Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAz UEFA második számú nemzetközi kupasorozatában jó eséllyel egy olyan döntő jöhet össze, amelyben a résztvevő csapatok ugyan egy top bajnokságból érkeznek, de a saját tabellájuk második feléből lépnek majd be a fináléba. Egészen konkrétan a Premier League 15. helyezett Manchester United és a 16. helyezett Tottenham játszhat jelen állás szerint az Európa-liga trófeájáért. Ilyen furcsa párosításra legutóbb ebben a sorozatban a 2009/2010-es kiírásban volt példa, akkor pedig éppen a Gera Zoltánnal felálló, a PL-ben 12. helyen zárt Fulham kapott ki 2-1-re a spanyol élvonalban kilencedikként végzett Atlético Madridtól. Ugyanakkor nem ez volt az egyetlen döntő, amelynek egyik résztvevője gyengélkedett a saját pontvadászatában, a top öt bajnokság valamelyikében.
Persze a jelenlegi párosítás kapcsán lesz még egy visszavágó is, és a három-, illetve a kétgólos előny (az United az első meccsén 3-0-ra verte az Athletic Bilbaót, míg a Tottenham 3-1-re a Bodø/Glimtet) sem jelent százszázalékos garanciát a döntőbe jutás kapcsán, plusz a Premier League sem ért véget, bár mindkét együttes esetében maximum a 12. hely lehet már csak elérhető a tabellán. A manchesteriek és a londoniak szezonját már tényleg csak ez az egy trófea mentheti meg, mert matematikailag ugyan nem eshetnek ki a PL-ből, de a bajnoki címeket tekintve társrekorder Manchester United (20-20 címe van a klubnak és a Liverpoolnak) és nagy álmokat dédelgető londoniak esetében is abszolút csalódás a tabella második felében elfoglalt hely, ráadásul annak is inkább a kieső zónához közeli fele. Az Európa-liga megnyerése azonban hatalmas tett lenne bármelyik csapattól, mert a trófea mellett ez indulást jelentene a Bajnokok Ligájában. Ugyanakkor, ha valaki követi az angol élvonal küzdelmeit, láthatja, miért vannak ennyire mélyen ezek a csapatok, ha csak az elmúlt öt fordulót nézzük három körrel a vége előtt, a United egyszer sem, míg a Tottenham csak egyszer volt képes győzni, ők is csak a ligautolsó ellen. Persze innen is lehet nemzetközi szinten (majdnem) csodát tenni, legutóbb erre pedig a Gera Zoltánt is a soraiban tudó Fulham volt képes.
Fotó: BEN STANSALL / AFP
Tényleg csak az Európa-liga mentheti meg a Unitedet és a Tottenhamet
Mondjuk némi vigaszt azért az nyújt, hogy az idei három csatájuk legalább izgalmas volt, kétszer a bajnokságban, egyszer pedig a Ligakupában csaptak össze. Tavaly ősszel találkoztak először a PL-ben, és rögtön egy emlékezetes meccset játszottak egymással. Az Old Traffordon 1-0-s vendég vezetésnél a United csapatkapitánya, Bruno Fernandes piros lapot kapott a félidő vége előtt, ezzel emberhátrányba is került a Manchester. A dolog pikantériája ezen kívül még az volt, hogy ez volt a portugál játékos első piros lapja 242 manchesteri mérkőzése alatt. A végeredmény aztán rendkívül sima, 3-0-s Tottenham siker lett, ami sokkolta a több tízezer hazai szurkolót.
Decemberben aztán ismét keresztezte a sors a két csapat útját, ekkor a Ligakupa negyeddöntőjében küzdöttek meg egymással és egy rendkívül izgalmas találkozón 4-3-ra a Tottenham győzött és jutott tovább a sorozatban. Harmadik alkalommal ismét a PL volt a meccs helyszíne, és a londoniak harmadszor is nyertek, igaz, ezúttal egy korai gólos 1-0-lal. Összességében, ha a mostani szezon mérkőzéseit nézzük, akkor a Tottenham háromból háromszor verte meg a Manchester Unitedet, ami számukra kedvező előjel lehet, ha tényleg ez a párosítás lesz az El döntőjében. Ráadásul a sorozat végső győztese a következő szezonban a Bajnokok Ligájának főtáblájára kerül, ami a két csapat PL-helyezése mellett egészen szürreális helyzetet teremtene.
Fotó: GUILLERMO MARTINEZ / ANADOLU
Rúben Amorim, a Manchester United portugál menedzsere, már hetekkel ezelőtt belátta, hogy csak az El mentheti meg az ő és a csapata szezonját, ezért gyakorlatilag a B csapatát játszatja a bajnokságban, néhány fiatallal kiegészülve, abban bízva, hogy a United sztárjai megfelelően pihenten és motiváltan lépnek majd pályára a Bilbao elleni visszavágón és az esetleges döntőben, amit éppenséggel szintén Bilbaóban rendeznek majd. A hétvégi, Brentford elleni 4-3-as vereség alkalmával 18 és 20 éves fiatal is volt a kezdőben, miközben mondjuk Bruno Fernandes, Casemiro és Harry Maguire is csak a kispadon kezdett.
A manchesteriek a Lyon elleni, egészen elképesztő párharc közben jöhettek rá, hogy mindent be kell áldozni az El-ért és ezzel a jövő szezonbeli BL-indulásért.
Fotó: GLYN KIRK / AFP
Gera Zoltán és a Fulham volt erre legutóbb képes
Más szóval katasztrofális roncsderbi az, amit ezek ketten művelnek Angliában, de a nemzetközi porondon jó eséllyel a kupáért szállhatnak majd egymás ellen harcba. Az Európa-ligában erre legutóbb 15 éve volt példa, akkor pedig a korábbi kiváló válogatott futballistával, Gera Zoltánnal felálló Fulham jutott el a fináléba, ahol végül a kétszer 15 perces hosszabbításban kapott góllal 2-1-re kaptak ki az Atlético Madridtól. Akkor a bajnokságukban végül a 12. és a 9. csapott egymással össze a nemzetközi döntőben, azaz finoman szólva sem a krém esett egymásnak a meccsen. Geráék menetelése azonban a mai napig emlékezetes, a londoni „kiscsapat" kiejtette a Juventust, a Wolfsburgot és a Hamburgot is a menetelés során. Azonban végignézve a Bajnokok Ligáját és jogelődjét, valamint az El-t és a jogelődjeit (UEFA-Kupa és Vásárvárosok Kupája), az látható, hogy többször is előfordult már, hogy a hazai pontvadászatban gyengélkedő csapat az európai porondon oroszlánkarmokat villantott.
A Tottenham például már nem is egyszer volt képes erre a bravúrra:
- az 1971/1972-es UEFA Kupa sorozat döntőjében Tottenham–Wolverhampton Wanderers meccs volt, ahol a 6. ment a 9. ellen,
- egy évvel később Tottenham–Feyenoord meccs volt, az angolok a 11. helyen végeztek a bajnokságban és
- az 1983/1984-es UEFA Kupa sorozat döntőjében a Tottenham–Anderlecht találkozónál a londoniak az angol élvonalban a 8. helyen voltak.
A Spurs egyébként a listán az első és a harmadik meccset is megnyerte.
Maradva a szigetországiaknál és ennél a sorozatnál, az időben kicsit visszaugorva, még a Vásárvárosok Kupája döntőjébe jutott be és végül nyerte meg azt úgy a Newcastle 1969-ben a legendás csatársorral felálló Újpest ellen, hogy a bajnokságban a 9.-ek lettek. Egy évvel később pedig a 12. Arsenal játszott ebben a sorozatban döntőt az Anderlecht ellenében. Azonban még ennél is nagyobb bravúrra volt képes az 1960-61-es idényben a Birmingham, amely a Roma ellen döntőzött, miközben a 22 csapatos bajnokságban a 19.! helyen végzett. Arra pedig talán már sokan emlékeznek, amikor az Európa-liga 2006-os fináléjában a 14. Middlesbrough volt a kupaspecialista Sevilla ellenfele. Mindenképpen megjegyzendő, hogy nemcsak az El-ben, hanem a BL-ben is megesett ilyen csoda, méghozzá annak jogelődjében, a BEK-ben az 1981/82-es idényben, akkor a 11. Aston Villa a Bayern Münchennel találkozott a fináléban - és nyert.
Ha az angol csapatokat nézzük, feltűnő, hogy kiemelkednek a top öt bajnokság együttesei közül abban az értelemben, hogy egy relatív rossz bajnoki szereplés mellett is kupadöntőt játszhattak. Konkrétan összesen tíz alkalommal fordult elő, hogy úgy szerepelt szigetországi együttes egy nemzetközi fináléban, hogy otthon nem éppen a legjobb napjait futotta. Az angolokat követik hat ilyen szerepléssel a La Liga tagjai, itt az UEFA Kupában és az El-ben szerepeltek csapatok, név szerint és időrendben, mellette zárójelben a bajnokságban zárt helyezésével: Espanyol 1988. (14), Alaves 2001. (10), Espanyol 2007. (11), Atlético 2010. (9), Bilbao 2012. (10) és a Sevilla 2023. (12). A németek szorosan a spanyolok mögött szerepelnek, nekik ötször jött ez a siker össze, ha lehet így fogalmazni, szintén a második számú kupasorozatban (Mönchengladbach 1979., 10. hely, Köln 1986., 13. hely, Schalke 1997, 12. hely, Werder Bremen 2009., 10. hely és Frankfurt 2022., 11. hely).
A dobogóról leszorultak az olaszok és a franciák, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mindkét esetben nemcsak a második számú kupasorozatban, hanem a Bajnokok Ligájában is összehozták ezt a nem mindennapi tettet. A Serie A-ban a Milan 1958-ben a 9. lett, de mellette érdekelt volt a BL jogelődjének döntőjében. Emellett 1990-ben a Fiorentina a 12. helyen zárva döntőzött a második számú sorozatban, míg 1994-ben az Inter a 14. lett az olasz élvonalban és játszott a fináléban az UEFA Kupában. A franciák esetében pedig 1956-ban a Reims a BL elődjének fináléjában (ez volt a első BEK-döntő, amit a Real nyert a franciák ellen) volt érdekelt úgy, hogy a bajnokságban a 10. lett, míg a Bordeaux 1996-ban az UEFA Kupában döntőzött a 16. bajnoki helye mellett.
Persze mindez egyelőre csak elméleti felvetés a két angol klub kapcsán, mert május 8-án még a visszavágók jönnek, amelyek során akár meglepetés eredmények is születhetnek.
