Hétfőn a 88. percben becseréltek a Vasas elleni bajnokin. Mi történt ezután?
Már korábban is szerettem volna beállni, nagyon spannolt, hogy tévés mérkőzést játszunk, de az is, hogy a Vasas az ellenfél. De alapból nagyon szeretek focizni és segíteni a BVSC-nek. Ahogy beálltam, éreztem, hogy valami itt történni fog, benne volt a levegőben. Bár a játékom nem tükrözte ezt egyből, mert volt pár hibám. Aztán eljött a 95. perc, én pedig úgy éreztem, ha edzésen mostanság is megpróbáltam félpályáról beívelni a kapuba, miért ne lehetne most is? Már előtte is láttam egy bedobásnál, hogy kinn áll a kapus. Gondoltam, ha lesz rá lehetőségem, biztosan megpróbálom, és Istennek hála, sikerült.
Bátor, rámenős játékosnak tartanak, és a lövés előtt is sikerült labdát szerezned. Te hogy emlékszel vissza rá?
Az egyik barátomról fordultam le, Cseke Beniről, és úgy éreztem, csak úgy tudom 100 százalékosan jól elrúgni a labdát, ha lövés után eldőlök, szóval nem elcsúszás történt. Amikor visszanéztem, úgy láttam, talán ha egy-egy centire volt a labda kapufától és a kapus kezeitől. Szinte hibátlan volt.
Milyen reakciókat kaptál? Az a televízióból is látható volt, hogy a szurkolók és a játékostársaid szinte kikeltek magukból, Csábi József vezetőedző pedig a pályára sprintelve ünnepelt.
Amint vége lett a meccsnek, rögtön elkaptak egy interjúra, a társak pedig már az öltözőben vártak rám, és egyszerre elkezdtek ujjongani, tapsolni. Frenetikus hangulatban együtt ordítoztunk, nagyon jól éreztem magam. Az életemben ilyen intenzív élmény még sohasem ért; tévés meccsen, az NB II-ben, a Vasas ellen győztes, félpályás gól a 96. percben – 31 évesen jött el ez a pillanat.
Korábban is próbálkoztál már ilyen távolról gólt szerezni?
Megmondom őszintén, én minden évben megpróbálom, amikor látom, hogy kinn áll a kapus. Most is és máskor is úgy éreztem, hogy nem fog tudni visszaérni a kapujába, magamat pedig képesnek tartom arra, hogy akár félpályáról gólt tudjak lőni. Pár hónapja edzésen is ez történt, ballal megkínáltam egy távoli lövéssel a kezdőkapusunkat. Minden nagyon hasonlított a mostanira, csakhogy a felső kapufáról a labda éppen a gólvonalra pattant, és nem ment be a labda.
Kollégáim máris úgy neveztek el téged, hogy a zuglói Beckham, anno ugye az angol középpályás is rúgott egy emlékezetes, félpályás gólt. Maradhat a becenév?
Jó becenév, bár eddig a zuglói Maradonának hívtak.
Eddig vagy a gól óta?
Eddig, de akkor mostantól talán Beckham leszek (nevet).
Maradonára miben hasonlítasz, úgy tudsz cselezni?
Súlyproblémáim voltak pár évvel ezelőtt. Az előzmény, hogy Hrepka Ádám csapattársammal összekaptunk edzésen, de csak a szokásos kis vita volt, semmi komoly. Utána az öltözőben azzal fogadott, hogy én vagyok a zuglói Maradona. De nem csúfolásból, én legalábbis kiváltságnak éreztem, hogy így nevezett el egy Hrepka Ádám, aki sok mindent elért a fociban.
Én inkább ollózós gólt vártam volna tőled a szakmád miatt.
Az a keddi edzésen már megvolt, csak nem sikerült tökéletesen az Újpest II elleni meccsen. Azt nem sikerült berúgni, úgyhogy valami mással kell majd próbálkoznom.
És az milyen élmény, amikor a játékostársak haját ollózod barberként? Mert úgy hallottam, hogy te nyírod az egész csapatot. Kinek a hajával van a legtöbb gond?
Ezt nem árulhatom el, csak azt, hogy mindenkiével nehéz (nevet). Kreatív munkának tartom, de természetesen nem megy a foci rovására, a sport áll az első helyen. De gondolnom kell a jövőmre is, már 15-20 éve csinálom, és nagyon szeretem.
Ha valaki Beckham-sérót kérne, bevállalnád?
Attól függ, melyiket, a kopaszt vagy a hosszú hajút.
Kisteleki István sportigazgató úrnak is vállalsz vágást?
Nem, de egyszer már megkért, hogy vigyek neki egy hajvágót.
2019-ben a BLSZ I-ben szereplő BVSC-hez igazoltál, és később azt mondtad, ez volt életed legjobb döntése. Most is így gondolod?
Egyértelműen. Meghatározó volt számomra, amikor Gabala Krisztián ide hívott. Nagyon sok mindent megéltem azóta itt, elég lenne összehasonlítani a mostani pályáinkat az akkoriakkal. Amikor idekerültem, még egy gazos-erdős területen fociztunk a BLSZ I-ben, muszáj is volt feljutnunk. De azt se felejtsük, hogy BLSZ III-ból indult a csapat, azóta kicsit átalakult a történet. Ez egy kisebb csoda, hogy most az NB II-ben nemcsak, hogy futballozok, de még gólt is lövök. Reméljük, hogy a határ a csillagos ég.
A csodagólok szerzői – említhetném Koplárovics Bélát vagy Zsóri Dánielt – néha megtorpannak az esemény után. Te érzel magadban annyi önbizalmat, hogy ez az álomgól a javadat szolgálja?
Bármi is történt velük, mindenki emlékszik a nevükre, hátha én is ilyen leszek. Vágyom a Real Madridba, de nem látom már reális esélyét annak, hogy külföldön focizzak.
Van még hiányérzeted a pályafutásodat illetően? Debrecenben nem voltál messze az NB I-es bemutatkozástól.
Sajnos nem sikerült debütálnom, kissé bánom is, hogy Debrecenből Gyirmótra igazoltam. De semmin sem kesergek. Nem mondom, hogy nem változtatnék egyes dolgokon, de azért mindig is ott van egy magyar futballista szeme előtt, hogy az NB I-ben minimum egyszer, de lehetőleg minél többször pályára tudjon lépni. Ez egy hiányérzet, de semmit sem sajnálok, mindennek a pozitív oldalát igyekszem nézni.
A BVSC mire viheti idén, aztán majd a későbbiekben?
Idén most egy kicsit nehezebb lett a vége, mindenképpen a bennmaradás a cél. Sőt, én inkább azt mondanám, hogy egy top 10-es hely elérése. Viszont ha így építkezünk, és én már jó pár éve látom, milyen fejlődés zajlik Zuglóban, semmi sem elképzelhetetlen.