Sikou Niakaté – nem a portugál Bragában futballozó névrokona – Párizsban született és ott is kezdett el focizni. Gyerekkorától kezdve mindig arról álmodott, hogy egy nap pályára léphet a Manchester United színeiben. Rajongott David Beckhamért, és Patrice Evra játékát is nagyon kedvelte.

Fotó: LINDSEY PARNABY / AFP
Már gyerekként is rajongott a Manchester Unitedért
A pályafutása ígéretesen indult, magas testfelépítése és játékstílusa miatt egyesek a Manchester City legendájához, Yaya Touréhoz hasonlították. Niakaté álma azonban soha nem valósult meg, mivel a félelmei miatt idő előtt visszavonult.
„Gyerekként csak egy dolgot akartam: focista lenni. A Manchester Unitedről, a piros mezről, a 7-es mezszámról, David Beckhamről és Patrice Evráról álmodoztam. Minden beleadtam, naponta három órát edzettem. Jó voltam, sőt egészen kiváló. A középpályán játszottam, néha 10-esként is. Ugyan már akkoriban is nagyon magas voltam, a középiskolában nagyjából 192 centis, de megvolt a tehetségem. Technikás játékos voltam, ami ritka egy magas srác esetében. Jobban passzoltam, mint azok a srácok, akikkel együtt játszottam. Kicsit olyan voltam, mint Yaya Touré” – emlékezett vissza Niakaté.
A péniszmérete miatt kénytelen volt visszavonulni
Azóta a 34 éves visszavonult játékosból filmrendező lett. A „Dans le noir, les hommes pleurent”, vagyis magyarul a férfiak sötétben sírnak című új dokumentumfilmjének megjelenésével kapcsolatban a francia L'Équipe készített interjút vele, amelyben a rendező két nyomasztó fiatalkori emlékét is elmesélte, amelyek miatt éveken át rettegett levetkőzni mások előtt.
„Egyszer zuhanyozni készültem, amikor a húgom a fürdőszobát takarította. Elkezdtünk veszekedni, mire dühösen lerántotta rólam a törölközőt és kinevetett a férfiasságom miatt. Nagyon szíven szúrt, azt hittem, úgy éreztem nem vagyok normális és el kell rejtenem a testemet” – hívta fel a gyermekek lelki egészségét és személyiségfejlődését veszélyeztető bullyingra a figyelmet az egykori focista, aki egy másik történetet is elmesélt.

Fotó: L'Équipe
„A másik eset jóval később, egy focimeccs után történt, amikor az egyik barátom minden ok nélkül, csak viccből megmutatta a péniszét, és megkért, hogy mutassam meg neki én is az enyémet. Az övé sokkal nagyobb volt, ezért nem akartam. Furcsának találta, hogy elutasítottam a kérését, ezért csak folytatta én pedig kezdtem kínosan érezni magam. Nem volt más választásom. Lehúztam a melegítőnadrágomat és az alsógatyámat. Amikor meglátta, próbálta visszafojtani a nevetését, de végül kitört belőle. Úgy éreztem elsüllyedek szégyenemben. Szörnyszülöttnek éreztem magam, ezért aztán úgy döntöttem, soha többé nem fogok focizni” – mondta Niakaté, aki szerint rengeteg férfit érint az úgynevezett „öltöző-szindróma”, azért is készített a témában dokumentumfilmet.
„Régebben azt hittem, én vagyok az egyetlen, aki a teste miatt szégyenkezik. Ezek a gondolatok sosem hagytak nyugodni” – monda a rendező, hozzátéve, hogy általános iskolás korában inkább kihagyta a testnevelés órákat, minthogy fürdőruhát viseljen.
- Kapcsolódó cikkek:




