%-a támogatja az egymást követő mérkőzések számának korlátozását (kevesebb mint 5 nap regenerációs idővel. A labdarúgóknak ugyanis akár 72 órára is szükségük lehet a teljes regenerációhoz egy mérkőzés után, miközben a szezon közbeni pihenőidők 30%-a is rövidebb volt 14 napnál.
A túlterhelés nemcsak a sérülésveszélyt növeli, hanem hosszú távú egészségügyi kockázatokat is hordoz. A játékosok 40%-a jelezte, hogy a zsúfolt versenynaptár negatívan befolyásolja mentális egészségét. A gyakori utazások és a rövidülő pihenőidők további terhet rónak az egészségre és a teljesítményre.
Jonas Baer-Hoffmann, a FIFPRO főtitkára is változtatást sürget: "Az adatok azt mutatják, hogy csökkentenünk kell a nyomást a játék csúcsán lévő játékosokon."
Összességében a szakértők egyetértenek abban, hogy a megnövekedett mérkőzésszám jelentős kockázatot jelent a játékosok egészségére és teljesítményére nézve, és sürgős intézkedésekre van szükség a probléma kezelésére az újabb tragédiák elkerülése érdekében.