Szűk egy éve igazolt a magyar élvonalban szereplő Fehérvár FC csapatához Nicolás Stefanelli, aki az Inter Miaminál rövid ideig együtt játszott négy korábbi Barcelona-klasszissal, a nyolcszoros aranylabdás Lionel Messivel, Luis Suárezzel, Jordi Albával és Sergio Busquetsszel. A floridai kalandot hatalmas élményként élte meg, de a nagy sztárok mellett nem igazán volt maradása, így új kihívások elé nézett és februárban csatlakozott a Fehérvár keretéhez, ahol remekül kezdett, de aztán kissé beleszürkült a magyar bajnokság mezőnyébe. Az idei bajnokságban viszont hétről hétre ismét jó teljesítményt nyújt, sőt a nyáron nagy átalakuláson átesett fehérvári csapat egyik húzóembere lett. Interjú a Fehérvár FC támadójával, Nicolás Stefanellivel.
– Néhány napja volt a születésnapja. Hogyan ünnepelte a kerek évfordulót?
– Kicsit szomorúan, mert már a harmincat töltöttem be. De viccet félretéve, nagyon jó nap volt. A feleségem egy argentin étterembe szervezett ebédet itt, Magyarországon. Örültem, hogy a születésnapomat a gyerekeimmel és néhány olyan csapattársammal tölthettem, akikkel különösen jó a kapcsolatom.
– Ezek szerint sikerült már beilleszkednie a csapatba, és megszoknia Magyarországot?
– Korábban is éltem már Európában, szóval annyira nem volt nehéz hozzászokni. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden európai ország ugyanolyan, de már hozzászoktam ahhoz, hogy különböző országokban élek. Amikor Svédországba költöztem, akkor még csak a feleségemmel voltunk ketten, így azt a döntést egy kicsit könnyebb volt meghozni. Most már van két gyerekünk, szóval a futball mellett már az ő érdeküket is szem előtt kell tartani, például olyan dolgokat, hogy az otthonunk közel legyen az iskolájukhoz. De úgy érzem eddig minden a lehető legjobban alakult.
Amikor a családommal elhatároztuk, hogy Magyarországra költözünk, lehetőséget láttunk arra, hogy új karriert kezdjek és egyúttal új életet is. Utólag azt kell mondjam, nagyon jó döntésnek bizonyult.
Emlékszem, amikor először megérkeztem Fehérvárra, akkor a csapattársaim nagyon jól fogadtak, és rengeteget segítettek nekem.
– Januárban lesz egy éve, hogy Fehérvárra igazolt. Tavaly szinte már bronzérmet ünnepelhettek, de végül az utolsó pillanatba lecsúsztak a dobogóról. Azóta sok változás történt a csapat háza táján, a nehézkes kezdés után pedig most a középmezőnyben tanyáznak. Milyennek látja az első évét a Vidinél?
– Igazság szerint két részbe bontanám. Az előző szezon második felére, és a mostani idényre. Szerintem nagyon jól zártuk a bajnokságot az előző szezonban Bartosz Grzelakkal, de ő elment a nyáron, ahogy a keret is kicserélődött egy kicsit. Szóval valamilyen szinten ez már egy másik csapat, de Pető Tamás is nagyon jó munkát végez. Meg kell nyernünk az utolsó őszi bajnokit az MTK otthonában, hogy még feljebb kapaszkodjunk a tabellán a riválisokra.
– Nyílt titok, hogy Bartosz Grzelak hívására jött Fehérvárra, akinek irányítása alatt játszotta eddig a legtöbb mérkőzést pályafutása során...
– Igen, Bartosszal már Svédországban is együtt dolgoztunk, ahol szép sikereket értünk el az AIK-nál. Azonban új kalandokra vágytam, így amikor hívott, éltem a lehetőséggel és aláírtam a Fehérvárhoz. Rengeteget fejlődtem az ő irányítása alatt, és eljutottam egy olyan szintre a karrieremben, amit neki is köszönhetek.
– Miután a nyáron távozott a lengyel edző, nem gondolt arra, hogy maga is követi Újpestre, ahogy tette azt több korábbi fehérvári csapattársa?
– Dehogy. Már csak azért sem fordult meg ilyesmi a fejemben, mert élő szerződésem van a klubbal, másfelől őszintén nem foglalkozom ezekkel a dolgokkal. Erre van egy ügynökség, amellyel együtt dolgozunk. Csak a játékra fókuszálok és arra, hogy minél jobb teljesítményt nyújtsak az idei szezonban. A futball nagyon kiszámíthatatlan, de én olyan embernek tartom magam, aki szeret a pillanatnak élni, és nem azon gondolkodni, hogy mi lett volna ha, vagy mi lesz a jövőben. Mindig a mostban élek!
– Novemberben a Kecskemét ellen 6-1-re megnyert bajnokin sikerült dupláznia, ami az eddigi legjobb NB I-es meccse volt. Tudta, hogy annak a két gólnak köszönhetően már eredményesebb a Fehérvár színeiben, mint tette azt az Inter Miamiban?
– Igen, tudtam róla, de bízom benne, hogy azért lesz még lehetőségem tovább növelni a góljaim számát.
– Gyakorlatilag ugyanannyi időt töltött eddig a magyar és az észak-amerikai labdarúgó-bajnokságban. Miben látja a különbséget, ha össze kellene hasonlítania az NB I-et és az MLS-t? Előre- vagy visszalépésként éli meg a klubváltást?
– Nem, egyáltalán nem gondolom, hogy visszalépés lenne. Igazság szerint két nagyon különböző bajnokságról beszélünk. Az MLS-ben már a lebonyolítás is más, ott alapszakasz és rájátszás van, emellett sokkal több csapat verseng, emiatt pedig sokkal több az utazás is. Az amerikai futballkultúra is nagyon eltér attól, amit Európában, vagy Magyarországon látni. Itt a lelátón ülő emberek szenvedéllyel vannak a csapataik iránt. Természetesen a tengerentúlon sokkal több ember megy ki a meccsekre, de inkább csak szórakozás céljából. Ez szerintem egy nagy különbség. Amerikában minden csapat nagyon erős hazai pályán, itt viszont teljesen mindegy hol játszunk, mindenhol nagyon nehéz pontokat szerezni.
– Tavaly nyáron Lionel Messi érkezésével hirtelen felkerült a futball térképre az Inter Miami, majd a világbajnok honfitársát olyan sztárok követték, mint Luis Suárez, Jordi Alba és Sergio Busquets. Sokan összetennék a kezüket, hogy ilyen játékosokkal játszanak együtt, bár ha úgy nézzük, pont az ő érkezésük okozta a maga vesztét. Milyen érzés volt ilyen nagy sztárokkal edzeni és velük játszani?
– Miamiba még fél évvel azelőtt igazoltam, hogy Messi és a többi nagy sztár megérkezett volna. Sajnos egy bokasérülés miatt ki kellett hagynom két hónapot, így nem sok lehetőségem volt együtt játszani velük. Miután felépültem és visszatértem, közölték velem, hogy csak a negyedik számú csatár leszek a következő szezonban, ami nyilván nem tetszett, hiszen egyetlen játékos sem akarja a padot melegíteni, miközben a társak futballoznak a pályán. Szóval érett már a váltás gondolata. Több klub is érdeklődött, ahogy arra is lett volna lehetőség, hogy egy csereüzlet keretében váltsak csapatot, de inkább ide jöttem a magyar bajnokságba.
– Van esetleg valami vicces, vagy különleges emléke Lionel Messiről, amire szívesen emlékszik vissza?
– Emlékszem, volt, hogy együtt ittunk matéteát, ami Argentínában nagyon népszerű ital. Ránéztem és arra gondoltam, hogy ez nem lehet a valóság.
Felfoghatatlan volt számomra, hogy novemberben még a tévén keresztül néztem, ahogy játszik a világbajnokságon, majd négy hónappal később már ott állt előttem az öltözőben.
A barátaimnak is mindig azt mondtam, hogy egyszerűen nem hiszem el, hogy minden nap láthatom őt. Azt hiszem, ez majd csak akkor fog igazán tudatosulni bennem, amikor már befejezem a pályafutásom és visszatekintek. Őrület volt egy csapatban szerepelni vele, és szó szerint hatalmas őrület volt körülötte New Yorktól kezdve, Texason át egészen Cincinnatiig. Bárhová mentünk, mindenhol biztonsági őrök voltak, mert az emberek egyszerűen rajongtak érte. Nyilván argentinként számomra ő minden idők legjobb focistája, szóval nagyon örülök, hogy megismertem, de ami ennél is fontosabb, hogy emellett nagyon jó ember is.
– Az Inter Miami idén klubrekordot döntve megnyerte az MLS alapszakaszát, de a rájátszás már nem sikerült ilyen jól. Követi továbbra is a csapatot, tartja még a kapcsolatot a korábbi társakkal?
– Néhányukkal szoktam beszélni, ha nem is napi szinten. Ha jól emlékszem több mint kilenc spanyolajkú játékos volt akkor a csapatban, akikkel a kommunikáció és a hasonló kultúra miatt is közelebb kerültünk egymáshoz.
– Ugyanakkor nem csak a játékosok, hanem a klub társtulajdonosa, David Beckham sem kis név a labdarúgásban. Vele milyen volt a kapcsolata?
– Gyakran lejött megnézni az edzéseket, bármikor lehetett vele beszéli, nagyon közvetlen és kedves embernek ismertem meg. Akárcsak Messi esetében, hiába beszélünk egy világsztárról, ugyanolyan volt, mint egy hétköznapi ember, teljesen normális.
– Nem unja még egyébként, hogy lépten-nyomon Messiről kérdezgetik?
– Nem, nincs ezzel különösebb problémám. Büszke vagyok rá, hogy együtt játszhattam vele. Emlékszem, amikor megsérült, Miamiban is arról kérdezgettek minket interjú közben az újságírók, hogy mi van vele, szóval már megszoktam, de egyáltalán nem zavar.
– Ha már ennyi szó esett a nyolcszoros aranylabdásról, akkor muszáj megkérdeznem, kit tart a legjobbnak? Diego Maradonát, vagy Lionel Messit?
– Vártam már ezt a kérdést. Nehéz. Számomra Messi a legjobb, de Diegót is nagyon szeretem. Nem szeretem az összehasonlítást. A korom miatt nem igazán volt lehetőségem látni Maradonát játszani, viszont Messit nézve nőttem fel. De például az édesapám, vagy azok az argentinok, akik látták még élőben, hogy mire volt képes Maradona, biztosan azt mondanák, hogy ő volt minden idők legjobbja.
– Ha rövid ideig is, de együtt játszhatott minden idők egyik legjobb futballistájával, Svédországban bajnoki címet ünnepelhetett, Fehérváron mik a tervei?
– Mindig próbálom a lehető legtöbbet kihozni magamból és sikereket elérni az adott csapatommal. Fehérváron most meccsről meccsre haladunk, de szeretnénk a dobogón végezni, hogy ismét megmérettethessük magunkat a nemzetköz kupában. Úgy érzem, nyáron túl korán estünk ki a Konferencia-ligából, szóval vannak céljaim, amiket még szeretnék elérni.
Nicolás Stefanelli legfőbb mutatói az őszi szezonban:
– Nem tudtam nem észre venni, hogy sok tetoválása van a karjain. Van esetleg köztük olyan, ami különleges jelentéssel bír?
– Természetesen, a többnek van jelentése. Van amelyiken a gyermekeim neve látható, de a nővérem és az anyukám nevét is magamra varrattam egy koronával. Van egy iránytű, hogy mindig emlékeztessen, honnan jöttem és hová tartok. Szintén van egy tetoválásom a vezetéknevemről, ami egyfajta tisztelgés a nagyapám előtt, aki amatőr futballista volt és a második világháború után menekült Argentínába Olaszországból, emiatt olasz útlevelem is van.
– Még egy forduló van hátra az idei őszi szezonból. Mik a tervei a téli szünetre?
– Nálunk hagyomány, hogy a karácsonyt és a szilvesztert együtt töltjük a családdal, szóval az MTK elleni meccs után hazautazunk. A fiam már egy éve nem járt Argentínában, szóval már csak a gyerekek miatt is fontos, hogy találkozzanak a család többi tagjával.
– Van esetleg valami különleges karácsonyi hagyomány a családjukban?
– Különlegesnek nem mondaná, de együtt szoktunk főzni, majd minden ételt kiteszünk egy nagy asztalra, amit körbeül a család, a bácsikám szokott áldást mondani, végül megajándékozzuk egymást a fa körül. Általában az édesapám beszokott öltözni Mikulásnak, az vicces szokott lenni. Mindig nagyon várom az évnek ezt az időszakát, különösen, hogy kihagyhatom a telet, hiszen Argentínában ilyenkor nyár van.