Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAdott egy korábban sikeres futballista, aki később sem szakad el a sportágától és edző lesz. Ebben a közegben is megtalálja a helyét, majd egy nap jön egy kecsegtetőnek tűnő lehetőség, amiből végül emberrablás és kis híján tragédia lett. Adrian Heath története legyen intő példa minden trénernek arra, miképp lehet a mennyből pillanatok alatt a pokolba jutni.
Adrian Heath-t a sport először Knuttonból, az angliai Newcastle-under-Lyme-i faluból emelte ki, ahol egy „Inchy” becenevű kisgyerek felfedezte magában a vasutas nagyapja által beléoltott munkabírást és a gólszerzés különös érzékét, ami végül minden mást felülírt. Ez vitte el később a Stoke Citybe, majd 1982-ben az Everton akkori legdrágább igazolásává vált. Az 1984-es Ligakupában az Oxford United ellen szerzett gólja talán megmentette Howard Kendall állását, és segített Heath-nek abban, hogy óriássá, igazi legendává váljon a liverpooli klubnál. Ő volt az egyik első angol labdarúgó, aki a spanyol La Ligába merészkedett, 1988-ban az Espanyolhoz szerződött. Aktív pályafutása után edzőnek állt és több angliai és amerikai klubnál is megfordult. Ezt eddig elég sok korábbi focistáról, későbbi edzőről elmondhatjuk, ugyanakkor nem minden trénerrel fordul elő, hogy emberrablás áldozata lesz.
Fotó: PAUL ELLIS / AFP
Adrian Heath és a marokkói emberrablás
Adrian Heath, miután 2023 októberében kirúgták a Minnesota Unitedtől, a feleségével, Jane-nel elutazott, hogy meglátogassa gyermekeit, Harrisont és Meget, valamint négy unokáját. Miután 15 évig folyamatosan edzősködött Austinban, Orlandóban és Minnesotában, régóta esedékes volt egy kis szünet. Amikor 2024 nyarán felhívta egy Egyesült Királyságban élő ügynök, és megkérdezte, nyitott lenne-e egy állásra Szaúd-Arábiában, Heath igennel válaszolt. „Nyilvánvalóan mindennek rendben kell lennie” – mondta Heath az ügynöknek. A pozíciót végül egy másik menedzser töltötte be, de Heath szemmel tartotta a klubot, ahol a dolgok nagyon rosszul mentek. Néhány hónappal később újabb hívást kapott ugyanattól az ügynöktől.
„Heath, ez a munka újra elérhető, és legutóbb nagyon közel voltál hozzá" – mondta az ügynök. – „Szeretnéd újra megpróbálni?" Heath igent mondott. A következő napokban a két férfi megbeszélte a részleteket: a fizetést, a stábja költségvetését, a szaúd-arábiai szállást, sőt még az egészségügyi ellátást is. A hívások kivétel nélkül kihangosítón zajlottak. A felesége, Jane, mindegyiket hallgatta, minden úgy tűnt, hogy rendben van.
Heath felhívott néhány Szaúd-Arábiában dolgozó ismerőst, köztük a Liverpool legendáját, Steven Gerrardot is. Mindannyian jókat mondtak a klubról és a szaúdi ligákban végzett munkáról. Hamarosan az ügynök közölte, hogy a klub tulajdonosa találkozni szeretne vele. Megkérdezte, hogy Heath találkozna-e vele Marokkóban, ahol „a sejknek” több szállodája és egyéb vállalkozása is van. „Ha keddig mindent elintézünk, elrepülünk Szaúd-Arábiába a bejelentésre" – mondta az ügynök.
Küldtek egy repülőjegyet november 17-ére, vasárnapra, és lefoglaltak egy ötcsillagos szállodát a Földközi-tenger partján. „Az egész folyamat nem különbözik attól, ahogyan Angliából Amerikába, vagy Orlandóból Minnesotába ment” – mondta Jane. „Nem voltak vészjelzések, mert órákig beszélgettek. Nem volt olyan kérdés (az ügynök számára), amivel habozott volna.” Adrian felszállt egy Tangerbe tartó gépre Manchesteren keresztül. Amikor november 18-án este leszállt Marokkóban, két férfi várta a repülőtéren. Virágot adtak át neki, majd egy fekete, négyajtós szedánhoz kísérték, és elindultak a szálloda felé.
Fotó: CARMEN MANDATO / GETTY IMAGES NORTH AMERICA
De körülbelül 40 perc múlva letértek a főútról. „Először azt hittem, ez a leggyorsabb út oda, ahová megyünk” – mondta Heath. „Találkoznunk kellett volna a sejkkel, de 20 percen belül kezdtem egy kicsit pánikba esni. Végül behajtottunk egy kis kikötővárosba, és egy gyanús környékre értünk. Egy tengerparti szállodában kellett volna megszállnom.” Az autó bekanyarodott egy sikátorba, és megállt. A férfiak kiugrottak az autóból, és kinyitották az ajtót Heathnek, hogy kiszállhasson. Bevezették egy kis lakóházba, majd egy gyéren berendezett, füstös szobába, ahol három férfi várta. „Az első órában nem igazán szóltak hozzám” – mondta Heath. „Ittak párat, és megkérdezték, kérek-e inni. Én pedig nemet mondtam, mert addigra már azt hiszem, hogy én már semmit sem akartam inni.”
Aztán leültették Heath-t a kanapéra. „Nyilvánvalóan rájöttél, hogy ez nem az, amire számítottál” – mondta a harmincas éveiben járó férfi Heathnek. „Így fog működni: pénzt fogsz küldeni nekünk.” Heath azt mondta, hogy a szám jócskán hatszámjegyű volt, de nem volt hajlandó elárulni az összeget. „És ha nem küldöd el, akkor nem fogod többé látni a feleségedet. Nem fogod látni a két gyerekedet és az unokáidat.” Egyértelmű volt, hogy a szobában lévő férfiak utánajártak Heath-nek és családjának, elvették a pénztárcáját és a telefonját.
Heath gyomra összeszorult, azonnal azon kezdett gondolkodni, hogyan úszhatná meg ezt a helyzetet sértetlenül. Egyelőre időt kellett nyernie, kihasználta a hétórás időeltolódást. Még ha el is akarta volna küldeni a pénzt, a felesége most nem tudná megtenni, erősködött Heath. Későre járt Marokkóban, ami azt is jelentette, hogy az Egyesült Államokban már túl voltak a munkanap végén, mondta.
Fotó: CEGALERBA-SZWEMBERG / HEMIS.FR / hemis.fr
Heath egész éjjel a kanapén ült, csukott szemmel, miközben a körülötte lévők ittak és dohányoztak. Miközben a szobában lévő férfiak folytatták a beszélgetést, Heath azon gondolkodott, hogy haza szeretne jutni. „Elkezdtem az életem minden jó dolgán gondolkodni” – mondta. „A feleségemen. A gyerekeimen. Az unokáimon.” Közben azon is gondolkozott, ha odaadja nekik a pénzt, csak még többet fognak kérni. Eltökélte, hogy nem ad pénzt. Ahogy a nap felkelt Minneapolisban, fogvatartói elővették a telefonjukat, és azt mondták Heathnek, hogy hívja fel a feleségét. Jane még ágyban volt, amikor a hívás érkezett. Reggel fél hét körül járt az idő, de ébren volt, és Heathre gondolt. Alig emlékszik arra, hogy hallotta, amint azt mondja neki, hogy el kell mennie a bankba, és át kell utalnia a pénzt. „Mi történik?” – kérdezte. „Pénzt kell átutalnod” – válaszolta Heath. „Pénzt kell utalnod." Jane ezután egy pillanat alatt döntött. „Adrian, kevesebb mint 12 hónapja váltottunk bankszámlát. Te vagy a fő tulajdonos rajta. Nem utalhatok pénzt nélküled."
Némi vita után a fogvatartói letették a telefont, majd egy perccel később visszahívták. Ezúttal Adrian kevesebb pénzt kért, de az összeg még mindig „hatszámjegyű” volt. Jane, most már könnyek között, ragaszkodott a történetéhez. Nem tudott semmit átutalni. „Figyelj, drágám, ne aggódj. Mindjárt beszélünk." Letette a telefont. Jane azonnal felhívta Harrisont, Heath barátját, az egykori MLS-középpályást, hogy elmondja neki, mi a helyzet. Végül ők rájöttek, hogy az emberrablók nagy hibát követtek el, ugyanis nem törölték le Heath telefonjáról a „Find My Friends” alkalmazást. Ez egy helymeghatározó szolgáltatás, amit a családja fel is használt és az emberrablóknak elküldték a fotót, amelyen látható volt, tudják, pontosan merre vannak.
Fotó: KIRILL KUDRYAVTSEV / AFP
Heath azt mondta, ezután perceken belül a dolgok hirtelen megváltoztak. A 30 év körüli emberrabló belépett a szobába. „Szedd össze a cuccaidat. Kiviszlek a repülőtérre." Szólt neki, hogy üljön be a szedán anyósülésére. Ahogy a nap kezdett lenyugodni, elindultak az autópálya felé. A telefonjával a kezében három szót írt Jane-nek: Az autóban vagyok. Ahogy a város fényei elhalványultak, körülbelül 40 percig úgy érezték, mintha sötétség borítaná be az autót. Időnként elhaladtak egy benzinkút és egy bolt vagy étterem mellett. Ahogy közelebb értek a repülőtérhez, Heath kezdte elhinni, hogy talán élve megússza a helyzetet. Amikor a repülőtérhez értek, az autó lassult a bejáratához közel. A férfi megkérte Heathet, hogy nyissa ki az ajtót, majd megragadta és kilökte a kocsiból.
Heath-nél ott volt az útlevele, a táskája és a pénztárcája – a 600 dollár készpénz nélkül, ami az út elején volt benne. A körülményeket figyelembe véve, hogy csak ennyit veszített el, az maga volt a csoda. Rohant a repülőtérre, és felment az első jegypénztárhoz, amit meglátott. „Mi a következő járatuk Európába?” – kérdezte. „30 perc múlva indul egy madridi járatunk” – mondták neki. „Ha most veszek egy jegyet, felszállhatok rá?” „Igen” – válaszolták készségesen.
Heath, miután biztonságos helyre került, értesítette az LMA-t (a League Managers Association az angol profi labdarúgó-edzők képviseleti szerve), hogy megelőzhessék a hasonló incidensek előfordulását a jövőben. Heath szerint új protokollt hoztak létre, amelynek célja:
- az ajánlatok vagy interjúk lebonyolítása az LMA-n keresztül,
- és a szervezet ezután a megfelelő szövetségen keresztül megerősítheti az érdeklődést és az interjúkat.
A 65 éves szakember pedig hálás azért, hogy ennyivel megúszta az egészet és a történetével másoknak is tudott segíteni.
