Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA magyar válogatott mérföldkőhöz érkezik, ugyanis a törökök elleni Nemzetek Ligája meccs lesz az ezredik hivatalos meccse a csapatnak. Ez hatalmas szám, amit az is jól mutat, hogy a futball feltalálóinak számító angolok is csak 2019-ben jutottak el az ezredik meccsükig, ők ma 1068-nál tartanak. Egy kis adat még ahhoz, hogy milyen messzire kell visszatekinteni az első meccsekig, az angolok a skótokkal játszották a világtörténelem első válogatott meccsét, méghozzá 1872. november 30-án. A világ két első válogatottja a skót és az angol volt, az első meccs pedig Skóciában volt, gól nem született. A „visszavágót” következő év márciusában rendezték, akkor az angolok nyertek 4-2-re Londonban. A magyar válogatott eddigi történetét próbáljuk feleleveníteni a mérföldkőnek számító meccsekkel két részben, jöjjön az első, a magyar csapat első 500 meccsével.
Térjünk tehát vissza a magyar csapathoz. A magyar klubok alapításához képest pár évtizedes lemaradással, 1901-ben jött létre a Magyar Labdarúgó-szövetség, abban az évben pedig voltak is már MLSZ által szervezett meccsek, más klubcsapatok ellen, de azok végül érthető módon nem kerültek be a hivatalos meccsek közé.
A válogatott első hivatalos meccsére 1912. október 12-én került sor Bécsben az osztrákok ellen,
ahol végül 5:0-ra kikaptunk. A következő év tavaszára abból a csapatból csak két játékos maradt, akkor az osztrákok ellen játszottunk volna, de végül a csehek érkeztek és 2:1-re nyertünk. Borbás Gáspár lőtte a magyar csapat első gólját, Minder Frigyesé volt a győztes gól. Ezen a meccsen elég szedett-vedett volt az ellenfél, ők nem is tartják számon ezt hivatalos meccsként.
Fotó: MLSZ
Évekig csak a csehek és az osztrákok ellen játszott a magyar csapat, 1905-ben csak egy hivatalos mérkőzést játszott, az osztrákokat fogadta. Ez volt a két csapat egymás elleni találkozói során az első 0:0, de a legnagyobb nézőszám is addig, ugyanis hétezren látták a találkozót a Millenárison. A szövetség megvette a tervezett új mezeket a válogatottnak, a skarlátvörös dresszeken pedig ott volt a magyar címer is.
A magyar válogatott először az osztrák és a cseh válogatotton kívül éppen a sportág feltalálójának számító Anglia ellen lépett pályára
1908-ban, ami már a 18. meccsünk volt. A meccsben nem volt sok köszönet az angolok 7:0-ra nyertek, a meccs után le is mondott az akkori szövetségi kapitány, Stobbe Ferenc, aki a labdarúgás magyarországi meghonosításának egyik főszereplője volt.
A magyar válogatott 1914-ben játszotta az 50. meccsét Solnában, a svédek ellen és 5:1-re nyert. Ezt a meccset a svédek nem tartják hivatalos meccsnek, mert a B csapatukkal álltak ki, pár nappal később pedig újra összecsapott a két válogatott, akkor már döntetlen született.
Az egyiptomi csapás
A magyar válogatott 100. meccsére 1924-ben került sor, méghozzá a franciákat vertük 1-0-ra – a korabeli Nemzeti Sport szerint „gyenge játékkal” – Le Havre-ban. A meccs egyetlen gólját Eisenhoffer József szerezte, akinek ez volt az utolsó meccse és gólja a magyar csapatban. Ennél a barátságos meccsnél jóval emlékezetesebb maradt a válogatott 99. meccse, amit az olimpián játszott a magyar csapat Párizsban és ma már mindenki az egyiptomi csapásként emlegeti azt a meccset. Az Orth Györggyel a soraiban felálló magyar válogatott úgy érkezett meg Párizsba, hogy az olimpiai futballtorna éremesélyesének számított.
Fotó: tempofradi.hu
Ehhez képest a csapat már a második forduló után kiesett, de mint kiderült, maradt Franciaországban még játszani a franciákkal. 1924. május 29-én a Biri — Fogl II, Mándi — Orth, Guttmann II, Obitz — Braun, Eisenhoffer, Opata, Hirzer, Jeny összeállításban szerepelt a magyar csapat, amely 3-0-ra kikapott Egyiptomtól.
„Egyiptom két klasszissal volt alattunk, de oroszlán módjára küzdött. Szerencsétlenül összeállított csatársorunk teljesen gólképtelen volt. A védelem csak háromszor hibázott, de abból három gólt kaptunk” – írta a sport.
A lap beszámolt arról, hogy amikor Budapesten az emberek megtudták, mi történt az egyiptomiak elleni mérkőzésen, forrongani kezdett az utca. A Körúton elsőként a Nemzeti Sport hatalmas papírjai jelentek meg, tájékoztatva az embereket. A nép egyre nagyobb számban vonult az utcára, egyszerűen nem akarták elhinni azt, ami történt. Ráadásul többen megesküdtek arra, hogy ez az eredmény téves, mert az MLSZ székházának ablakában 5:1-es és 5:2-es magyar győzelemről tudósítottak. Mikor kiderült, hogy mindez nem igaz, a dühös emberek leszaggatták a téves információkat tartalmazó plakátokat.
A vereség a Nemzetgyűlésben is téma volt. Az egyiptomiak sikere Kiss Gyula szövetségi kapitány állásába került – igaz, a szakember 1926-ban visszatérhetett a magyar válogatott kispadjára. Érdekes még felidézni az egykori magyar miniszterelnök, Friedrich István véleményét: „Nem szabad hálátlanoknak lennünk. A kiküldött csapat bizonyára elkövetett minden tőle telhetőt. Régi nemzeti hibánk, hogy minden értékünket túlbecsüljük, és nagyobbra fújjuk, mint az amilyen. Ennek következménye azután ez a keserves csalódás."
A magyar csapat 1937-ben játszotta a 200. meccsét, méghozzá Svájc ellen. A válogatott ekkor már túl volt első világbajnoki szereplésén, 1934-ben Olaszországban egy meccset nyertünk Egyiptom ellen, de az osztrákoktól kikaptunk, így két vb-meccs jutott nekünk az első világbajnokságunkon.
Pompás győzelem, csak egy szépséghibája van, hogy a svájci csapat tíz emberrel játszott”
– olvasható a magyar csapat 200. hivatalos meccse kapcsán. Az első félidő 26. percében egy svájci védő megsérült, vissza sem tudott állni, akkor pedig még nem lehetett cserélni. „A teljes svájci csapat ellen is 1:0-ra vezetett és győztesnek látszott a magyar válogatott” – mentegetőzött az újság a végül 5:1-re megnyert meccs kapcsán. Szűcs György, Kocsis Géza és Futó Gyula volt a legjobb három emberünk a beszámoló szerint, ami azért is érdekes, mert Zsengellér Gyula három gólt szerzett.
Fotó: MTI
„Vasárnapi számunk „beharangozó” cikkében magyar győzelmet tippeltünk, de – őszintén megvallva – nem nagyon bíztunk ebben az együttesben, illetve a védelmünkben. És most újra – ki tudja, hányadszor – bevált a régi hagyomány: a lebecsült csapat mindig jobban kivágja a rezet, mint az elől-hátul felmagasztalt együttes, a „közvélemény” csapata. 1929 óta nem sikerült győznünk svájci földön a helvét válogatott ellen. Az 1923-ban Lausanne-ban aratott 6:1-es nagy diadal után 1929-ben Bernben már csak nehéz 5:4-es győzelem következett és azóta egyetlen döntetlen mellett két vereség szerepel a Svájcban lejátszott mérkőzéseink sorában. Svájcot saját földjén az EK-ban még csak egyetlenegyszer érte súlyosabb vereség, amikor Ausztria „csodacsapata” 8:1-re győzött 1931-ben Bázelben” – írta a Nemzeti Sport, amely nem kevesebb, mint hat oldalnyi terjedelemben számolt be az Európa Kupában aratott sikerről, szinte az egekig magasztalva Dietz Károly csapatát.
Két elveszített vb-döntő és az Aranycsapat
A magyar csapat egy évvel később, 1938-ban világbajnoki döntőben szerepelhetett, de az olasz csapat 4:2-re nyerni tudott. Dietz Károly csapata a Szabó Antal, Polgár Gyula, Bíró Sándor, Szalay Antal, Szűcs György, Lázár Gyula, Sas Ferenc, Vincze Jenő, Sárosi György, Zsengellér Gyula, Titkos Pál összeállításban szerepelt a fináléban.
A II. világháború alatt és után többnyire klubcsapatok ellen tudott csak szerepelni a magyar válogatott, így lassan kerültek be a statisztikákba a hivatalos meccsek. A 300. összecsapásra egészen 1953-ig kellett várni, ami varázslatos éve volt a magyar focinak. A történeti hűséghez az is hozzátartozik, hogy 1952-ben olimpiai bajnoki címet nyert a magyar csapat Helsinkiben és az év májusától őrizte a veretlenségét.
1953 október 4-én egy nap alatt négy válogatott meccs is volt, egy Csehszlovákia, egy Bulgária és egy-egy ezeknek a nemzeteknek a B csapatai ellen is. Hivatalosan a 300. meccs a sorban a bolgárok elleni 1:1 volt, de a sztárok a csehszlovákok elleni meccsen szerepeltek, itt már a legendás Aranycsapat gerince szerepelt a Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Egresi Béla, Csordás Lajos, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Tóth Mihály összeállítású csapat lépett pályára Sebes Gusztáv vezetésével, azt a meccset pedig 5:1-re nyertük meg.
Fotó: Zoltan THALY Jr. / AFP
A meccseket Prágában, Szófiában, kettőt pedig Budapesten rendeztek. „Komoly erőpróbája volt ez a magyar labdarúgásnak, amellyel szemben idehaza és külföldön egyaránt megnövekedtek az igények.
A Magyar Népköztársaság labdarúgó-válogatottja páratlan sikersorozattal, többek között olimpiai győzelemmel vívta ki dolgozó népünk szeretetét, s a nemzetközi sportvilág tiszteletét. A sporthírnév azonban olyan, hogy állandóan, újra és újra ki kell hívni, újabb és újabb győzelmekkel kell fényesen tartani a dicsőséget.
Válogatott csapatunk bőséges nemzetközi műsort bonyolít le az ősz folyamán, s a most lejátszott négy válogatott mérkőzés egy kis ízelítőt adott azokból a feladatokból, amelyeket legjobb labdarúgóinknak meg kell oldaniuk” – írta a Népsport, amely szerint mind a négy válogatott csapatunk becsülettel megállta a helyét, s dicsőséget szerzett a hazának.
A tudósítás kiemelte Puskás, Grosics, Csordás és Buzánszky nevét, valamint azt, hogy 50 ezer néző várta a magyar csapatot Csehszlovákiában. „Négy góllal lepte meg a kemény, jól játszó csehszlovák védelmet a frissen, ötletesen, állandóan mozgó magyar csatársor. Puskás volt újra ennek a sornak a vezére, ő hozta fel a labdát gyakran az ellenfél 16-osa tájáról, angolnaszerűen kígyózott a csehszlovák védők között, majd önzetlenül juttatta a labdát a legjobb helyzetben lévő csatártársának. A csatársor tagjai szinte állandóan változtatták a helyüket, a sok váltás megoldhatatlan feladat elé állította a csehszlovák védőket.”
Nem csak őket.
A magyar válogatott 303. meccse volt az angol magyar. A 6:3. Az évszázad meccse. Ha valaki még nem ismerte az Aranycsapatot, akkor itt megismerte. Az évszázad meccsén a Wembley-ben oktattuk az angolokat, nem véletlenül lett a meccs napja, november 25-e később a magyar labdarúgás napja. Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Budai László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán – ez volt a legendás felállása az Aranycsapatnak, amely a májusi „visszavágón” Budapesten 7:1-re verte az angolokat. Ott Budai László helyett Tóth József játszott.
Az Aranycsapat a válogatott 311. meccsén kapott ki legközelebb, ami az 1954-es világbajnoki döntő volt. 3:2-re nyert az NSZK úgy, hogy a világbajnokság korábbi fázisában mi nyertünk 8:3-ra, gyakorlatilag a magyar volt a világ legjobb csapata. Ma már felfoghatatlan, de akkor hatalmas kudarc volt az elveszített világbajnoki döntő.
Fotó: DPA / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP
Eb-bronz, brazilverés, Marseille és az olimpiai bajnoki címek
A magyar csapat 400. meccsén Dánia volt az ellenfél, 6:0-ra nyertünk a Népstadionban 45 ezer néző előtt 1963 májusában. Baróti Lajos csapata az Ilku - Mátrai, Mészöly, Sárosi - Solymosi, Sípos - Sándor, Göröcs, Albert, Monostori, Fenyvesi dr. összeállításban kezdett, ez már annak a csapatnak volt az alapja, amely Eb-bronzot nyert 1964-ben, nem mellesleg az olimpiai válogatott olimpiai bajnok lett 1964-ben és 1968-ban is.
A Népsport a dánok elleni meccsel kapcsolatban kiemelte, a legfontosabb az volt, hogy a csapat ne becsülje le az ellenfelet, de ez nem történt meg, hiszen már a 4. percben vezettünk, Göröcs góljával, majd Fenyvesi is betalált még az első félidőben. A második félidőben Monostori, az egyetlen magyar aranylabdás, Albert Flórián, valamint Rákosi és Solymosi is gólt szerzett. A hatnál sokkal többet is szerezhettünk volna, de Baróti Lajos a meccs után elmondta, nem szabad túlértékelni a sikert. Éppen a dánok voltak azok, akik ellen első Európa-bajnoki szereplésünk alkalmával egy évvel később bronzérmet nyertünk egy hosszabbításos meccsen Novák Dezső két és Bene Ferenc egy góljával.
1966-ban még Baróti vezetésével szerepeltünk az angliai világbajnokságon, ahol emlékezetes meccsen vertük 3:1-re a brazilokat, de a szovjetek a negyeddöntőben legyőztek minket.
1969-ben jött el a magyar foci egyik nagy csapása,
a marseille-i drámai meccs december 3-án. A magyar labdarúgó-válogatott 4:1-es vereséget szenvedett Marseille-ben a csehszlovák csapattól. Ezzel Magyarország – a futballtörténelem során először – elbukott egy vb-selejtezőt, és nem jutott ki a mexikói vb-re. Mészöly Kálmán a francia város repülőterén mondta azt a Népsportnak, hogy „a mi időnk lejárt".
A szövetségi kapitány, Sós Károly az 1967-ben lemondott Illovszky Rudolf helyét vette át a padon. A magyar válogatottnak 1969. május 25. és november 5. között kellett lejátszania az összes vb-selejtezőjét. A csehszlovákok elleni, prágai vb-selejtezőn Magyarország 3:1-re vezetett, a szünetben Sós kapitány a védelemben kiválóan játszó Mészöly Kálmánt le akarta cserélni. A csapatkapitány, Göröcs János rohant oda Sóshoz, hogy megakadályozza ezt. Sós ekkor engedett, Mészölyt a zuhany alól hívták vissza, de a második félidő elején a magyar szövetségi kapitány mégis cserélt. A csehszlovákok 3:1-ről 3:3-ra egyenlítettek. Ha ezt a mérkőzést Magyarország megnyeri, akkor nincs Marseille, egyenes ágon juthattunk volna ki a mexikói világbajnokságra.
Pótselejtezőt kellett játszani. November 6-án Budapesten a magyar és a cseh szövetségi képviselők tárgyalóasztalhoz ültek, de sem a meccs időpontjában, sem a helyszínben nem tudtak megállapodni. A következő egyeztetésre 1969. november 12-én, Pozsonyban került sor. A felek 6 órán át gyűrték egymást. A csehszlovákok Marseille-t javasolták, mert szerintük ott december elején kellemes az idő.
1969. december 3-án semmi sem jött össze. A 20 órakor kezdődő meccsre 18 órakor indult volna el a csapat a szállodából. Ám ekkor váratlan dolog történt. Hegyi Gyula MLSZ-elnöknek azonnal WC-re kellett mennie, mert gyomorrontást kapott. A csapat Hegyi távollétében nem mert elindulni, majd hatalmas dugóba került. A csapat éppen csak beesett a meccsre, ilyen elképesztő körülmények között kellett tehát tölteni a mérkőzés előtti utolsó két órát.
A Szentmihályi – Kelemen, Mészöly, Ihász, Halmosi, Noskó, Fazekas, Göröcs (Kocsis 81.), Bene, Zámbó, Farkas J. (Puskás L. 81.) összeállítású csapat 4:1-re kikapott, Mészöly 28 évesen mondta azt, hogy „a mi időnk lejárt".
Fotó: Bojár Sándor / Fortepan
„Nem először csalódtam a magyar válogatott játékosaiban, de ekkorát még sohasem" – mondta Sós, aki így mondott le. Lakat Károly, aki ekkor a Fradi edzője volt, már a repülőgépen annyit mondott: „Muhi-puszta, Mohács, Marseille.", vagyis a tatárjáráshoz és az 1526-os mohácsi csatavesztéshez hasonlította a meccset.
Szentmihályi Antalnak, Kelemen Józsefnek, Ihász Kálmánnak, Farkas Jánosnak és Puskás Lajosnak a marseille-i meccs volt az utolsó válogatottsága. Marseille után Göröcs János még egyszer, Mészöly Kálmán még ötször húzhatta fel magára a címeres mezt. Sós Károly lemondását az MLSZ elfogadta, utóda az MTI sportrovatának vezetője, Hoffer József lett. Ő 13 hónapon keresztül 10 meccsen ült a felnőtt csapat kispadján. Lemondása egybeesett azzal, hogy a magyar válogatott Szófiában, Bulgária ellen 1971. május 19-én 3:0-ra kikapott. Az MLSZ ekkor hívta vissza Illovszky Rudolfot, akinek a vezetésével Magyarország az 1972-es müncheni olimpián második lett, míg ugyanebben az évben az Európa-bajnokságon negyedik. Ez az 1972-es müncheni ezüst volt felnőtt világversenyen mindmáig az utolsó érem, amelyet magyar labdarúgó-válogatott szerzett.
Az 1970-es labdarúgó-világbajnokságra kijutó Csehszlovákia nulla ponttal esett i a tornáról.
1975 októberében érkezett el a magyar válogatott 500. hivatalos meccse, az ellenfél megint Csehszlovákia volt idegenben, 1:1 lett a végeredmény. A szövetségi kapitány megint Baróti Lajos volt, akit abban az évben hívtak vissza a csapat élére. Pozsonyban a Rothermel - Nagy III, Bálint, Rab, Lukács - Kovács J., Nyilasi, Pintér - Pusztai, Fazekas, Nagy összeállításban kezdtünk, a gólunkat Várady Béla szerezte az 52. percben.
A korabeli tudósítások külön kiemelték Rothermel Ádámot, aki „bravúrosan, szinte látványosan védett, négy esetben szinte gólnak látszó helyzetben. A 11-es kivédése, majd a megismételt lövés hárítása felejthetetlen marad.” Az Újpest kapusa ezt követően már csak két meccsen védett a válogatottban.
Hamarosan jelentkezünk a sorozat második részével. A magyar válogatott március 20-án játssza majd történetének 1000. hivatalos meccsét a törökök ellen, idegenben, a Nemzetek Ligájában. A kétmeccses párharc arról dönt majd, melyik csapat szerepelhet a következő kiírásban is az NL legmagasabb osztályában.
A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.
