Legia Varsó, Partizán Belgrád, CFR Cluj és Hapoel Beer-Sheva. Ez a négy csapat várta kiemeltként, hogy kit kap ellenfélnek az Európa-liga selejtezőjében. Ugyan egyik csapat sem ígérkezett volna könnyű ellenfélnek, mégis azt mondhatjuk, hogy a Paksnak szerencséje volt a sorsolással, amikor kiderült, hogy a CFR Cluj, azaz a kolozsvári vasutas lesz Bognár Györgyék első ellenfele.
Hogy ez miért jó a Paksnak? Először is, mert a Legia és a Partizán is sokkal erősebb, mint a román élvonalban (Superliga) a bajnok FCSB mögött kilenc ponttal lemaradva a második helyen záró CFR. A Hapoel ugyan szinte biztosan gyengébb, de ki tudja, hogy az izraeli helyzet miatt hol kellene lejátszani az idegenbeli meccset? Kolozsvár meg mégiscsak itt van a szomszédban, még akkor is, ha egy kiadós, 7 órás buszozással érhető el. Ráadásul szegről-végről egy magyar(os) csapatról van szó.
A klubot a címerében is szereplő 1907-ben alapították Kolozsvári Vasutas Sport Club néven, a nevében ma szereplő CFR pedig ugyancsak a román állami vasúttársaságra utal. A CFR az I. világháború előtt, 1911-ben nyert egy erdélyi bajnoki címet, majd a háború lezárása és az új, trianoni határok kijelölése után vette fel (adták rá) a CFR nevet. A két világháború között a csapat többnyire a román másodosztályban (Divizia B) küzdött, olykor-olykor pedig a harmadosztályba (Divizia C) is benézett. Az élvonalban 1947-48-ban, a Ferar Cluj nevű klubbal történt összeolvadás után mutatkozhatott be. Két idény után azonban immár önerőből kiesett, és egészen 1969-ig kellett várni, hogy újból élvonalbeli foci legyen a vasutas pályán.
A csapatot az élvonalba visszavezető edzőlegenda, Constantin Radulescu nevét viseli ma a CFR stadionja:
1976-ig a csapat talán egyetlen szezont, az 1972-73-as idényt kivéve folyton a kiesés ellen kellett, hogy küzdjön. A kivételt jelentő idényben viszont az ősellenség Universitatea Clujtól megszerzett kétszeres román gólkirály, Mihai Adam vezérletével az ötödik helyen zárt a csapat, a szezon során borsot törve a fővárosi nagy csapatok (Steaua, Rapid, Sportul Studentesc) orra alá is. 1976-ban aztán már semmi nem tudta megmenteni a kieséstől a vasutast, amelyik nem is játszott több élvonalbeli meccset a 20. században.
2002-ben a kolozsvári magyar üzletember, Pászkány Árpád és az ECOMAX nevű cége karolta fel a harmadosztályból frissen feljutott CFR-t, amelyik 2004 nyarán ismét élvonalbeli csapatnak mondhatta magát. A következő nyáron pedig már Európában is megmutathatta magát, olyannyira, hogy egészen a döntőig menetelt a Intertotó-kupában, ahol aztán 4-2-es összesítéssel maradt alul a francia Lens-nal szemben.
A 2007-08-as idény elején már az UEFA-kupában mutatkozott be a csapat, és 2008 tavaszán megszerezte fennállása első bajnoki címét, megtörve a bukaresti klubok két évtizedes uralmát. Sőt, még a Román Kupát is besöpörte a CFR, azaz megszületett a klub első duplázása. Ősszel pedig jöhetett a Bajnokok Ligája! Így vette kezdetét a kolozsvári CFR történelmének aranykora. Pászkánynak olyan elismert korábbi román játékosok sem tudtak nemet mondani, mint Dorinel Munteanu vagy Ioan Andone, akik edzőként sem vallottak aztán szégyent.
Pászkány Árpádnak (balra) sokat köszönhet a CFR:
Bemutatkozásként egy 4. hely az A csoportban a Roma, a Chelsea és a Bordeaux mögött, az Olimpicóban aratott 2-1-es győzelem pedig megsüvegelendő siker volt. A CFR 2010-ben és 2012-ben is bajnok lett, utóbbit követően pedig a klubtörténelem legnagyobb nemzetközi bravúrja is összejött: a vasutas 3. helyen továbbjutott a BL-csoportjából (átkerült az Európa-ligába), méghozzá úgy, hogy oda-vissza verte a portugál Bragát, az utolsó fordulóban pedig 1-0-ra nyert az Old Traffordon a Manchester United ellen, egy, a csoportot megnyerő angol csapat számára már tét nélküli meccsen. A CFR-ben ekkoriban olyanok játszottak, mint Rui Pedro, Rafael Bastos, Luis Alberto vagy a görög válogatott Pandelisz Kapetanosz.
A pénzügyi gondok és az adóhatóság 2012 után a CFR-t is utolérték, Pászkány többet volt bíróságon, mint a klubházban és 2016-ig egy Román Kupa kivételével nem is nyert semmit a klub. 2017-ben aztán Marian Băgăcean, egy román üzletember átvette a klub többségi tulajdonát, és újból sínre tette a CFR-ét. A magyar bajnokságból jól ismert, mi több 9-szeres magyar válogatott
Vasile Miriuta helyére Dan Petrescu érkezett a kispadra, akinek az irányításával a bordó-fehérek ismét megállíthatatlanul robogtak.
2018 és 2022 között sorozatban öt bajnoki címet nyert a csapat, Petrescu pedig mindegyikből kivette ilyen-olyan mértékben (többnyire oroszlánrészt vállalva) a részét.
Európában azonban már elmaradtak a korábbiakhoz hasonló bravúrok, de azért a nagy bajnoki aratás idején két-két Európa- és Konferencia-liga főtábla csak összejött. Az előző idényben a Neman Grodno és a Maccabi Petah Tikva legyőzése után a ciprusi Pafosz állta az útjukat a Konferencia-liga rájátszásában.
Szóval ez a csapat már messze nem az egykor a BL-ben vitézkedő CFR, azért jó lesz óvatosnak lennie a Paksnak, és észben tartani, hogy egy évvel ezelőtt a román másodosztályú (igaz, kupagyőztes) Corvinul Hunyadvár bizony csúnyán elbánt vele.
Az alapításakor kétséget kizáróan magyar klub volt a vasutas, de a trianoni határátrajzolás és az erdélyi el-, illetve bevándorlás a CFR arculatát is átszabta. Bár Kolozsváron a helyi magyarok inkább szurkolnak a CFR-nek, mint szélsőségesen magyarellenes U-nak (Universitatea Cluj), még Pászkány Árpád irányítása alatt sem volt jellemző, hogy magyar játékosok sora futkosott volna a szép bordó mezben. Az elmúlt két évtizedben Lang Ádám egy szezonos szereplése mellett a legtöbben Vass Ádám kolozsvári időszakára emlékezhetnek, aki valóban le tudta tenni a névjegyét a 2012-13-as idényben Kolozsváron.