Elképesztő történet látott napvilágot az olasz Inter labdarúgócsapatának legendás edzőjéről. Az argentin Helenio Herrera az 1960-as években doppingszerekkel látta el a játékosait, még azokat is, akik a klub utánpótlásában szerepeltek.
Richard Fitzpatrick sportújságíró nemrég megjelent könyvéből kiderül, hogy az 1960-as években az Inter csapatánál fellelhető doppingszerek mennyisége révén a milánói klub egy kisebb kórházhoz hasonlóan volt felszerelve teljesítményfokozókkal. A legendás Sandro Mazzola öccse, Ferruccio Mazzola – aki ebben az időszakban az Inter akadémiájának tagja volt – szerint a klub ikonikus edzője, Helenio Herrera „kísérleti nyúlként” tekintett a saját labdarúgóira.
Fotó: FC Internazionale Archive/FC Internazionale/Getty Images
„Le tudom írni azoknak a fehér tablettáknak a hatását.
Az egész testem remegett. Úgy néztem ki, mint egy epilepsziás. Rettegtem.
Ráadásul a hatás napokig tartott, és hirtelen, hatalmas fáradtság követte” – írta egy 2004-ben megjelent emlékiratában a 2013-ban elhunyt Mazzola.
Az Inter legendás edzője, Helenio Herrera bedrogozta a saját játékosait
A The Guardian oldalán megjelent cikkben arról is szó esik, hogy sok játékos nem akarta bevenni a szereket. Az idősebbek tanácsára a nyelvük alá rejtették a pirulákat, majd kiköpték azokat a mosdóban, de Herrera erre is gondolt. Az Inter trénere a szert kávéba oldva adta be, és szigorúan ellenőrizte, hogy mindenki megkapja a maga adagját. A fiatalok nem mondhattak nemet, nem mertek szembeszállni saját edzőjükkel.
Olyanok voltak, mint a bombák. Igazi lökést adtak nekünk”
– mondta Pierluigi Gambogi, aki akkoriban az ifjúsági csapat játékosa volt.
A mellékhatások egészen brutálisak voltak. Gambogi legjobb barátja, Marcello Giusti a tartalékcsapat egyik mérkőzése idején bevett egy fehér tablettát, holott a meccsen nem lépett pályára.
A beszámolók szerint a találkozó után a csatár teljesen kivetkőzött magából: felmászott az öltöző falára, habzott a szája.
Herrera viszont nem törődött vele, a csapatbuszt nélküle indíttatta el, és faképnél hagyta játékosát, aki utánuk szaladt, és mivel a busz dugóba került, utolérte őket.
Fotó: Mondadori Portfolio / Mondadori Portfolio Premium
Az Inter legendás focistája a cipőjébe rejtette a doppingszert
Az Olasz Labdarúgó-szövetség ugyan 1961-ben bevezette a doppingellenőrzést, de ezt a milánói klubnál könnyedén kijátszották.
A leggyakoribb trükk az volt, hogy egy „tiszta” játékos – általában csere – vizeletmintáját adták le a doppingolt futballista mintája helyett.
A nemzetközi kupamérkőzéseken ráadásul nem végeztek ellenőrzést, az Inter pedig ebben az időszakban két BEK-et (Bajnokcsapatok Európa Kupája) és két Interkontinentális Kupát is nyert.
A Mazzola által felfedett vádak családi konflitusba torkolltak, bátyja, Sandro tagadta az állításokat, és 2005-ben beperelte testvérét. Természetesen bírósági ügy lett a dologból, az Inter pedig nem tudta bizonyítani, hogy a könyvben leírtak valótlanok lennének, és 2008-ban a bíró a klub ellen döntött.
Azóta Sandro Mazzola álláspontja is megváltozott, a megdöbbentő eseményekről könyvet megjelentető Richard Fitzpatricknak adott interjújában elmesélte, miként kerülte el a doppingszerek bevételét: többek között a nyelve alá rejtette, majd később a cipőjébe csúsztatta a tablettákat.
Az 1960-as évekbeli Inter a futballtörténelem egyik legendás csapata volt, többek között két BEK-et és három olasz bajnoki címet is nyert, ám a különös doppingbotrány más megvilágításba helyezheti a pályán elért sikereket.
- Kapcsolódó cikkek
