„Tudtunk még beszélgetni egy jót” – így búcsúztak egykori játékosai Garami Józseftől

Garami József mesteredző keddi halálhíréről megrendülten nyilatkoztak korábbi játékosai. A pécsi kezdetekről Márton Gábor, a ferencvárosi közös sikerekről Lipcsei Péter, az MTK-s évekről pedig Halmai Gábor és Kenesei Krisztián nyilatkoztak az Origo Sportnak. Abban mindannyian egyetértettek, hogy emberként és edzőként is óriási hatással volt rájuk a 85 évesen eltávozott legendás szakember, aki edzőként 797 NB I-es mérkőzésig jutott, ami máig rekordnak számít.

„Nagyon-nagyon nehezen jutok szóhoz” – mondta letörten a jelenleg Soroksáron edzősködő Lipcsei Péter. „Csak a legjobbakat tudom mondani Józsi bácsiról, bajnokságot nyertünk vele, nagyon szép időszakot töltöttünk el együtt a Fradiban. Sokat adott a játékos- és az edzői pályafutásomnak is azzal, hogy remekül látta a focit, nagyon jól gondolkodott. Nekem tényleg csak jó emlékeim vannak róla. És nemcsak kiváló edző, de nagyon jó ember is volt. Én tartottam vele a kapcsolatot, ott voltam a születésnapi ünnepségein, és mindig azt mondta nekem, hogy te voltál az egyik legjobb kapitányom. Ez így megmaradt bennem. Az utóbbi években már betegeskedett, de nagyon megrázott ez a hír” – fogalmazott Lipcsei, aki 2004-ben bajnoki aranyérmet ünnepelhetett a vezetőedzővel.

Márton Gábor vezetőedző éppen Paksra, a kedd esti Magyar Kupa-elődöntőre tartott a ZTE csapatbuszával, amikor elértük telefonon. „Mindenki tudja róla, hogy remek munkát végzett az utánpótlásban. Én is nála nevelkedtem ifistaként Pécsen, később a felnőttcsapatban is a játékosa voltam. Egy nagyon felkészült szakember volt, ifiszinten mindent megnyertünk vele. Vagy mondhatnám, hogy ő velünk, mert előtte két korosztállyal is elvesztette a bajnokságot. De nyilván sokat segített ebben, hogy egy nagyon tehetséges korosztály volt a miénk. Ő pedig kihozta belőlünk a maximumot. A felnőttcsapatban is sokan játszottunk együtt ebből az ificsapatból. A Pécsnek abban az időben az volt a legnagyobb erénye, hogy nagyon sok helyi kötődésű és nevelésű futballista szerepelt a csapatban. Mondhatni, ez volt a pécsi futball fénykora, amikor a bajnokságban és a kupában is nagyon eredményesek voltunk” – kivel mással, mint Garami Józseffel.

Az 1985/86-os szezonban ezüstéremre vezette a mecsekaljaiakat, ezt sem sikerült megismételnie senkinek. Irányításával 1990-ban a Magyar Kupát is elhódították a pécsiek, egy évvel később pedig bajnoki bronzot nyertek.

Kenesei Krisztián a középső sor jobbszélén látható, Garami József a középső sor közepén
Fotó: MTI

Kenesei Krisztiánt 19 évesen dobta be a mély vízbe Garami József. „Pont most nézegettem a képeimet, mert szeretnék megemlékezni róla. Az egyik kedvenc edzőm volt. Amikor 1996-ban az MTK-ba került, gondolkodás nélkül betett engem a kezdőcsapatba, pedig olyan csatárok voltak a klubnál, mint Orosz Feri, Csertői Aurél vagy Füle Anti - csupa válogatott játékos, mégis nekem adott bizalmat. Én nagyon-nagyon szerettem őt emberként és edzőként is. Megrendít, hogy eltávozott tőlünk. Ez egy szomorú nap az egész labdarúgás életében. Én csak a jóra emlékszem, például arra, hogy vele lettünk bajnokok az MTK-val, aztán engem elvitt Győrbe magával 2000-ben, amikor ott lett vezetőedző. Szívesen mentem, nagyon jó kis csapatot hozott össze, szinte pénz nélkül negyedikek lettünk. Én tényleg nagyon szerettem Józsi bá'-t” – nyilatkozta Kenesei, aki jelenleg az MTK Budapest II. csapatának a pályaedzője, ahol a támadók egyéni képzéséért felelős edzőként dolgozik.

Halmai Gábor azzal kezdte megemlékezését, hogy Józsi bácsi olyan ember volt, akit szinte mindenki szeretett. „Emberséggel állt hozzánk mindig. Amellett, hogy a foci volt az élete, emberi oldalról is nagyon sokat kaptunk tőle” – emlékezett vissza az Illés Akadémia elnöke. „Tiszteltük emberként és edzőként is. Ő úgy is ki tudta érdemelni a tiszteletet, hogy nem hangoskodott, a viselkedésével, a hozzáállásával olyan megbecsülést vívott ki, hogy minden játékosa szerette és tisztelte egyben. Az MTK-val közösen nyertünk bajnoki címet, és a legnagyobb erénye az volt, hogy a pályán lévő 10 játékosból az egymás mellett futballozó kettes-hármas egységek – védők, középpályások, csatárok – összeállításánál nagyon tudta, hogy kiket kell egymás mellé tenni. Ez a fociban nagyon fontos, és ő ezt nagyon eltalálta mindig. A közelmúltban találkoztam vele Pécsen, meglátogattam, nem volt jó bőrben, le volt fogyva szegényem, de tudtunk még beszélgetni egy jót. Nem gondoltam volna, hogy nem lesz több alkalmam beszélni vele. Megrázó, nagyon-nagyon sajnálom.”