Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huTörténete legnagyobb sikerét érte el a magyar minifutball-válogatott, miután az azerbajdzsáni világbajnokságon ezüstérmet szerzett. A hazaérkezés után Trencsényi János szövetségi kapitányt kérdeztük a vb-ezüstéremről, az odavezető útról és a jövőbeli tervekről.
A magyar minifutball-válogatott fantasztikusan szerepelt a Bakuban megrendezésre kerülő vb-n, amelyen történelmi ezüstérmet nyert a csapat. A szövetségi kapitány, Trencsényi János büszke is a csapatra.
Fotó: Vaszkó Viktor
Nagyon nagy dolog a történelmi vb-siker
A felkészülés közben milyennek látta a csapatot, benne volt ez a kiugró eredmény?
Elég rövid időnk volt a felkészülésre, de a óriási értéke az a csapatnak, hogy a mag az együtt maradt. Azokon a dolgokon kellett csiszolgatni, ami eddig nem működött olyan jól. Egy másik része a felkészülésünknek az volt, hogy azt a néhány új játékost – akik végül bekerültek az utazókeretbe – hogyan tudtam beépíteni a csapatba. Erről szólt a felkészülésünk, melynek nagyon fontos része a kassai Nations Games, ahol négy nemzetközi mérkőzésen tudtunk szerepelni és ott láttam, hogy hol is tartunk. Hogy benne volt-e ez a kiugró eredmény a felkészülésünk során? Őszintén?
Nem volt benne. Az előző évben Szarajevóban egy elég sima vereséggel már az első egyenes kieséses párharcban kiestünk a szerbek ellen az Európa-bajnokságon. Nem terveztem semmit előre, a célom az volt, hogy meccsről meccsre fejlődjünk és meglátjuk ez mire lehet elég.
A létesítmény, a helyszín, a körítés mind világszínvonalú volt. Mennyit dobott ez a játékosok teljesítményén?
Az előző világbajnokságon két évvel ezelőtt sajnos nem tudtam részt venni. A tavalyi szarajevói- és a három évvel ezelőtti kassai Európa-bajnokságon voltam ott, azok a szervezések meg sem közelítették a mostanit. Itt sokkal nagyobb volt a csarnok, sokkal jobb volt a reklámja az egésznek és a hazai csapat rendre telt ház előtt játszott. Ez volt az eddigi legjobb szervezés. Elnökünkkel (Tibor Dávid, - a szerk.) is arról beszélgettünk, hogy nagyon fejlődik a WMF szervezése és mivel Azerbajdzsán minifutball nagyhatalom (korábban a 2022-es Európa-bajnokságot nyerték meg és regnáló BL-győztesek is, - szerk. ), mindent meg is tettek a világbajnokság alatt azért, hogy maximálisan ki legyenek szolgálva a csapatok a játékosok és a szurkolók is. A teljesítményünket úgy gondolom még sem ez, sokkal inkább a Tibor Dávid vezette szurkolóink és néhány játékosunk családtagjainak jelenléte, támogatása segítette. A mérkőzéseken folyamatosan buzdítottak minket, ez sokat dobott a teljesítményünkön.
Milyennek ítéli meg a mezőnyt? Sokat fejlődött a minifutball az elmúlt esztendőkben?
Sokkal erősebb torna volt, mint az előző Európa-bajnokság. Azt szokták mondani, hogy a vb kicsit könnyebb, más kontinensekről is jönnek válogatottak, ahol nem annyira magas szinten űzik a minifocit, mint Európában. Ez most nem így volt – talán csak India lógott ki – nagyon kiélezett csoportok is voltak és páran már a csoportmérkőzések során elvéreztek, elég csak Szlovákiára gondolni. Volt egy csoport, ahol az USA és Kazahsztán már tétnélküli zárómérkőzésen együtt búcsúzott. Ez egy dinamikusan fejlődő sportág. Mauritánia ellen játszottunk a négy közé kerülésért, nagyon megizzasztottak minket, 1-0-ra tudtunk győzni, úgy hogy a második félidőben csak a védekezésre tudtunk figyelni, a többire nem maradt erőnk.
Ha így fejlődik ez a sportág, akkor az amatőr jelzőt el is lehet engedni pár éven belül.
Egységes, jó benyomást keltő, taktikus válogatott szerepelt Azerbajdzsánban. Mennyire elégedett a csapat teljesítményével?
Maximálisan elégedett vagyok a csapat teljesítményével, bár a világbajnoki döntőben kikapni nagyon rossz érzés. A mérkőzés után azt gondoltam akár azt a mérkőzést is megnyerhettük volna, ha nem kapunk tíz perc alatt három gólt, ha kicsit élesebbek vagyunk. Néhány nappal a döntő után azt mondom, így is óriási csoda, hogy a döntőbe jutottunk. Több csapat elvérzett az egyenes kieséses szakaszban, ugyanúgy nekünk is egy hajszálon múlt nagyon sok mérkőzés: a portugálok ellen hátrányból álltunk fel, Mauritániát 1-0-ra sikerült legyőznünk, úgy hogy a második félidőben már ők domináltak. A szerbek ellen maximálisan a védekezésre rendezkedtünk be és végül büntetőkkel győztünk. Úgy gondolom kihoztuk ebből a világbajnokságból, amit csak lehetett és nagyon büszke vagyok a játékosokra, a stábra - mindenki kellett ahhoz, hogy ezt az eredményt elérjük. Az, hogy egységes, jó benyomást keltő taktikus csapat voltunk, ahhoz nagyon kellett a kassai Nations Games. Ott fejlődött nagyon sokat a csapat. Az edzésre járás úgy gondolom ’alap’ egy válogatottban, a szlovákok elleni páros mérkőzés az teljesen más, mint elmenni egy másik országba egy tornára és versenykörülmények között játszani. Ez nagyon kellett nekünk, hogy lássuk, még sehol sem tartunk és még többet kell tennünk, hogy eredményesek legyünk. Le a kalappal a csapat előtt, hogy ott megértette, hogy még többet kell tennünk, hogy a világbajnokságon még jobbak legyünk és végül a vb utolsó napjának utolsó mérkőzésén is szerepelhessünk.
Fotó: Vaszkó Viktor
A világbajnokság fináléjában a hazai csapattal került szembe a válogatott, végül 7000 néző előtt Azerbajdzsán bizonyult jobbnak. Mit lehetett volna máshogy csinálni?
Ha újrajátszanánk a meccset, szerintem már nem lenne 0-3 tíz perc alatt, de olyan nyomással szembesültünk a pályán az ellenféltől és a szurkolóktól, amire nem tudtunk felkészülni. Hiába beszélgettünk róla videózás alatt, más dolog beszélgetni róla és megint más megtapasztani. Tíz perc kellett, mire felébredtünk, akkor már 0-3 volt oda. Talán segített volna, ha a záróünnepség nem a vb döntő előtt van. A pályán nem tudtunk egy percet sem eltölteni bemelegítéssel, a himnuszoknál szembesültünk az atmoszférával. Az ellenfél nekünk jött és nagyon nehéz helyzetbe kerültünk. 1-3-nál volt egy helyzetünk, amit ha kihasználunk talán máshogy alakult, de az ellenfél nagyon okosan játszott. Majd a következő vb döntőben máshogy fogunk viselkedni.
Magyarország két éve harmadik, idén második helyen végzett a vb-n? Mindkét versenyen erőn felül teljesített. Mit gondol, mi kell ahhoz, hogy megragadjunk a minifutball élvonalában?
Mind a kettő bravúrkategória, ez egyértelmű! Azt gondolom még több munka kell. Nagyon fontos a merítési lehetőség, a minőség, hogy milyen játékosok állhatnak a rendelkezésünkre a felkészülés során. Ha megvan a minőség, az meghatároz mindent, akkor a taktikai repertoárt is tudjuk bővíteni. Fizikálisan is le kell, hogy legyen edzve mindenki, mert már az is látszik itt, hogy minden csapatban olyan játékosok vannak, akik le tudnak játszani sorozatban akár több mérkőzést is. Kevés játékossal nagyon nehéz hozni folyamatosan az elvárt szintet, egy sérülés könnyen a csapat szereplésébe kerülhet. Rengeteg 5+1-es játékos van, akik tornákon vesznek részt, mégis kevés az olyan játékos, aki két hétig nélkülözni tudja a munkahelyét, a családját vagy a nagypályás/futsal karrierjét. Ezáltal be is szűkül a válogatási rendszer.
Elnök úrral és vezetőséggel idén is le fogunk ülni átbeszélni a lehetőségeinket, mert a célunk az, hogy lépést tartsunk az élmezőnnyel, látjuk, hogy a világ fejlődik, de magyarországi viszonyokban ez nem könnyű. Azon vagyunk, hogy minél több dolgot megragadva, minél ütőképesebb válogatottat tudjunk kiállítani a következő Európa-bajnokságra és világbajnokságra.
Fotó: Vaszkó Vitor
Játékosként 139-szer játszott a magyar futsal válogatottban, szerepelt a legmagasabb szinteken. Szakmailag hova helyezi a szövetségi kapitányként szerzett világbajnoki ezüstérmet?
Különválasztanám a kettőt, hiszen az egyiket játékosként éltem meg, a másikat edzőként. Ez teljesen más. Játékosként önfeledten tudsz örülni minden egyes győzelemnek, edzőként már a következő mérkőzésen, mérkőzéseken jár az eszed. Sok játékos mondta is, hogy mi lenne, ha egyszer örülnék, de igazán csak annak tudtam örülni, hogy bejutottunk a döntőbe. Pár nappal később ezt már máshogy látom. Összehasonlíthatatlan így a kettő, más a sportág is, és más a betöltött szerepem is. Remélem lesz még sikeres Európa-bajnokságunk vagy világbajnokságunk és könnyebb lesz a párhuzam, de az tény, hogy egyre nehezebb lesz. Le a kalappal mindenki előtt, meccsről-meccsre jobban szerepeltünk és azt vettem észre, hogy egyre jobban hisznek bennem, ez nekem is egyre nagyobb erőt adott. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk szurkolóktól is, ez nagyon jól esik. Van értelme annak amit csinálsz.
Akármilyen sportágban vagyunk, ennek a kis országnak minden sikert meg kell ragadnia és nem azon keseregni, hogy ’csak’ másodikok lettünk, hanem annak örülni önfeledten, hogy ezüstérmesek lettünk a világbajnokságon.
Lehet, hogy a televízió képernyői előtt úgy látták a nézők, hogy a döntő nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna – ebben biztos vagyok, hogy nem csak én, hanem a játékosok is így látták. De ha valaki végig követte a felkészülésünket, a kassai szereplésünket, vagy a vb-n a mérkőzéseinket és látta, hogy miként jutottunk el a világbajnoki döntőig, akkor biztos vagyok benne, hogy mind mellettünk áll és soha egy rossz szót nem fog mondani a szereplésünkre. Nagyon nagy dolgot vittünk véghez. Azért csináljuk, hogy minél több szurkolónak örömet okozzunk és azt láttam az arcokon, hogy ez sikerült. A játékosok is ugyanígy gondolják, és nekik is ez volt a céljuk. Remélem a jövőben is hasonló sikereket fogunk elérni, de nem szabad elhinni, hogy innentől kezdve már mindig jók leszünk, éremért fogunk játszani, hanem meg kell maradnunk a realitások talaján. Mert ha elveszítjük a realításunkat, onnantól kezdve az irreális célok félre fognak minket vezetni és az eredményben fog a legjobban visszatükröződni.
- Kapcsolódó cikkek:
