Már 25 éves a Manchester United legnagyobb megaláztatása


Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.hu2025 nyarán egy hónapig tartó, 32 csapatos klubvilágbajnokságot rendeznek az Egyesült Államokban, ahol legfőképp mindenki az európai sztárcsapatokra és az ott játszó világsztárokra kíváncsi. A kezdetben oda-visszavágós, majd egy meccses Interkontinentális Kupát, azaz a BEK-, majd BL-győztes és a dél-amerikai Libertadores-kupa győztesének csatáját felváltó első klubvilágbajnokság még nyolc csapatos volt és csupán tíz napig tartott. Az első klubvilágbajnokság házigazdája Brazília volt, Európát pedig két igazi óriás, a Real Madrid és a Manchester United képviselte - nem éppen kirobbanó sikerrel.

A Real Madrid az 1998-as Interkontinentális Kupa címvédőjének jogán, míg az angol bajnok és FA-kupa-győztes Manchester United az 1998-1999-es Bajnokok Ligája megnyerésével szerezte meg a brazíliai szereplés jogát. A tornára még csak olyan csapatok mehettek, amelyek saját konföderációjukban nyertek is valami.
Az angol sztárcsapat a történelmi triplázás (korábban egyetlen angol csapatnak sem sikerült ez a bravúr) után szinte azt csinált az angol fociban, amit csak akart. A szövetség még azt is hagyta nekik, hogy a klubvilágbajnokságra hivatkozva visszalépjenek az FA-kupától. Sir Alex Fergusonnak ugyanis nagy tervei voltak Brazíliában, mint például, hogy megpróbálja a MU-hoz csábítani Rivaldót.
Míg Angliában nagyjából a lőtéri kutyát sem érdekelte a klubvilágbajnokság,
addig a brazilok szokásuk szerint megőrültek attól, hogy egy FIFA-tornának adhatnak otthont.
A nyitónapi sportlapokban ugyanúgy hírdömping fogadta az olvasókat a marokkói Raja Casablancáról, mint bármelyik másik csapatról, míg az ínyencek az óceániai klubok bajnokának, a South Melbourne-nek a brazil szakértők által ízekre szedett taktikájában mélyülhettek el.
A United Rióban, míg a Real Sao Paulóban lépett pályára, óriási érdeklődést generálva. A Unitedet övezte akkor a legnagyobb felhajtás, a drámai barcelonai BL-döntő mindenhol hőst csinált a csapatból, amelyben persze most is ott volt a legnagyobb sztár, David Beckham.

Miután az angolok a South Melbourne és a mexikói Necaxa mellett egy csoportba kerültek a Vasco da Gama csapatával is, a Libertadores-kupa címvédőjének városi riválisa, a Flamengo is akcióba lépett. Két MU szurkolói csoportot is létrehoztak, több mint 8000 taggal, pólókat csináltattak, valamint két óriási "Isten hozta a Manchester Unitedet" feliratú reklámtáblát is kibéreltek a Maracana mellett.
Kezdve ott, hogy semmibe vették a szurkolókat. A csapat érkezésekor százak várták a MU-t a Galeao repülőtéren, de senki nem kapott még egy autogramot, pláne egy fotót, még egy apró mosolyt is alig. Beckham nem győzte lekapkodni a fejére tette Flamengo-sapkákat, úgy vonultak a buszukhoz, amely a mindenkitől hermetikusan elzárt San Conrado negyedben álló Intercontinental Hotelbe vitte őket.
"A jól ismert angol kedvességgel igyekezett elkerülni a csapat bármilyen kapcsolatot a szurkolókkal vagy a helyi sajtóval" - írta szarkasztikusan a Jornal do Brasil egyik munkatársa, amikor még a szálloda közelében, a tengerparton tett séta során is testőrök tucatjai tartották távol a járókelőket.
Azokkal aztán végképp meggyűlt a bajuk az angoloknak. Miközben - mint az Roy Keane önéletrajzából kiderül - legtöbben csak napozni utaztak ki a januári Rióba, addig a földrajzból kevésbé tájékozott szertárosok csak hosszú ujjú mezeket készítettek be, amikből két olló segítségével a helyszínen lettek rövid ujjú trikók.
A Necaxa elleni első meccsen az óriási Maracana lelátói szinte kongtak az ürességtől.
A felújított, de így is kifejezetten ósdi Maracana, egy nagy ovális betonteknő kongott az ürességtől, csak a saját hangunk visszhangzott a pályán. Nulla hangulat, cserébe pokoli hőség
- írta Keane.
A meccsen a mexikóiak szereztek vezetést, amit Beckham piros lapot érő agyatlansága után csak a 81. percben egyenlített ki Dwight Yorke.
Beckhamnek elment az esze a hőségtől. Ahogy bekísértem az öltözőbe nyilvánvaló volt, hogy kikészült, a tusolóban rugdosta a ventillátorokat, mint, aki teljesen megőrült
- idéz az Athletic a MU egykori biztonsági őrének, Ned Kelley-nek a könyvéből.

A másnapi lapok persze Beckhammel a címlapon jelentek meg, de nem dicséret adta el az újságokat.
"Helyes, de átlagos" - írta például a Jornal do Brasil.
Miután 1995 és 1999 között mindig európai csapat nyerte az Interkontinentális Kupát, az öt döntőből négyszer brazil csapat ellen, a hazaiak joggal érezték úgy, hogy most eljött végre az ő idejük.
"A brazil focinak vissza kell nyernie az elmúlt évtizedben elvesztett magabiztosságát. Erre pedig most van itt a nagy alkalom" - mondta anno a világbajnok legenda, Tostao.
Lehet egy 0-2-es vereség annyira szörnyű, hogy nyomot hagyjon a világ egyik legnagyobb klubján? 2000. január 8-án Rióban kiderült, hogy igen. A Vasco ugyanis széttépte, ízekre szedte, meggyalázta a Unitedet a Maracanában.
"Néztük a döntőiket, a rangadóikat a tévében, ismertük a játékosaikat. Ők voltak azok, akik ellen akkoriban mindenki játszani akart, és, akiket mindenki le akart győzni. Nekünk sikerült! Szerintem lebecsültek bennünket, mi pedig kihasználtuk ezt" - mondta a Vasco akkori játékosa, a négyszeres bajnok, kétszeres Libertadores-kupa-győztes, Galvao.
A Vasco keretében Galvao mellett ott volt Junior Baiano, Gilberto, Helton, Juninho Pernambucano, Romario és a csak "Állat"-nak becézett Edmundo is. Utóbbi kettő - a pályán kívül éppen egymás halálos ellenségei egy béna vicc miatt - lőtte a meccs két gólját, emellett pedig végig a 90 perc során olyan terrorban tartották az angolokat, amilyet azok még soha nem éreztek, miközben a brazilok védelme feltörhetetlen volt.
Maga a költészet volt, ahogy mozogtak a pályán. Az a gól, ahogy Edmundo egyik oldalról elpörgette a labdát Mikael Silvestre mellett, majd a másik oldalról megkerülte... Istenem. Micsoda technikai tudás
áradozott még negyed századdal később is a meccset a kispadról végignéző Danny Higginbotham.
"Azt hiszem, egész karrierem legrosszabb teljesítménye volt tőlem az a meccs. Össze-vissza szaladgáltam a pályán, amikor meg végre lejöttem Paul Scholes üzenete várt a telefonomon: Fiaskó da Gama" - emlékezett vissza Gary Neville, aki később azt is elismerte, hogy pszichológus segítségére volt szüksége, hogy túltegye magát a meccsen.
A Vasco elnöke persze oda volt és vissza a győzelemtől.
Mi vagyunk a világ legjobbjai! Ma sokat tanulhatott tőlünk a United. Nincs egyetlen játékosuk sem, aki beférne a csapatunkba. Komolyan azt hiszik, hogy a védő, akit Edmundo megvert a cseleivel játszhatna nálunk?
Vagy, ha el akarnám kápráztatni a szurkolóinkat, akkor 50 millió dollárt fizetnék Dwight Yorke-ért? Amikor nekem itt van Romario és Edmundo? Na, ők az igazán halálos csatárkettős!" - harsogta Eurico Miranda, a Vasco elnöke.
Az angolok - Gary Neville kivételével - látszólag gyorsan túltették magukat a történteken. A többség a hotel medencéjének partján sütkérezett, ahonnan pont rá lehetett látni a Cukorsüveg-hegyre és a Megváltó Krisztus szoborra. Mások meg igazi kalandot kerestek és találtak...
"Rohadt veszélyes az, nem?" - szegezte a kérdést Ferguson egyik délután a biztonsági főnöknek, amikor a távolban sárkányrepülőző embereket látott.
A biztonsági főnök bólogatott, miközben jól tudta, hogy Ferguson Roy Keane-t, Teddy Sheringhamet és Nicky Buttot látja, csak szerencsére nem ismerte fel őket a távolból.
A United a harmadik játéknapon aztán megszerezte első győzelmét, miután 2-0-ra legyőzte a már kiesett félprofi South Melbourne-t, amelynek edzője a ma a Tottenhamet irányító Ange Postecoglu volt akkor. A sztárcsapat azonban így is csak harmadik lett a csoportjában, de legalább végre mehettek haza.
A hetekkel korábban edzőt váltó - John Toschack helyét Vicente del Bosque vette át - Real Madrid az első meccsen Anelka, Raúl és Savio góljaival simán verte 3-1-re Cristiano Ronaldo jelenlegi klubját, az Al-Nasszrt. A franciának Madridba igazolása után öt hónappal ez volt az első gólja...
A második fordulóban a Realnak is egy brazil óriás, a zsinórban két bajnokságot nyerő Corinthians következett,
olyan játékosokkal a keretben, mint Ricardinho, Paulo Vampeta, Edílson, Dida vagy éppen a kolumbiai Freddy Rincón.
"A meccs a futball szépségének igazi ünnepe volt, mindkét csapat tudása átragyogta a 90 percet. Megmutattuk, hogy egyenlő körülmények között a legjobb európai csapatokkal is felvesszük a versenyt" - mondta Ricardinho a lefújás után.

A meccs egyébként Anelka és Edílson duplájával 2-2 lett, igaz a francia a hajrában kihagyott egy büntetőt.
Az utolsó fordulóban a Real a marokkói Raja Casablancával találkozott, és egy nagyobb különbségű győzelemmel a csoportelsőséget és a döntőbe jutást is bebiztosíthatták volna. Csakhogy az ígért öt-hat gólos különbség helyett csak 3-2-re verték a Raját, így az Al-Nasszrt 2-0-ra legyőző Corinthians jutott a döntőbe eggyel jobb gólkülönbségének köszönhetően.
A Realnak így maradt a bronzmeccs, ahol 1-1 után tizenegyesekkel 4-3-ra kikapott a Necaxától. A meccs 40 Celsius fokos pokoli hőségben kezdődött és irtózatos felhőszakadással ért véget.
A döntőt végül a Corinthians nyerte a Vasco ellen, amit végül 0-0 után tizenegyesekkel a Cor nyert meg, így végre ők is kihúzhatták magukat a korábban Interkontinentális-kupát nyerő hazai riválisok - Santos, Flamengo, Gremio és főleg a Sao Paulo - között.